4 ok, hogy miért szeretek bookstagram fotókat csinálni
Már úgy két éve, hogy teljesen belezúgtam az Instagramba. Mármint, nem csak mások fotóit szeretem nézni, hanem sajátokat is jó csinálni. 5 okban el is mondom, hogy miért imádom a könyves Instagram oldalam csinálni.
#1 – Maximalizmus és mégsem
Pontosan tudom, hogy az én bookstragram fotóim nem gyönyörűek. És most még lágyan fogalmaztam. Más területen ez zavarna, hogy tudom, nem nyújtom a lehető legjobbat. De ez itt nem érdekel, mert csak azzal foglalkozom, hogy mekkora öröm megcsinálni a képeket.
És az, hogy itt el tudtam engedni a maximalizmust és a „versenyszellemet” az életem más területére is pozitív hatással lehet.
#2 – Kimozdít a lakásból
Itthonról dolgozom, és bár mindennap elhagyom a lakást, de sose árt, ha többször teszem meg. Amióta pedig beleszerettem a fotózásba, sokszor csak fogok hat könyvet, és nekivágok a városnak, hogy a napfényben, szép helyeken fotózzam a drágaságokat.
#3 – Észreveszem a szépet a megszokott környezetemben
Az ember sokszor elsétál egy csoda mellett, és még észre sem veszi. Saccperkábé így fogalmazott Márk is a Túl szép című regényemben, ezzel pedig én is egyetértek. A megszokott környezetünkben annyi szép dolog vesz minket körbe, de mivel általános számunkra, észre se vesszük.
Viszont! Mióta kiviszem a városba, vagy akár a játszótérre fotózni a könyveimet, jobban meglátom a világ apró szépségeit. Hogy mennyire szép az a virág a bokron, milyen menő, ahogy a Művelődési Központ kerítését átszövik a levelek.
Igen, nem tagadom, első blikkre azért tűntek fel a szép rejtett helyek, mert jó fotótéma lehet, de most már akkor is feltűnik a megszokott környezetemben a szépség, ha se telefon, se könyv nincs nálam. Ez pedig jó.
#4 – Kezdem elengedni azt, hogy „jajj, mit gondolnak rólam?”
Amikor először fotóztam a városban könyvet, kábé remegett a lábam. Mert képzeljétek el, hogy egy majdnem harminc éves nagydarab srác azzal szórakozik, hogy a könyvet (amin néha félpucér pasi van) minél szebben elrendezze, és le is fotózza azt.
Most őszintén, csoda, hogy félelmeim voltak? Mostanra viszont már kezdem elengedni őket. Nem érdekel, hogy más mit gondol, amikor a hobbimat űzöm. Gondoljon mindenki amit akar, pont le…om. Ez pedig ha az életem más részére is be tud kúszni, az csodákat művelhet velem. Vagyis, mélyen, legbelül. Bennem.
* Ha netán kíváncsi lettél, itt megtalálod az Instagram oldalam 🙂 *
