Pár hete volt egy érdekes beszélgetésem Deszyvel, amiben arról volt szó, hogy félbehagyni egy könyvet milyen izé. Tulajdonképpen az egészet az robbantotta ki, hogy volt egy olyan regény, amit mindketten elkezdünk olvasni, de én feladtam hatvan oldal után, ő kitartott, és nagyon megszerette a végére.

Az ominózus regény címét nem írom le, nem ez a lényeg. A könyv hősnője egyszerűen kikergetett a világból, és annyira idegesítettek a dolgai, hogy képtelen voltam olvasni. Egy olyan tipikus péklapát kategóriás hősnőt képzeljetek el, akiben semmi szimpatikus nincs.

Deszy viszont azzal érvelt, hogy az egész regény a személyiségfejlődésre épített, később a csaj (állítása szerint 🙂 ) nagyon normális lett, és a végére igazán szerezhetővé vált a regény, így szerinte hülye voltam, amiért abbahagytam. (Persze nem így szó szerint írta)

És mi szerintem a lényeg? Elárulom. Kitartson-e az ember, ha egy regény eleje számára bűnrossz, mert adott a remény, hogy a végére igazán megszereti. Mondhatjuk azt is, tényleg bűn lenne-e abbahagyni egy könyvet?

Nos, véleményem szerint nem az. Kevés a szabadidőm, és miért áldozzam olyan könyvekre, amit csak talán szeretek meg? Miért ne olvassam helyette azt, ami az első laptól az utolsóig elvarázsol? Egyáltalán, miért pocsékoljam az időmet arra, ami nem jön be. Na ugye, hogy nem éri meg?

Persze, értem Deszy érvelését, ha később jó lett az adott könyv, akkor tényleg elszalaszthattam valamit. De speciel saját magamról tudom, hogy jártam már hasonló cipőben, olyan könyvvel, aminél meg kellett küzdenem, hogy eljussak a jó részig. És utólag mi maradt meg bennem? A küzdelem. Az, hogy harcolnom kellett, halálra untam a könyv elejét, idegesített minden oldalon, és aztán oké, beindult, de odáig eljutni, egek, borzalom volt! Ebből pedig köszönöm, nem kérek újra.

Éppen ezért minden elkezdett könyvemnek adok 60 oldalt. Ha annyi idő alatt sem fog meg, akkor félbehagyom.

Túl az értékes az időm ahhoz, hogy olyanra pocsékoljam, ami talán jó lesz. Túl sok jó könyv van még a várólistámon, amiket nem tudtam elolvasni. Így az én véleményem szerint abszolút nem bűn félbehagyni egy könyvet, mert tudom, rengeteg csodás történet vár rám. De ez saját vélemény, kíváncsi vagyok a tiétekre is.