* Az amerikai Younger c. tévésorozat Pamela Redmond Satran Korához képest című regénye alapján készült. A széria első évadáról itt írtam értékelést *

A Younger első évada szerelem volt első látásra, a másodikat pedig nagyon vártam már. Sajnos kissé csalódást okozott, valahogy jobbra számítottam, de az is lehet, hogy én tettem túl magasra a lécet. Félreértés ne essék, jól szórakoztam, de vártam, hogy átlépik a határokat, és sajnos nem tették. Spoileresen folytatom tovább.

A sorozat fő pillére, hogy a 40 éves Liza 26-nak hazudja magát, és emiatt kerül egyre mélyebbre a hazugságok hálójában. Ahogy teltek a részek, Liza is belátta, hogy a hazugságai bajba keverhetik, és ideje lenne őszintének lennie, én pedig vártam, hogy megtegye. Csak vártam, de nem történt semmi, ami azért fájdalmas, mert még a részek promói is arra játszottak rá, hogy lerántja a leplet.

Valamennyire megértem Lizát, hogy miért nem meri felvállalni a korát. Jól árnyalták az írók a szituációját, ha őszinte lenne nem csak az állását és a főnökei, munkatársai bizalmát veszíthetné el. Oda lenne a fő lehetőség is, hogy „huszonévesként” újra beindítsa a karrierjét, és már igencsak jó úton halad, hála az Y-generációs könyvsorozat lehetőségének. Ezt a részét, a szakmai oldalt remekül árnyalták, itt megértem Liza hazugságait, és elfogadom, hogy nem őszinte.

Azt viszont nem veszi be a gyomrom, hogy a lányának végig hazudott, ráadásul folyamatosan jöttek a fogadalmak, hogy „na most jól elmondom„, és ez direkt elmaradt végig. Ha az ember a saját lányához se lehet őszinte, az mégis mit árul el róla? Ha azt gondolja a lányáról, hogy majd éppen ő buktatja le… Szomorú tökéletlensége ez a karakternek, és eléggé aláássa az amúgy jól felépített, barátinak tűnő anya-lánya viszont. Sajnálom, hogy nem mondta legalább neki el az igazat, és még szomorúbb, hogy a dramaturgia szinte végig erre épült: majd elárulom neked – és nem tette.

Ha eltekintek a titok száltól, akkor a Younger egy tökéletesen szerethető sorozat, ami egy csomószor mosolyra fakaszt. Még mindig imádom, ahogy Liza korával viccelődnek, a 40 éves váll esete haláli volt, és különösen jó, ahogy a Joshhal történő kapcsolatát is befolyásolta – árnyalta a kora. Amikor Liza a New Yersey-i barátnőjével beszélgetett, és a nő elmondta neki, hogy álomvilágban él, ha komolyan gondolja Josht, az szintén ütős jelenet volt, különösen Liza reakciója. Poénok szintjén nagyon jól működik a sorozat.

A szerelmi háromszögnél nagyon remélem, hogy Josh már nem jön szóba, mint aktuális pasijelölt. A srác nagyon dögös, és az első évadban tökéletes párja volt Lizának, de most már eléggé egyértelműnek tűnik, hogy nem képes boldogulni a ténnyel, miszerint a barátnője negyvenes. Ezzel szemben Charles minden szempontból ideális választásnak tűnik, szóval én a voksom le is tettem mellette, aztán kíváncsian várom, hogy melyik kan lesz majd a befutó. Az évadzáró alapján kétségkívül mindketten esélyesek.

Végre most több lehetőség nyílt a mellékszereplőkre is, ami szuper dolog, hiszen a sorozat tele van szuper és szerethető emberkékkel. Maggienél örülök, hogy kapott egy barátnőt, a leszbikus szál annyira természetesen, és egyáltalán nem propaganda céllal jelenik meg a történetben, hogy öröm nézni. Dianát is imádom, szegény annyira kétségbeesetten vágyik egy férfire, hogy nagyon durván kétértelmű kijelentéseket tesz (amiken aztán jókat röhögök), plusz így még élesebb a kontraszt, hiszen hiába kétségbeesett magánszemélyként, főnökként vérprofi. Tetszik!

A kedvencem kétségkívül Kelsey, aki tökéletes jeleníti meg a huszonéves korosztály egy részét. Ambíciózus, okos, törtető de emellett naiv és gyerekes is, aki játssza a felnőttet, de nem hiszi el, hogy az. A régmúlt időkből ránk ragadt tradíciók (mint a házasság fontossága) pedig pont úgy telepszik rá Kelsey életére, és hozza emiatt a rossz döntéseket, mint ahogy az ismerőseimen látom. Kelsey érzésem szerint tökéletesen reprezentálja a korosztályát, Hilary Duff játéka pedig még erősebbé teszi.

Ami pedig a sorozatot szuper különlegessé tette: egy könyvkiadóban dolgoznak a főhőseink! Szuper izgi volt belátni a kulisszák mögé, megnézni, hogy zajlik Amerikában a könyvkiadás, miként kezelik az írókat, a szerződéseket, és milyen konkurencia harc zajlik odaát. Persze, tudom, a tévé egy illúzió, kétlem, hogy pont ilyen lenne, és pont így működne az ipar, de akkor is, öröm volt nézni, átélni és az illúzió részesének a lenni.

Értékelés: 8/10

Még mindig imádom a sorozat üzenetét, tényleg jó, hogy azt hirdeti, bármikor újrakezdhetjük az életünket. Emellett remek görbe tükröt vetít elénk a huszonévesekről, tényleg átélhető és hiteles amit bemutat, hiába történik mindez az amerikai elit világában.

Szerethető és élvezhető a sorozat, ami a kisebb-nagyobb hibái ellenére is végig leköti az ember figyelmét. Szerintem érdemes megnézni és esélyt adni neki.

A könyvre pedig mindezek után még kíváncsibb vagyok, egyszerűen mielőbb el kell olvasni!