Gondban voltam ezzel a könyvvel, amikor elkezdtem olvasni. Első blikkre ugyanis Vámpírakadémia 2.0.-nak tűnt a számomra, és időt kellett neki hagynom, hogy megmutathassa a valódi értékeit.

A Hex Hall ugyanis egy tipikus, lassan kibontakozós mű, viszont idővel olyan gyönyörűen megmutatta az értékeit, hogy öröm volt nézni, pardon, olvasni. A könyv jóságát jellemzi amúgy az is, hogy általában 2-3 napig olvasok egy regényt, de van, hogy egy hétig is elnyammogok rajta. Most viszont kevesebb, mint 24 óra alatt végeztem, mert egyszerűen nem tudtam letenni a regényt. Vittek előre a sorok, érdekelt a rejtély, és amikor beindult a cselekmény, no onnantól aztán nem volt megállás.

Hősnőnk, Sophie Mercer miután a gimis szalagavatóján egy szerelmi bűbáj okozta kalamajka után leleplezi boszorkány mivoltát, a Hekaté Hall intézetbe kerül. Utóbbi egy afféle javítóintézet, ahová azon diákok kerülnek, akik nem tudják – avagy akarják -, titokban tartani a képességeiket.

Tanulnak itt vérfarkasok, alakváltók, vámpírok, tündérek és persze boszorkányok is. Sophie nehezen boldogul, leginkább azért, mert az emberek között nőtt fel, és keveset tud a varázslásról. Rögtön összeakasztja a nem létező bajszát a Hex Hell „bajos csajaival”, a bunkó, ám helyes Archer Crossról nem is beszélve. Eközben meg egy leszbikus vámpír a szobatársa. Ajjaj, látom rosszul kezdtem neki a sztori leírásának 🙂

Lássuk be, tényleg egy klisés könyvről van szó, és tényleg adott a Bajos csajok jelleg, de olyan gyönyörűen magára talált a könyv az utolsó két harmadában, hogy nem tudom nem kaparni a falat a várva-várt folytatásért.

Nagyon megszerettem Sophiet is, leginkább a csípős poénjai miatt, amiket állandóan elsütött. Szeretem, ha vicces a főhős, Sophien pedig gyakran mosolyogtam. De nem emiatt szerettem bele a könyvbe, hanem mert remekül adagolta az izgalmakat és a bonyodalmakat. Miután megtudtuk, hogy az emberek (!) vadásznak a természetfeletti lényekre mindenféle szervezetbe csapódva, no onnantól lett igazán tétje mindennek. Az önvédelmi óráknak, a lecsapolásoknak, a varázslásnak…

A legjobban mégis a rejtély-szál tetszett. Az iskolában ugyanis lecsapolták a vérét pár diáknak, ami miatt Jennát, a leszbikus vámpírt vádolták. Felidézte a Harry Potter és a Titkok kamrája emlékeimet, aminek örültem. Kifejezetten kíváncsi voltam, hogy vajon ki áll a dolgok mögött. Végül az összes szereplő gyanússá vált, de a valódi elkövető miatt az agyam eldobtam. Nem akartam elhinni, pedig végig a szemem előtt volt. (Remélem ezzel nem mondtam semmilyen spoileres dolgot). A lényeg az, hogy a rejtély-szál nagyon jól működött, és totálisan magával ragadott. Pont ez volt a lényeg, legalábbis, azt hiszem 🙂

Értékelés: 7/10

Egy dolgot jobb, ha most tisztázok: ez a könyv egy guilty pleasure. Ha tetszett a Vámpírakadémia, élvezted a Harry Potter és a Titkok Kamráját, és mindezt megfűszereznéd egy kis Bajos Csajokkal, akkor a Hex Hall a te könyved. Élvezetes, szórakoztató, csak időt kell hagyni neki, hogy elvarázsoljon. Az utolsó oldalakon kiderülő infóktól pedig dobtam egy hátast. Alig várom a folytatást.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, és nagyon passzol a könyvhöz is.

• 04/03 Dreamworld – Boszorkányüldözés
• 04/05 Deszy Könyvajánlója – Fajhatározó
• 04/07 MFKata gondolatai – Trailer
• 04/09 Kelly&Lupi Olvas – Borítók
• 04/11 Insane life – Idézetek
• 04/13 Könyvszeretet – A folytatásokról
• 04/14 Függővég – Best of interjú az írónővel
• 04/16 Media Addict – Dreamcast