Könyvkritika: Tahereh Mafi – Ne ​érints (Ne érints 1.)

Éveken át kerülgettem ezt a könyvet. Vonzott a borító, a disztópikus alapsztori, a felütés, hogy a hősnő nem érinthet meg senkit, mert az érintése halálos. Plusz láttam ám mennyien szeretitek ezt a sorozatot, így még inkább birizgálta a fantáziám. Na most végre elolvastam. És – dobpergés – imádtam. Hát hogy a fenébe ne imádtam volna?

Egy kemény jövőben vagyunk, kevés a szárazföld, nincs már ózonréteg és Amerikában sem demokrácia. Egy Regeneráció nevű katonai szervezet irányít, akik a hősnőt, Juliettet egy elmeházban tartják. A lány érintése születése óta halálos, a szülei gyűlölik őt, egész életében szenvedett. Viszont van egy srác, Adam, aki végre úgy tűnik, hogy szeretheti. Viszont a Regeneráció, és annak egyik vezetője, Warner rossz dolgokra használná a lány képességeit…

Na ugye, hogy mennyire zseniális az alapfelütés? Nekem a legjobban a jó és a rossz közötti dinamika tetszett. Az, hogy Juliette bármelyik oldalra fordulhat. Mert annyira szomorú volt az előélete. Hiszen sosem érinthetett meg senkit anélkül, hogy bántotta volna őket! Nem kapott ölelést, kerülték az emberek, nem mertek vele barátkozni. Így teljesen adott lett volna a lehetőség, hogy egy kegyetlen, gonosz lány legyen belőle, nem igaz?

Juliette-ből viszont a könyv eleje óta áradt a kedvesség, az emberség. Ő az, aki jót akar, aki nem bántana senkit. Akit az Adam iránti érzései vezérelnek. És ekkor lépett a képbe Warner, a kegyetlen zsarnok srác, aki pusztító gyilkológépet faragna Juliette-ből. Vajon egy ilyen lányt, aki ennyit szenvedett, át lehet-e állítani a másik oldalra? Van-e olyan lökés, ami miatt elszabadul benne a sok harag, amit magába fojtott? Nyilván nem fogom elspoilerezni a választ, különösen mert a könyv nagyon szépen eljátszott a kérdéssel.

Ami a főhősöket illeti, az egyszerűen WOW! Juliette, Adam és Warner is nagyon komplex személyiségek, akiket nagyon szépen bemutattak a kötet során. Legjobban az apróságokat szeretettem, például az utalást Warner édesanyjára, vagy azt, hogy Adam számára mennyire fontos a kisöccse. És igen, van egy különleges szerelmi háromszögünk is. Persze, Adam és Juliette között látszik kialakulni a románcnak az elején, na de Warner! Hát gyerekek, az a pasi elképesztő. Annyira akartam utálni azt a beteg srácot, de nem ment, mert a bolond és kegyetlen dolgai mellett van benne valami, ami megfogott. Ki tudja, talán akaratlanul bekapcsolta a “cuki rosszfiú, meg kell őt mentenem” faktort mélyen bennem 🙂

A könyv másik nagy erőssége a WTF faktor. De tényleg, engem folyamatosan sikerült meglepniük. Az írónő zseniális ötletekkel állt elő, és ami elsőre klisés megoldásnak tűnt, abból is bőven ki tudta hozni a maximumot. Emellett a könyv végig izgalmas tudott maradni, lekötött, és a jó karakterek bemutatása mellett ez is sokat hozzáadott az olvasói élményhez.

Mafinak van egy különleges stílusa, amit szintén szerettem. Juliette mesélési módja ugyanis egyedi, elég sok az elsőre furcsának tűnő gondolata, de igazából minden a személyiségéből fakad, abból, hogy mennyi ideig volt egyedül, hogy milyen világban kénytelen élni. Ez pedig valahogy a regényt is még jobbá tette. Ó, ami a világot illeti: érdekes volt a bemutatása, de ennél sokkal többet akarok megtudni róla. És ez igazából jó, mert nagyon felcsigázta a fantáziám. Nem csak a disztópikus rész, hanem Juliette különleges képesssége is.

Értékelés: 10/10

Számomra ilyen egy hibátlan könyv. Sokrétűek és összetettek a karakterek, jó a történetvezetés, egyedi az elbeszélés módja, kaptunk rengeteg WTF pillanatot és egy pillanatra sem ült le a regény. Most már látom, hogy okkal szeretik ennyien. A kötet vége pedig elég függővéges volt, így mondanom sem kell, alig várom, hogy lecsaphassak a folytatásra.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően gyönyörű. Egyszerűen ránézek, és imádom. A színeit, a szemet, a tipográfiát. WOW az egész.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! De tényleg! Ha szereted a YA disztópiákat, akkor aztán pláne olvasd el 🙂