Body Wrapper


Könyvkritika: Amy Ewing – A fekete kulcs (Az Ékkő 3.)

Egy dolgot szögezzünk le: nagyon szerettem ezt a sorozatot. Magam sem tudnám pontosan megmondani miért, de élveztem ezt a kötetet is. Hajtott előre a kíváncsiság, és iszonyúan tudni akartam, hogy a helyettesek miként törnek be Az Ékkőbe, sikerül-e Violetnek megmentenie a testvérét, és hogy egyáltalán, mire megy majd ki a játék.

Így utólag be kell látnom, hogy a teljes trilógia a guilty pleasure kategóriába sorolandó. Jó a stílus, imádnivalóak a karakterek, és annyira izgalmas, összetett az egész, hogy gyorsan pörögnek az oldalak, mert szó szerint képtelenség letenni a könyvet.

Igazából amíg olvastam, bele sem gondoltam komolyabban a könyv hibáiba. Engedtem, hogy magával ragadjon a történet, a karakterek, együtt izgultam mindenkivel és jót szórakoztam. Aztán ahogy a végére értem, olyan érzésem volt, mintha valaki ellopta volna a könyvből az utolsó fejezeteket.

Annyira hirtelen és gyorsan ért véget az egész, a sztori pedig több pontján hiteltelen volt. Egyszerűen egy csomó feltett kérdésre nem kaptunk választ, márpedig engem ezek érdekeltek volna, hiszen nagyon jó háttérvilágot épített fel az írónő a könyvhöz. És persze, lehet, hogy az itthon ki nem adott kiegészítő történetekben ott vannak a válaszok, de itt nem éreztem annyira a lezártság érzetét. Mintha “csak a rész ért volna véget“, és nem pedig “a teljes sorozat“. A különbség pedig azért nem mindegy.

Ahogy én elképzeltem: Violet
Ahogy én elképzeltem: Violet

Azt viszont kár lenne tagadni, hogy több pontján is imádtam a könyvet. Konkrétan visszatérni a Tó hercegnőjének a palotájába csodálatos volt. És izgalmas. És félelmetes. No meg borzasztó. Az egész sztoriszál, Violet döntése, a rengeteg erkölcsi kérdés, amit a könyv felvetett nagyon tetszett. Már az alapkérdés is: a forradalom kulcsembere kockáztathatja-e az életét a saját testvéréért úgy, hogy ha meghal, elbukik az, amiért előtte több százan haltak már meg. Tetszett, hogy ilyen kérdéseket is bevetett, ráadásul komolyan foglalkozott vele.

Ash karakteréért pedig még mindig oda és vissza vagyok. Most is sikerült jól megjeleníteni azt, hogy a korábbi foglalkozása miatt őt, és a társait is mennyire lebecsülte mindenki, holott… Jól érzékeltette az egész sztori azt, ha valaki (akár kényszerűségből) prostitúcióra adja a fejét (amit hívhatunk escortkodásnak is), az örök életére magán viselheti a bélyegét. De azért remélem, a könyv-végi dolgok kicsit változtattak az ottani képen.

Külön szerettem azt, ahogy Ewing a karaktereivel bánik. Coráért, az új szereplőért oda és vissza voltam, leginkább azért, mert az ő példáján keresztül tökéletesen meg lehetett érteni, hogy még az elitbe tartozó jó emberek is milyen agymosáson képesek átesni. Carnelian volt még csodálatos meglepetés, a fene hitte, hogy ennyire meg tudom majd szereni azt a lányt pusztán azért, mert ilyen ügyesen képes használni az agyát.

Ahogy elképzeltem: Ash | A fotón: Matt Lanter

Ó, és ami a romantikát illeti! Hát pörögtünk ott is rendesen. Igaz, Ash és Violet most talán kevésbé, de a Garnett & Raven páros mindenért kárpótolt. Nagyon megszerettem őket, szívesen olvasnék róluk bővebben is. (Hű, de bízom benne, hogy a kiadótól érkeznek valamikor a kiegészítő kötetek).

No és ami a könyv-végi nagy csatát illeti: kettős érzéseim vannak. Iszonyúan izgalmas volt végig, tele volt jó ötletekkel, és bár a szívem szakadt meg, de tetszett, hogy meg mertek ölni kulccsszereplőket is. De a hitelesség próbán így is elbukott, viszont voltak zseniális részei. Raven és a Kő grófnőjének a találkozása például mindent vitt. És igen, azért a csata is tetszett, meg az egész elgondolás mögött volt bőven ráció.

Tényleg csak azt sajnálom, hogy az írónő elbukott az apróbb banánhéjokon és a lezáratlanságon. Ha még hozzásző a könyvhöz két-három fejezetet, és minden kérdésre válaszol, akkor azért maximális lehetett volna az élmény.

Ahogy én elképzeltem: A tó hercegnője | A fotón: Cate Blanchett
Értékelés: 8/10

Jó kis trilógia volt ez, igazi üdítő guilty pleasure alapanyag. Jól szórakoztam, és bár nem volt tökéletes a lezárás sem, abszolút nem bánom, hogy esélyt adtam a könyveknek. Abban pedig tényleg bízom, hogy a két kiegészítő történet is megjelenhet egyszer, mert hát, ki ne lenne kíváncsi Ravenre és Garnettre 🙂

Hogy tetszik a borító? A sorozatból ez jön be a legkevésbé, kicsit sötét. De maga a koncepció ötletes, a tipográfia is tetszik. Azért bevallom, az originál, báli ruhás borítókat még mindig siratom.

A FEKETE KULCS – BLOGTURNÉ

  • A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Ewing trilógiájának utolsó kötete, A fekete kulcs. A fináléban pedig végre elérkezik az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát.
    Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével, izguljatok velünk együtt kedvenceik sikeréért, játsszatok, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

  • Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a trilógia kulcsfontosságú figuráit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami alapján nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőre gondoltunk, és ha ez megvan, beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
    Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

    A Tó Hercegnőjének 16 éves unokahúga, nagynénje vőlegényt keres neki. Szerelmes lett fizetett kísérőjébe. Az anyja egy Bankihoz ment feleségül.

    a Rafflecopter giveaway

  • 12/12 MFKata gondolatai
    12/14 Sorok között
    12/16 Deszy könyvajánlója
    12/18 Zakkant olvas
    12/20 Dreamworld

2237 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
2238 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok