Könyvkritika: Katherine Allred – Az ámbrafa

Könyvkritika: Katherine Allred – Az ámbrafa

0
Oszd meg!

Ez a könyv egyszerűen gyönyörű. Nem tökéletes, az tény, de iszonyúan gyönyörű és szerethető, a történetével pedig hamar magába bolondított. Feledhetetlen élményt kaptam, és már csak ezért is örülök, hogy esélyt adtam Az ámbrafának, és minden korai ellenérzésem dacára elolvastam. Kár lett volna kihagynom.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

A történet igencsak különleges: a hősnő, Alix nyolc évesen teljesen véletlenül ismeri meg Nick Andersont, a srácot, aki folyton ver a részeges apja. Alix úgy dönt, megmenti a fiút és összebarátkozik vele. Tíz évvel később már teljesen világos, hogy szerelmesek egymásba, aztán történnek bizonyos dolgok, és eljutunk a főhősök harminc éves koráig, amikor újra – és nagyon – meg kell küzdeniük a szerelmükért.

A hangsúly bár a romantikán volt a történetben, de engem mégis a körítés varázsolt el igazán. Egy igazán élő és vibráló déli környezetet kaptunk, és egy csodás családtörténetet. Mert nemcsak Alix, hanem a French család élete is a középpontba lett állítva, akárcsak a tipikus délies városka, a maga aranyos kis bájával. A kötet mellékszereplőit kifejezetten imádtam, ahogy az írónő humoráért is csak lelkesedni tudtam. Nem egyszer sikerült mosolyra fakadnom olvasás közben.

De persze azért a romantikus szál is kifejezetten gyönyörűre lett megírva. Érdekes volt a szerelem három stációját bemutatni, hogy miként érez egy lány nyolc, tizennyolc vagy éppen harminckét évesen álmai pasija iránt. Alix folyamatosan fejlődött, egyre érettebb, felnőttebb lett, és így a szerelem mikéntje is folyamatosan változott – és ezt jó volt átélni.

Nick és Alix kapcsolata bár nagyon viharos volt, de akadtak szép és felemelő pillanatai is, és amikor ezekhez a részekhez értünk, különösen lelkesedni tudtam kettejükért. Ritkán olvas az ember ennyire mély és mindent megváltoztató szerelemről, amikor a felek tényleg mindent feladnának a másikért, és szó szerint üvölt a kémia a lapokról. A romantikus jeleneteik pedig iszonyú jól lettek átadva.

Külön kiemelném Alix személyiségfejlődését. Mert üdítő volt átélni, ahogy a könyv lapjain a szemem előtt nő fel. Igen, kellett neki egy kis idő, mire igazán ki tudott állni magáért, de amikor ez megtörtént, az mindent vitt. Gondolok itt a boltos jelenetre, amit legalább háromszor olvastam vissza – és ez nem vicc, tényleg. Nicket kevésbé szerettem, sok ponton haragudtam rá, de ezzel együtt is tökéletesen meg tudtam érteni, hogy Alix miért érez olyan kiolthatatlan szerelmet iránta.

A könyvnek volt egy sajátossága is: a narráció tele volt jövőre utaló mondatokkal. Például “akkor még nem tudtam, hogy milyen rossz döntést hoztam” (nem szó szerinti idézet). Engem ezek nagyon idegesítettek, és nem az olvasási kedvemet hozták meg, hanem inkább elvették azt, mert hogy a fenébe élvezzem a jelent, ha spoilerben lelövi a jövőt a szerző. Sok ponton pedig spoilerként éltem meg ezeket az elszólásokat.

A másik negatív pont a félreértések tengere volt. A könyv szó szerint tele van félreértésekkel, és olyan dolgokon kattog a főszereplő, ami tök egyértelmű, csak nem rakja össze a képet. Sok ponton éreztem azt, hogy Alix totál hülye (vagy csak elborítják az érzelmei) és nem lát a szemétől. Rengeteg szenvedést megspórolt volna magának, ha gondolkodik egy cseppet. És ugyanez igaz Nickre is, akinek igazán járt volna az a péklapát. De tényleg, némely idióta döntése miatt megérdemelt volna pár pofont a srác.

Értékelés: 9/10

Az Ámbrafa minden kisebb-nagyobb hibája ellenére egy gyönyörű, de nem tökéletes regény, amit nagyon szívesen olvastam. Különleges volt a történet, a déli milliő, a főhősök és a mellékszereplők kidolgozottsága no és a nagyobb fordulatok is jók voltak. Szerettem, hogy mennyi mindent tanított a könyv életről, szerelemről, fájdalom, veszteségről és az újrakezdésről.

Hogy tetszik a borító? Az eredetinél mindenképpen jobb, de sajnos nem lettem szerelmes. Plusz Alix mintha tíz évvel idősebb lenne a borítón, mint harmincasként a könyvben.

Kinek ajánlom elolvasásra? Na ez jó kérdés, mert egy nő három életszakaszát mutatja be a regény. Inkább azt mondom, hogy olvassák el a romantikus sztorikat kedvelők, akik egy igazán különleges regényre vágynak.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

AZ ÁMBRAFA – BLOGTURNÉ

  • A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg Katherine Allred: Az ámbrafa című regényét. A világhírű szerelmi történet egy kansasi kisvárosban játszódik, ahol a két főszereplő gyerekkori barátsága titkos szerelemmé növi ki magát. Vajon boldogok lehetnek valaha, ha a hirtelen bekövetkező durva események miatt hosszú évekre elszakadnak egymástól? Négy bloggerünk véleményezi a könyvet a blogturné folyamán, tarts velünk és esélyed lesz megnyerni egy példányt a könyvből a kiadó felajánlásában.

  • Négy állomás – Négy gyönyörű, különleges fafajta a játékunk tárgya,  amiket megemlít a szerző a történetben. Nincs más dolgotok, mint minden állomáson beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megadott leírás alapján, melyik fafajtára gondoltunk. A képek és a google segítenek!  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

    Kérge feltűnő, rózsaszínes szürke és tarka, évente lehámlik. A levelek minden télen lehullanak. A csupasz ágak kora tavasszal hajtanak ki újra. A levelek kicsik, 5–10 cm hosszúak, sima szélűek, kör alakúak vagy oválisak, sötétzöldről narancssárgára és pirosra színeződnek ősszel.  Tavasszal és nyáron virágzik. Virága (fajtától függően) fehér, rózsaszín vagy lila.

    a Rafflecopter giveaway

  • 06.05 Kelly és Lupi olvas
    06.06 Angelika blogja
    06.07 Sorok között
    06.08 Könyvvilág blog

928 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás