Könyvkritika: Kae Westa – Napsötét

Könyvkritika: Kae Westa – Napsötét

0
Oszd meg!

Már kézirat formájában is volt szerencsém idén elolvasni a Napsötétet, így még érdekesebb volt számomra a végleges, szerkesztett verzió. Végigéltem a kézirat fejlődését, a karakterek alakulását, és persze érdekes volt látni a két verzió közti különbséget. Egy azonban biztos: a Napsötét (azaz Vrudla) már nyers formájában is lenyűgözött, hát még a szerkesztett, végleges verzió!

A történet középpontjában egy vad és megszelidíthetetlen harcos, Vrudla, aki az ura, Agrodé nevében immáron elfoglalta a világot, ahol egykor csupán Tanítványként segített az Alkotóknak a teremtésben. Nem mellesleg, ő volt szó szerint a Nap is. Az Alkotók bebörtönzése után a világ viszont pusztulásnak indul, feltűnik ráadásul egy rejtélyes idegen, aki felkelti Vrudla pasijának, Agrodénak a figyelmét is…

Na akkor kezdjük az elején: pasik vagy nők? Vannak itt egyáltalán nők? Egy aprócska mondat arra utal, hogy a sztoriban csak pasik szerepelnek, hiszen a női nemet még nem találták fel – és tulajdonképpen a szexet is csak Vrudla és Agrodé űzi. Persze olvasás közben nekem ez sokszor kiment a fejemből, és nem egy karaktert nőként láttam. A főhősök viszont egyértelműen pasik voltak, így simán elkönyvelem magamban a Napsötétet egy LMBT fantasy regénynek.

Ahogy én elképzeltem: meglepett Vrudla | A fotón: Austin Butler

Vrudlát, a főhőst egyszerűen imádtam! Ami nagy szó, hiszen egy tömeggyilkosról beszélünk, akinek elég durva a gonosz oldala, a lelkiismerete pedig nem hiszem, hogy kifejlődött. Erre tessék, még így is nagyon szerethetőre sikerült megírnia őt az írónőnek, ami azért lássuk be, valahol művészet. Mint ahogy Vrudla is. Ah, órákig tudnék ömlengeni róla, pláne a vicces beszólásaiért. Amikor féltékenykedett, hát az halálinak bizonyult. De láthattam a gyenge, a sebezhető, a vad, a féktelen, a megalázott és bosszúálló oldalát, a könyv során pedig gyönyörű karakterfejlődésen esett át.

Nagyon szerettem, ahogy Kae Westa az idővonalat kezelte. Folyamatosan derültek ki információk Vrudla múltjából, és egyre inkább megértettem olvasóként, hogy miért lett ilyen. Szerencsétlen tipikusan a “folyton megalázott az apám, köcsög volt a családom és mindenki utált a suliban” típusú srác, akinek éppen ezért valahol érthető a bosszúvágya, pláne mert a szeretetet pont a legrosszabb helyről ismeri meg. A Vrudlával cseperedő többi tanítvány élvezte az alkotói szeretetét, bizalmát, így ők naná, hogy nem durvultak.

Viszont amennyire szerettem Vrudlát, pont úgy gyűlöltem a történet másik főhősét, Agrodét. Ő volt tulajdonképpen a főgonosz, maga a Homály. Ha maradok a hétköznapi példánál, akkor kábé így fest a szememben a sztori. “Az egész életében kínzott srác pont egy szadista, szeretni nem képes vadembertől kap segítséget, aki durván ki is használja őt“. Agrodé tettei ezt mutatták nekem leginkább a karakterről.

Ahogy én elképzeltem: dühös Vrudla | A fotón: Austin Butler

Persze, megvoltak Agrodénak is a maga fénypontjai, nem egy olyan része volt a sztorinak, ahol édes lett a romantikájuk és az évődésük. Sőt, itt-ott még el is hittem, hogy tényleg szereti Vrudlát, de sajnos az esetek többségében inkább azt éreztem, hogy csak kihasználja szerencsétlent, és ahol tudja megalázza, eltiporva annak emberi méltóságát. És sajnos a szimpátiám a finálé se adta vissza, ahol meg lett magyarázva Agrodé viselkedése (spoiler, jelöld ki, ha érdekel). A második részben Agrodénak keményen meg kell dolgoznia majd azért, hogy igazán meg tudjam kedvelni.

A történetről, és a könyv többi karakteréről inkább nem mesélnék, mert tartok tőle, hogy ellövök valamilyen spoilert. (Vrudla és Agrodé kapcsolatának a mibenléte nagyon hamar kiderül).

Egy viszont biztos: az írónő nagyon jó világot épített fel, és már megint sikerült olyan emberi karaktereket alkotnia, akiket szeretni lehet. (Kivéve Agrodé, ő pfujj). Különösen szerettem a lelki dilemmákat, a féltékenykedéseket és a komolyabb gondolatokat is világteremtésről, emberekről, szeretetről és gyűlöletről. Ó, azért annyit elárulok, hogy Calamo, a vizek istene, és az újonnan érkezett különös alak nagyon a szívemhez nőtt, és gyanítom, ezzel nem leszek egyedül.

Ahogy én elképzeltem: szexi Vrudla | A fotón: Austin Butler
Értékelés: 9/10

Lehet-e két gonosznak ábrázolt karakter közt igaz szerelem? És ha van, akkor milyen az ő verziójuk? Hát, a Napsötét alapján meglehetősen érdekes, intenzív, elgondolkodtató és néhol nagyon szomorú. Maga a könyv viszont zseniális, ami nagyban Vrudlának köszönhető. Ilyen csillagos ötös főhős bármilyen történetet képes jobbá tenni. Kae Westa gyönyörűen szőtt mondatait pedig mindig öröm olvasni.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű. Oké, Vrudlát kissé másként képzeltem el, de alapjaiban okés. Az pedig külön pacsi, hogy a könyv egyik érdekes jelenetét ábrázolja.

Kinek ajánlom elolvasásra? A fantasy rajongóinak mindenképpen, különösen, ha nem zavar egy komoly LMBT szál senkit.

NAPSÖTÉT – BLOGTURNÉ

  • A Könyvfesztiválra érkezik Kae Westa regénye, amiben feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.

    A lenyűgöző műről a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét. A turné során a Delta Vision jóvoltából a regény 1 példányát meg is nyerhetitek.

  • Az írónő a Facebook oldalán elárulta, hogy a regényt – avagy pontosabban Vrudla karakterét – egy csodálatos festmény inspirálta, ami Szauronról, a Gyűrűk ura kultikus főgonoszáról készült.

    A mostani játékunk során eme szerencsés véletlent dicsőítjük, így a Gyűrűk urához készült lenyűgöző festmények között válogattunk, a feladatotok felismerni, hogy kit ábrázolnak.

    Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

    a Rafflecopter giveaway

  • 04.18. – Sorok Között
    04.20. – Instane Life
    04.22. – Deszy Könyvajánlója
    04.24. – Dreamworld

845 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás