Könyvkritika: Hajnal Mária – Cseppek és csillagok
„Érdekes, izgalmas. Mindenről szól és semmiről egyszerre” – így értékelte a könyvet @Judy22 a molyon. Mikor láttam ezt a véleményt, nem is igazán tudtam mire vélni. Hogy szólhat egy könyv mindenről és semmiről egyszerre? Aztán elolvastam a Cseppek és csillagokat, és be kell látnom, mennyire igaza volt @Judy22-nek.
„Nem gondolnám, hogy író lennék. Csak egy nő, aki rendszerbe szedte az élményeit, és mérleget készített” – vallja Hajnal Mária, e kötet szerzője. A könyv aprócska történetekből áll, amiből úgy-ahogy kirajzolódik előttem Hajnal Mária alakja, de mielőtt teljessé válhatna a kép, valahogy elillan az egész. Egyszerűen nem tudtam megismerni ezt az asszonyt, mert amikor belekezdet tegy történetbe az életéről, a világáról, máris témát vált, és nem engedi, hogy elmélyedjek, hogy igazán megismerjem. Csak apró szeleteket mutat meg önmagából, ezért is szól ez a könyv mindenről és semmiről egyszerre.
Mégis, élveztem a Cseppek és csillagok olvasását. „Írásának egyéni ízt kölcsönöz roma identitásélménye, amelynek köszönhetően tanulságos módon oszlatja el a sorstársaival kapcsolatosan rögzült homályt” -> Ezt írja a fülszöveg, és milyen jól teszi, hiszen ez a könyv legfőbb vonzereje. Végre, nyomtatásban látom a saját gondolataimat, és ez valahogy olyan igazivá, szerethetővé tette a szememben a könyvet.
Olvasás közben végig a kezem ügyében volt a narancssárga szövegkiemelőm, és mindig, ahol érdekes és számomra értékes gondolatra leltem, már ki is jelöltem. Emiatt elég színes lett a könyv, de abszolút nem zavar, mert néha csak lekapom a polcról, belelapozok, elolvasom a kiemelt részt, bólintok egyet, és megyek tovább. A kedvenc idézeteimet veletek is megosztom.
A kórházban nem voltam semmivel sem jobb, vagy rosszabb beteg, mint a többiek. Nem kértem sem több, sem kevesebb figyelmet, mégis, behívott az orvosom a kezelőbe. Megkért, hogy a szülésnél ne hozzak szégyent rá, mert volt már több cigány származású betege, és azt a parádét, amit rendeztek, nem szívesen látná tőlem. Igazságtalannak tartottam, megbántott. Ha most szülnék, akkora fesztivált rendeznék, hogy leszakadna az ég. Az ilyen emberek megérdemlik, hogy a félelmeik valóra váljanak.<span class="su-quote-cite"><a href="http://www.lira.hu/tradetracker/index.php?tt=4784_12_181357_&r=%2Fhu%2Fszerzo%2Fhajnal-maria" target="_blank">Hajnal Mária - Cseppek és csillagok</a></span>
Egyetlen nőnek nem kívánom azt a tekintetet, amit akkor láttam Petin. Az undor és a döbbenet keveréke ült ki az arcára.
Roma lány vagyok! Ha a vérem kitör, jobb, ha mindenki menekül. Halkan, de érthetően sziszegtem, hogy takarodjon haza, és sose lássam többet. Fogja a raklapnyi ajándékát, és húzzon haza, amilyen gyorsan csak tud.
Sem büdös„ sem ronda, sem csámpás nem vagyok; ha építeni nem tud, akkor ne romboljon!<span class="su-quote-cite"><a href="http://www.lira.hu/tradetracker/index.php?tt=4784_12_181357_&r=%2Fhu%2Fszerzo%2Fhajnal-maria" target="_blank">Hajnal Mária - Cseppek és csillagok</a></span>
Értékelés: ?/10
Ezt a könyvet nem lehet számokban vagy csillagokban mérni. Nem mondhatom rá azt, hogy három csillagot ér, amikor olyan gondolatok jelennek meg benne, amiket fontosnak érzek, és olyan idézetekkel van tele, amik erőt adhatnak egy-egy nehéz nap után. Úgyhogy a lehető legjobb döntés az, ha csak újra lekapom a polcról a könyvet, fellapozom, elolvasok belőle egy-egy kedvenc idézetet, a csillagozást pedig meghagyom másnak 🙂
Kinek ajánlom elolvasásra? Hm, ez nehéz kérdés. Az biztos, hogy a roma olvasók megtalálják benne azokat a momentumokat, amik által a „nem vagyok egyedül” érzés csökkenthető. Azon emberek, akik egy kicsit is nyitottak a világra, olvassanak bele a könyvbe. Valószínűleg senkinek sem ez lesz élete legjobb könyve, de hogy ráakadhat pár fontos gondolatra, abban biztos vagyok.
