Könyvkritika: Szabó Tibor Benjámin – EPIC

Könyvkritika: Szabó Tibor Benjámin – EPIC

2
Oszd meg!

epic-konyvKicsit szkeptikus voltam ezzel a regénnyel. Meglátva a címet és a szereplők neveit, no és magát a fülszöveget, hát, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Aztán mégiscsak elolvastam, és ó, a fenébe is de bántam volna, ha kimarad az életemből az EPIC. A Manó könyvek ismét nagyon jól döntött, a szuperjó D.A.C. mellett pedig lett még egy szerethető, realisztikus, elgondolkodtató és hatalmas minőséget képviselő könyvsorozatuk. Én pedig úgy jártam, hogy már nem csak a DAC köteteinek a friss megjelenését várom majd nagyon, hanem immáron az EPIC-ét is. Sőt, ezt halkan súgom meg, az EPIC még Flóra kalandjaitól is jobban tetszett.

Pontosan tudom hol volt az a pont, amikor az EPIC beszippantott. Elég volt hozzá Sádi, az egyik legnormálisabb, legszerethetőbb főszereplő, akivel eddig találkoztam. Sádi tizenöt éves, aikido Európa bajnok, rohadt okos, és totál normális. De emellett szegény, méghozzá nagyon, és ezt nehezen, de elviseli. Az, ahogyan magától értetődő természetességgel narrált a szerző Sádi személyiségéről, no az volt a pont, amikor elvesztem, és mindennél jobban érdekelt, hogy mi van ebben a srácban, és mi történik majd vele a továbbiakban. Nem kellett sok idő ám, mire a többi főszereplőt is a szívembe zártam, mert ők így hatan annyira szerethetőek és egyediek, hogy az egyszerűen zseniális.

Ahogy elképzeltem: Sádi (A szerző kicsit más leírást adott róla)
Ahogy elképzeltem: Sádi (A szerző kicsit más leírást adott róla)

A történet tehát hat diákról szól, akik közösen kezdik meg tanulmányaikat a RUDI-ban, ami egy tehetséggondozó „képzés”, ahová délután 16:00-tól 20:00-ig kell járniuk. A srácoknak hamar feltűnik, hogy valami nincs rendben a hellyel, ez a felfedezés pedig hamar egy összetartó csapattá kovácsolja őket össze, úgy döntenek ugyanis, hogy kiderítik, mi bűzlik ott, és mit akar az iskola tőlük. Tényleg műkincsrablónak képezik ki a srácokat? Általában nem bírom a nyomozós sztorikat, de itt aztán tényleg minden adott volt, hogy végig lekösse a figyelmem a rejtély. Teóriákat gyártottam, próbáltam rájönni mi lehet a suli célja, a végjáték pedig annyira gyönyörűen és mesterien volt kivitelezve, hogy meg kell emelnem a virtuális kalapom. (Igazi még mindig nincs).

Azonban bármennyire is izgalmas volt a rejtély, no meg a tehetséggondozó suli, engem a karakterek ragadtak magukkal. Annak ellenére – vagy talán éppen azért? – hogy Sádi kivételével mindannyian kőgazdagok voltak, tudtam velük azonosulni. Ez ritkán fordul velem elő, de itt most teljes mértékben sikerült, méghozzá a király karakterizálás miatt. Jól kibontott jellemeket kaptunk, mindenkit megismerhettem legalább egy kicsit. Sádi mellett legjobban Márkó háttérsztorija kötött le, de Zuzu személyisége is nagyon érdekes volt, ahogy Röfi komplexen felépített jellemén is csak lestem nagyokat. Egyedül talán János volt az, aki nem kapott elég terepet, de ez a folytatásra talán meg fog változni. Örülnék neki, mert sok potenciált látok a srácban.

Mint írtam, kezdetben szkeptikus voltam a regényt illetően, elsősorban a nevek miatt. Időbe telt, mire mindegyikkel megbarátkoztam. Sádi például Ádám, az olyan szép név, Zuzu is Lindából lett, szívesebben hallottam volna azt. Röfin bosszankodtam a legtöbbet, mert a karakter egy duci srác. De tényleg megszoktam a neveket, és ez is leginkább azért sikerült, mert a karakterek csodálatosan voltak felépítve. Szabó Tibor Benjámin stílusa magával ragadó, könnyedén olvasható, az E/3 történet elmesélési mód pedig kifejezetten jót tett a történetnek, szívesen láttam más nézőpontból a sztorit, így tudtam még inkább megismerni a karaktereket.

Ahogy én elképzeltem: Márkó | A képen Nolan Gerard Funk
Ahogy én elképzeltem: Márkó | A képen Nolan Gerard Funk

Azt is meg kell említenem, hogy ez abszolúte nem egy hétköznapi regény. Egyrészt megvan benne a tanító jelleg is, számos történelmi ismeretet vagy fizikai tényt mondott el, én pedig sokszor csak lestem nagyokat, arra gondoltam mennyire okos lehet az író, és milyen jó nekem, hogy szórakozva tanulhatok. Nagyon tetszettek a magyar legendák, a hunok, az, ahogyan bejárhattam a fővárost, és ismeretekre tehettem szert, amikre magamtól nem biztos, hogy esélyem nyílt volna. Az első kötet lezárása rettentő izgalmas lett, az utolsó oldalakat hihetetlen nagy élvezettel olvastam, együtt drukkoltam a szereplőkkel, hogy ó, most mi lesz. Az iskola titka pedig döbbenetes… Hol van már a második kötet?

Értékelés: 10/10
Zseniális ez a könyv. A borító olyan, amilyen, a szereplők nevei adottak, de mindez nem lényeges. Csak az a fontos, hogy mennyire ütős tartalommal bír ez a könyv. Izgalmakból és érdekességekből nem volt hiány, a karakterfejlődés szembetűnő, és végre, egy regény, amiben nincs nagy szerelmi szál. Jólesett, de nagyon.

Kinek ajánlom elolvasásra? Első blikkre úgy tűnhet, hogy ez egy „fiús könyv”. Megsúgom, ez nagyon nincs így, szóval a lányok is nyugodtan vegyék a kezükbe. Egyrészt Sádi simán egy álompasi karakter, így az, hogy beleláthattok a fejébe simán előreviszi az embert olvasás közben, másfelől pedig olyan izgalmas és jól felépített kis könyv ez, hogy nem érdemes kihagyni a lányoknak sem.

Kíváncsi lettél? Rendeld meg 15% kedvezménnyel!

Szabó Tibor Benjámin – EPIC – Az első küldetés – Blogturné

– 10.10. – Media Addict
– 10.12. – Zakkant olvas
– 10.14. – Deszy könyvajánlója
– 10.16. – Kelly & Lupi olvas

186 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

2 Hozzászólások

  1. Ha szereted az olyan mai magyar iskolaregényt,
    – ami egy különleges (fullra bekamerázott) iskolában játszódik, ahol kis csoportokban
    tanulnak a srácok, és ha egyvalaki kihull, mindenki röpül, és az egyik srácot Márkónak
    hívják,
    – ahol speciális tantárgyakat tanulnak,
    – ahol hangsúlyos szerepet kap a harcművészet,
    – ahol négy fiú és egy lány alkot egy csapatot,
    – ahol az iskolai óráknak dramaturgiai szerepe van,
    – ahol különleges csapatépítő módszereket használnak,
    – ahol a learning by doing elvére épül az oktatás,
    – ahol nem lehet tudni, mi az iskola célja, és a srácok megkísérlik kinyomozni azt,
    – ahol a kutatás a neten ugyanúgy kiemelt szerepet játszik, mint Budapest leírása,
    akkor olvasd el a 2011-ben megjelent, A SIEBENKREUTZ ALAPÍTVÁNY című regényt is.
    Nem plágiumról beszélek – elvégre a Jézus-történetet is alapból négyen megírták, és a
    popkultúrában kötelezőek az áthallások –, csak azt mondom, ha szereted a műfajt, ne hagyd ki
    A Siebenkreutz Alapítványt.

  2. Mivel az az etedeti es sokkal jobb (A Siebenkreutz Alapítvány) ez meg egy utangyartas… Egy koppintas de szep munka azert ez is a maga mufajaban. Grat a szerzonek