Az idei évem egyik legviccesebb olvasmánya volt a Tudsz titkot tartani? című kötet. Isteni élmény volt, ahogy a kritikámban erről meséltem is. Íme tíz további humoros, vagy éppen elgondolkodtató idézet, ami remélem meghozza a kedvetek a könyvhöz.
#1
„Néha azonban túl nagy energiát fektet bizonyos dolgokba. Tudja, néha okosabb együtt úszni az árral, és azt tenni, amit a pillanat sugall.”
#2
„Még lenyűgözhetem a nagyfőnököt…
– Fogalmam sincs, mi baja lehet! – kiált fel Artemis kislányos hangon. – Pedig naponta öntözöm.
A tömjénkaprit piszkálja, és igézően Jack Harperre mosolyog. – Nem ért a növényekhez, Jack?
– Sajnos nem – mondja Jack, és rám szegezi a tekintetét. Az arca kifürkészhetetlen, akár egy szfinxé. – Mit gondol, Emma, mi lehet vele a baj?
„…bosszúból időnként narancslével öntözöm meg az
ostoba tömjénkapriját…”
– Fo… fogalmam sincs – nyögöm ki nagy sokára, s lángoló arccal folytatom a gépelést.
Oké. Csigavér. És aztán? Narancslével öntöttem le egy vacak növényt. Mi van abban?
– Nem látta valaki a Világkupa bögrémet? – kérdi Paul, aki homlokráncolva sétál be a helyiségbe. – Sehol sem találom.
„…eltörtem a főnököm bögréjét a múlt héten, a cserepeket aztán a retikülömbe rejtettem…”
A francba!
Oké. Nyugalom. Jó, eltörtem egy vacak bögrét. Na és aztán. Folytassuk a gépelést, mintha mi sem történt volna.
– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg
a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet…
„… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon.” Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!
– Szia, Emma! – rezzent fel Katie hangja. Felpillantva látom, amint nagy sebbel-lobbal berobban a helyiségbe, arca rózsapiros az izgalomtól. Mikor Jack Harpert megpillantja, kővé dermed.
– Ó!
– Csak semmi pánik! Legjobb, ha levegőnek néz – lengeti meg feléje a kezét a nagyfőnök nyájasan. – Folytassa csak! Mondja tovább nyugodtan, mint ha itt se
lennék.
– Szia, Katie! – sikerítek ki végül egy köszönést. – Miről van szó?
Alig mondom ki a nevét, Jack Harper megint felpillant, sokat sejtető arckifejezéssel.
Nem tetszik nekem ez a sokat tudó pillantás. Vajon mit kottyanthattam ki Katie-ról? Istenem, mit is? Az agyam kétségbeesetten dolgozik. Mi a francos fenét mondtam?
Jaj, istenem, egész belsőm beleremeg, amint eszembe jut.
„…Van egy titkunk. Azzal szokott bejönni hozzám, hogy át kell futnunk valamiféle számokon, pedig ilyenkor valójában kilógunk a Csillagszarvasba.”
Nem kikotyogtam a titkos lelécelési jelszavunkat is!
Csüggedten nézek Katie lelkes arcába, miközben megpróbálom valamiképpen megértetni vele a helyzetet. Ne mondd tovább! Ne mondd azt, hogy közösön át kell
futnunk holmi számokon! Ő azonban mit sem tudva folytatja.
– Én csak… izé… – köszörüli meg a torkát, majd összeszedi magát, és üzleties magabiztossággal pillant Jack Harperre: – Átfuthatnánk néhány számsoron, Emma?
Az áldóját!
Arcomat elönti a pír, egész testem elzsibbad.”
#3
„A minap, amikor a kocsimban ültem, elcsodálkoztam, mi ez a nagy folyó London körül. Hát, az M25-ös út volt.”
#4
„– Nem másztam hegyet, nem tetováltattam semmit a bőrömre, még azt sem tudom, van-e egyáltalán G-pontom…
– Bocsánat, mit mondott? – kérdi hökkenten a pasi, de a hangja alig jut el a tudatomig.”
#5
„– Értek a matekhoz – mondom kétségbeesetten. – Tegyen fel matek-kérdéseket! Rajta, kérdezhet bármit!
– Oké – mondja és megrándul a szája. – Mennyi nyolcszor kilenc?
Rámeredek, a szívem vadul dobol, az agyam működésképtelen. Nyolcszor kilenc. Sejtelmem sincs, mennyi az. Az istenit! Oké, egyszer kilenc az kilenc. Kétszer kilenc…
Nem. Már meg is van. Nyolcszor tíz az nyolcvan. Nyolcszor kilenc akkor…
– Hetvenkettő! – kiáltom, és összerezzenek, mikor halványan elmosolyodik. – Hetvenkettő – ismétlem meg most már halkabban.
– Nagyon derék!”
#6
„Minden emlék számít, legyen az bármilyen jelentéktelen.”
#7
„Na látják! Nem is olyan rossz a világ. Minden attól függ, hogyan állunk hozzá. Az életben minden megtörténhet, nem igaz? Az ember soha nem tudhatja, mi várja a következő sarkon.”
#8
„Hát ezért mosolyogtak rám annyian! Nem azért, mert a világ olyan jó hely, hanem mert én vagyok a rózsaszín melltartós csaj, akinek megfestődött kissé a cicitartója”
#9
„Megtanultam a nagy leckét: ha az ember nem lehet őszinte a barátaival, kollégáival és szeretteivel, akkor minek egyáltalán élni?”
#10
„1. A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány.
2. Imádom az édes sherryt, ami az univerzum legkevésbé menő itala.
3. Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja.
4. 68 kiló vagyok, nem 61, ahogy a fiúm, Connor hiszi.(Mentségemre mondom, épp fogyókúrázni szándékoztam,amikor ezt elmondtam neki. Különben is, mi az a hét kilócska ide vagy oda?)
5. Magamban Connort mindig is Kenhez hasonlítottam.Mármint a Barbie baba fiú megfelelőjéhez.
6. Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem.
7. A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszintena Ben Hurt nézte a tévében.
8. Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre.
9.Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt.
10. Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepesvirágát (nagyjából naponta).
11. Egyszer különös leszbikus álmot láttam, amelyben a lakótársnőm, Lissy is szerepelt.
12. A tangabugyim túl szoros.
13.A lelkem mélyén mindig is ott élt a hit, hogy más vagyok, mint a többiek, s a sarkon túl csodás új élet vár rám.
14. Sejtelmem sincs, miről hadovál ez a szürke öltönyös alak az orrom előtt.
15. Ráadásul a nevét is elfelejtettem.”
