Tegnap robbant a hír, ami megosztotta a rajongókat: a Netflix újravágta a Tizenhárom okom volt egyik kulcsjelenetét az első évadból. Azt, ami Hannah öngyilkosságát mutatta meg.

Az eredeti jelenet majd’ három perces volt, és tényleg megrázóra sikeredett: megmutatta, mennyi fizikai fájdalommal jár, ha felvágjuk az ereinket, és ez miként keveredik a lelki fájdalommal.

A Netflix magyarázata szerint a jelenetet utólag túl felkavarónak érezték, különösen a kiskorúak számára, akik végül is a sorozat célközönségét jelentik. Ez a jelenet kivágás a válasz továbbra arra is, hogy a egyes kutatások szerint nézők egy része a sorozat miatt lett gyilkos, mert egyesek szerint nem mutatta be elég hitelesen a fájdalmat, márpedig pont a fizikai fájdalom miatti elrettentés lehet az, ami miatt sokan nem lépik meg ezt az utolsó lépést. (Persze született olyan kutatás is, ami szerint pont, hogy elkerülni segített a drasztikus lépést Hannah története)

A magam részéről sajnálom, hogy kivágták a jelenetet. Úgy érzem, ezzel együtt volt teljes Hannah története. Látni, amint végleg kihuny belőle az élet érzelmileg nagyon felkavaró és szívszorító volt, engem is megviselt. Fájt. De néha a fájdalom kell ahhoz, hogy az ember feléledjen, és rájöjjön, a kimondott szavai és tettei mihez vezethetnek.

Hannah halála brutális, fájdalmas, megviseli az embert. Katherine Langford kiváló játékával viszont üzenetet közvetített. Így, a vágással pont olyan lett, mint a könyv, csak ott Hannah bogyókat vett be, és már csak a végeredménnyel szembesültünk, márpedig néha érezni kell a pofon szelét az arcunk előtt, mielőtt lecsap ránk a kín…