Habár Lupi szólt előre, hogy az Örök kötelék a sorozat legjobb darabja, kicsit mégis szkeptikus voltam, hiszen a négyes kötettől nem voltam annyira elájulva, mint a korábbiaktól, plusz bennem motoszkált az is, hogy a hármas résztől lehet-e jobb. Hát igen. Lehetett. A Vámpírakadémia ötödik része eddig tényleg a legjobb volt a sorozat történetében. Felépítését tekintve pedig az eddigi meglepőbb. Korábban ugye a végén indultak be a cselekmények, míg az elején inkább ráhangolódás volt (legalábbis én így láttam). Most azonban már az első oldalakon beindul az akció, és a lendület nem is hagyott alább a végéig. Az pedig, hogy a regény egy WTF levéllel kezdődik, és úgy is végződik, hatalmas pacsi Mead felé, szeretem, amikor keretbe foglalja valami a történetet. Az Örök kötelék pedig nagyon szuper volt, tele izgalommal, szenvedéllyel, keserűséggel, vággyal, árulással és még sorolhatnám a jelzőket, holnap estére sem érnék a végére. Annyira jó volt ez a rész.

Akárcsak eddig, most is spoileresen folytatom tovább, tehát ha még nem olvastad ezt a részt, akkor ne nagyon böngészd tovább.  Itt a Spoiler-Zóna ! Én elájultam attól, ami a rész közepén történt. Na jó, az elájulás túlzás, de hevesen kapkodtam a levegőt, az biztos. Nem csak az epikus csata miatt, hanem azért is, amit Lissa leművelt. Azt tudtam, hogy vissza fog változni Dimitrij, annyira egyértelmű volt, mert a férfi főhőst mégse nyírjuk ki, a kérdés számomra pedig az volt, miként hozzák úgymond „vissza” a karaktert. Ennek a módján pedig tényleg ledöbbentem. Az, ahogyan a mindig szelídnek és lássuk be, fizikálisan gyengének ábrázolt Lissa képes hosszú ideig égető tűzben tartani a kezét, és minden erejét összeszedve átdöfni egy karót Dimitrij mellkasán, hát az fenomenális volt. Alapjaiban rázta meg a karakterről alkotott képem, aminek pedig nagyon örülök, mert Rose mellett mindig is nehéz volt Lissának érvényesülnie, és érdekesnek maradnia. Ezzel a húzásával pedig mindenképpen sikerült, ahogy az is bejött, mennyire erős és határozott maradt a regény végéig, miközben továbbra is kedvesnek volt ábrázolva. A jellemfejlődés ezerrel átjött Lissa karakterén, amit már régóta vártam. A Christiannal közös viszonya pedig nagyon tetszett a regény során végig, örültem, hogy újra összejöttek, és jó volt végignézni a közös útjukat. Ők is megharcoltak egymásért, remélem most már el sem engedik egymást. (Amúgy, a törvény-gondot megoldhatnák házassággal is 🙂).

A mellékszereplők amúgy is brillíroztak ebben a részben. A Viktor Daskov mentőakció haláli volt, pláne Viktor miatt, aki nagyon szuper karakter. Adriant is egyre jobban szeretem, tetszik az, ahogyan az írónő mélyíti a karaktert, miközben meghagyja a felszínen a szarkasztikus beszólásait és a nemtörődöm stílusát. Ez arra enged következtetni, hogy Adrian mindig is ennyire mély érzésű volt, de idő kell, mire megmutatja. Persze lehet, hogy nekem folynak össze a részek, de kicsit úgy érzem, mintha most tudtuk volna meg a legtöbbet a srácról. A legnagyobb kedvencem azonban a királynő, azaz Tatjana. Lehet, hogy nem sokan könnyezték meg a halálát, de én nagyon sajnáltam őt. Összetett és érdekes szereplő volt, aki mindig meg tudott lepni egy-egy húzásával. Imádtam a Rose-zal közös beszélgetéseiket, azt, ahogyan képes volt újra és újra átformálni a róla alkotott képet. A végső levele pedig, hű, nagy izgalmakat tartogat, van egy olyan érzésem, hogy erre húzzák fel a következő részt. Azért remélem nem Lissa lesz a királynő, mert az egy kicsit meseszerű lenne. Bár, benne van a pakliban.

No és akkor elérkeztünk a lényeghez. A Rose és Dimitrij kapcsolathoz, ami szerintem a lehető legjobb dolog a Vámpírakadémiában (a jól felépített háttérvilág mellett). Annyira vártam már, hogy mi lesz kettejükkel, de tényleg. Rose pedig telitalálat, nagyon szeretem a csajt, úgyhogy tényleg a legjobbat akartam neki. Az elején viszont haragudtam rá, amiért életben hagyta Dimitrijt. Arra gondolok, amikor Eddie megölhette volna. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Teen Wolf harmadik évadának a második felében, amikor „Stilest” kellett volna eltenni láb alól. Itt és most a helyzet úgy hozta, hogy Dimitrij haljon meg. Mármint, végleg. Ott a Hotelben, amikor Dimitrij gonosz strigaként arra készült, hogy embereket öljön halomra, Rose-nak nem lett volna szabad hezitálnia. Oké, tudom, szerelem és így tovább, de a jelleméből adódóan kicsit úgy éreztem, hogy nem reális a karakterhez. Mintha Mead meg akarta volna ölni Dimitrijt, de nem tette, mert félt, hogy kivívja ezzel a rajongók haragját. Ne értsétek félre, én is nagyon szeretem a karaktert. De akkor és ott, abban a helyzetben egyértelműen Eddie-nek adtam igazat. És örültem is, hogy Rose kapott a fejére úgymond emiatt. (Írástechnikai szempontból szerintem felesleges volt Rose-t ebbe a helyzetbe hozni. Nem adott sokat hozzá a jelleméhez, sőt, karakteridegenné vált a tette a szememben, ami inkább negatív kicsengésű).

És akkor a sokk. Mert kétség sem fér hozzá, hogy mennyire sokkoló volt, amikor Dimitrij kijelentette, ő bizony nem akarja látni Rose-t. Egy világ dőlt össze bennem is, akárcsak a lányban. Azok után amit Rose megtett, ilyen durván elutasítani őt. De imádtam Rose-ban, hogy ment előre, és amikor a testőrök elfogták őt, és égett Dimitrijben a harci szellem, egyszerűen minden visszatért. Legalábbis remélem. Mert ha már Dimitrij életben maradt, akkor igenis jöjjön össze a csajjal. Ez a legkevesebb. Ami pedig Rose letartóztatását illeti, és a vádakat. Hű. Nagyon izgi.

Értékelés: 10/10
Tényleg ez volt az eddigi legjobb rész. Kicsit csalódott is vagyok, hogy már csak egy kötet van hátra, és aztán vége. A hatos résztől pedig legalább hasonló csodát várok, mint amit az Örök kötelék adott. Most aztán tényleg minden adott az epikus fináléhoz. De izgulok!