Már olyan régóta nem olvastam Meg Cabot könyvet, és emiatt úgy vettem a kezembe az Airhead első kötetét, mintha valami kincset tartanék a karjaimban. Pedig erről szó sincs, Meg Cabot sosem a kiszámíthatatlanságáról volt híres, viszont annyira szerethető könyveket tud írni, és ezalól az Airhead sem volt kivétel.

Pedig teljesen hiteltelen sztorit próbál beadagolni. Adott egy átlagos lány, aki nem sminkel és nem csípi a sztárokat, meg aktivista és ilyenek. Mikor véletlenül meghal, az agyát átoperálják egy halott szupermodell testébe, a gonosz vállalat meg kényszeríti, hogy élje a modell életét. Ez lenne az alap, amire felépítettek egy rozoga lábakon álló palotát, ami úgy-ahogy sikerült.

Nem hittem volna, de talán kezdek kinőni a Meg Cabot könyvekből, és azok a sablon karakterek és ismétlődő történetek, amik évekkel ezelőtt teljesen levettek a lábamról, ma már csak megmosolyogtatnak. Emellett pedig totális ellentétként úgy falom a sorokat, mintha nem lenne holnap, és valamilyen szinten érdekel az, mi lesz Nikkivel vagyis Emmel, és milyen kalandokba keveredik.

Igazából nem tudnám megfejteni Cabot varázsát, ha valaki olvasott már tőle könyvet, és tetszett neki, akkor pontosan tudja miről beszélek. Meg Cabot egyszerűen tud valamit, ami miatt pedig még a legelképszetőbb könyvei – avagy a legunalmasabbak is, – élvezetes olvasmánnyá válhatnak a szememben. Mennyi ellentmondás, de ezeket váltotta ki belőlem az Airhead két része, amit mellesleg három nap alatt ki is végeztem, tehát íme, még egy ellentmondás.

Az Airhead történetének az alakulásában amúgy semmi meglepő nincs, mindent úgy alakított az írónő, ahogy az a Meg Cabot-féle kézikönyvben meg van írva. Szerelmesnek lenni a legjobb barátba, eközben egy szuperdögös pasi ostromol. Persze csesztet a világ, de te csak jót akarsz, mert te vagy a Cabot-féle tipikus, hétköznapinak beállított hősnő, aki szeret enni, és nem él-hal a sztárokért.

Az első kötet elég unalmas volt, a másodiknál viszont akadtak WTF pillanatok, aminek csak örülni tudtam, mert ezáltal érdekesebbé és jobbá válhatott a szememben a könyvsorozat első két darabja. Amint sikerül hozzájutnom, biztos el fogom olvasni a harmadikat is. Azt hiszem egy ideig Meg Cabot még jelen lesz az életemben, mert még mindig érzem azt a varázst, amit egykor. Még ha csak halványan pislákolva, de akkor is…

Értékelés: 6/10

Érdekes lehetett volna az alaptörténet, ha egy kicsit jobban elő van adva, ez így nekem túl hirtelen, túl semmilyen és túlontúl hiteltelen volt. Ja, és örülnék ha Cabot végre főszerepet adna egy olyan karakternek, aki nem gyönyörű, hanem úgy fest, mint egy hétköznapi ember. Tudom, sokat akarok 🙂