Tessék, kész, leírom: Bosszúállók: Végjáték ide vagy oda, az én szememben a Pókember: Nincs hazaút minden idők legjobb Marvel filmje. Igen, ennyire magával ragadott Peter Parker és barátai legújabb története.

Több oka is van annak, hogy ennyire szerettem ezt a filmet. Egyrészt száz százalékosan működött a fanservice, de minőségi módon. Nem (csak) kedvezni akartak, hanem minőségi módon történetet mesélni és üzenetet átadni, ez pedig maximálisan sikerült. Másfelől, nagyon szeretem azt, ahogy ebben a részben Peter karakterét kezelték a készítők. Peter mindig is egy nagyszívű, segíteni akaró srác volt, aki nem akart mást, csakhogy őt is szeressék, és nyugodt élete lehessen, miközben egyre nehezebben viseli a világ megmentésével járó folyamatos terheket.

A film ott nyit, ahol az előző véget ért: most már mindenki tudja ki is Pókember, és ez fenekestül felforgatja nem csak Peter, de a szerettei életét is, például nem csak Peter, de Ned és MJ továbbtanulása is veszélybe kerül, az emberek pedig megosztottá válnak, sokan meggyűlölik Petert, mert elhiszik Mysterio állításait. Hogy Peter kezelje a helyzetet, Doctor Strange-hez megy segítségért, hogy mindenki elfelejtse, ki is ő, de a varázslatot elszúrja Peter félelme, hogy a szerettei se fogják tudni ki ő. A varázslat pedig durva következményekkel jár…

Bár a film tele van akcióval és izgalmas jelenetekkel, a lényeg mégis Peter karakterfejlődése. A fiatal srácé, aki rádöbben mi a fontos az életben és mi nem, mikor kell áldozatot hozni és mikor nem. Egyszerűen imádtam végignézni ezt a folyamatot, ahogy ebből a hebrencs fiúból úgymond férfi válik a film végére, aki kész felelősségteljes döntéseket hozni. Na és gyerekek, amit Tom Holland művel a karakterrel, az több mint zseniális. Annyira jó volt most is a színészi játéka, és olyan ügyesen hozta Peter minden egyes rezdülését. Ritka tehetséges a srác.

Mielőtt kitérnék a spoileres részre, annyit mondhatok, hogy ezt a filmet látni kell, mert nagyon jó. Igen, megvan benne a szokásos Marvel akció, amik amúgy izgalmasak és látványosak. A karakterek közti interakciók erősek, érdekesek a morális dilemmák, a romantikus rész is abszolút cuki. Persze itt-ott becsúszik némi logikai baki is (például Peter miért nem készít magának erőmentesítő-szérumot), de olyan jól működik benne a fanservice, és annyira összefogja az elmúlt 20 (!) év Pókember-történeteit, ráadásul Peter karakterfejlődése csodálatos, és tele van felemelő, gyönyörű, és elképesztően vicces mozzanatokkal is a film. Gondoltam, hogy szeretni fogom, de nem hittem volna, hogy ennyire.

Innen spoileresen folytatom.

Ha nem láttad a filmet, azt javaslom, hogy ne olvasd tovább az értékelést. Előre szóltam!

Szóval, a fanservice… Azt már előre lehetett tudni, hogy a régi Pókember filmek ellenségei fognak feltűnni a filmben, mint Doktor Oktopusz vagy a Zöld Manó, hiszen megnyílik a multiverzum a félrement varázslat miatt. Ez már önmagában tök jó élmény volt, ráadásul úgy érzem tudták is használni ezeket a főgonoszokat, leginkább Alfred Molina alakításától dobtam egy hátast közülük (mondjuk eleve ő kapta a legtöbb játékidőt is).

Szerettem, hogy milyen morális gondolatokat hoztak fel a gonoszok kapcsán, mert Peterék választás elé kerülnek: vagy visszaküldik őket a saját univerzumukba, ahol épp a halál előtti pillanatban voltak, vagy a stark géppel meggyógyítják őket, pl. a Homokembert visszaváltoztatják sima emberré. Érdekes morális dilemma volt ez, hogy vajon ők elvetemült gyilkosok, vagy csak áldozatok, akik véletlenül kapták ezt a szupererőt, és a körülmények miatt éltek vissza vele, netán maga a képesség irányítja őket. Mert más körülmények, más élethelyzet közepette akár Peter is használhatta volna rosszra az erejét, ha teszem azt nagyon rossz körülmények között él.

Általában nem szeretem, mikor azon megy a dilemma, hogy a (sorozat)gyilkos gonoszokat megölni rossz dolog-e, de… itt valahogy működött nekem a dolog, és teljesen átéreztem, hogy ez miért kérdés Peterben, és miért hajlik arra, hogy maradjanak életben, bármilyen durva következményekkel is járhat mindez. És az, hogy szóba hozták mit jelentett a korábbi Pókembereknek, hogy átlépték azt a bizonyos határt, rengeteget hozzáadott a kerek egészhez.

Meg kell mondjam, May néni halálánál ott bőgtem a moziban, annyira sajnáltam őt, hogy az hihetetlen. Igen, tudom, ez is „kell a Peter Parkerséghez”, de nem hittem volna, hogy meglépik mindezt, és annyira fájt az egész. És fájdalom volt még bőven, mert a film-végi csavar is ütött, pláne azok után, hogy MJ és Peter mennyire cukik voltak ebben a részben. De Peter végső döntéséért jár a pacsi, igenis így döntött jól, de ettől még nem fájt kevésbé.

És… gyerekek. Nekem egy álmom vált valóra. Soha nem hittem, hogy a három Pókembert egy filmben láthatom. Mikor feltűnt Andrew Garfield majd Tobey Maguire is, nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról. Isteni volt a három Peter összes közös jelenete, és már el is felejtettem, hogy Garfield Pókembere mennyire imádnivaló és vicces figura. Bár a főgonoszok visszatérése is tetszett, de ez volt az igazi fanservice, hogy mindegyik Pókember együtt harcolt a jóért. Na és ahogy a két „idősebb” Pókember védelmezte Holland karakterét, hogy ne kövesse el a legnagyobb bűnt (bosszúból gyilkolni), az is annyira jó megoldás volt. Szerintem azoknak, akik hozzám hasonlóan Pókember fanok voltak az elmúlt 20 évben, rengeteget jelenett minden egyes perce, amit a három Peter együtt töltött a képernyőn (meg a többi is).

A soraim zárásaként mit is mondhatnék? 10/10 naná, és ez volt életem egyik legnagyobb mozis filmélménye a Harry Potter utolsó része mellett. Soha nem fogom elfelejteni, és biztos vagyok benne, hogy nemsokára újranézem az összes Pókember filmet, és utána ülök majd be a moziba a Nincs hazaútra, hogy tényleg megértsek minden utalást, és hát, annyira jó ez a film, hogy egyszer nem elég látni. Ezek után pedig kifejezetten kíváncsi vagyok rá, hogy mit terveznek az alkotók Tom Holland Pókemberével, és persze imádnám megnézni Garfield és Maguire Peterének is az életét napjainkban. Ki tudja, egyszer talán ez is valóra válik.

* Lemaradtál a stáblistás jelenetekről? Ez volt benne! *

Pókember: Nincs hazaút – Ezt tartalmazta a két stáblistás jelenet