Könyvkritika: Tade Thompson – Molly ​Southbourne ezer halála

Nagyon szeretek kisregényeket olvasni, így kifejezetten vártam már, hogy a kezeim közé kerüljön Molly Southbourne története. Az alapötlet nagyon erős: főhősünk Molly egy különleges lány, aki ha vérzik, a földből kinőnek a hasonmásai, akiket mollynak hívnak (kicsi m-mel), és ezek a lények a kezdetben kedvesek, aztán megőrülnek, és meg akarják ölni Mollyt.

A regény tele van jó ötletekkel és feszültséggel, izgalommal. Az, hogy pontosan mi folyik itt csak lassacskán derül ki, idő, mire válaszokat kapunk, hogy miért is létezhetnek ezek a mollyk. Kaptunk ám sok harcjelenetet is, ezek meglepően jók lettek, és tegyük hozzá, izgalmasak is. A könyv hossza itt még segített is, mert nem volt üresjárat, nem éreztem azt, hogy leült volna bárhol is a történet.

A hangsúly Molly lelki világán volt. Kislánykorától ismerhettük őt meg, az első alkalomtól, amikor előbújt egy molly, és meg akarta őt ülni. Brutális volt látni hogyan is nőtt fel Molly, mit jelentett például az életében a menstruáció kezdete, hogyan vált egy ártatlan kislányból egy erős, harcedzett nővé, aki képes úgy gondolkodni, hogy ne engedje eluralkodni saját magán az érzelmeit, és mindig hideg fejjel, okosan nézzen szembe a kihívásokkal.

Külön érdekes volt Molly felnőtt életébe belepillantani, amikor már távol kerül a farmról, és hogyan próbálja hasznosítani a szülei tanításait. A fiúkkal lévő kapcsolatait is tök jól bemutatta az író. Molly személyisége is szerethető lett, mert annyira okos volt, úgy imádtam az eszét és a gondolkodásmódját.

Molly és a szülei kapcsolatát kifejezetten szerettem. Brutális érzés lehetett a szülők számára a mollyk jelenléte, a tudat, hogy mit kell tenniük a lányuk megvédéséért, és hogyan kell őt nevelniük. Az egyik jelenet például hátborzongató: amikor a kislány Mollyt egy malac boncolására tanítják. A szülőket nagyon sajnáltam, de egyben tiszteltem is, mert iszonyú erősek voltak, emellett viszont érzelmileg elérhetőek, nem zárkóztak el, ami nekem pozitív meglepetés volt.

A kötet világépítése meglehetősen érdekes volt. Ugyanis itt-ott helyezett el egy-egy kulcsinformációt a szerző, amiket először nem is dekódoltam, aztán később érkezett meg az “aha” pillanat, méghozzá zseniális módon. Persze még mindig van egy rakat kérdésem, amire választ várnék, de ezzel együtt is azt érzem, hogy ez egy annyira erős világ, amiről szívesen olvasnék még többet is.

Értékelés: 9/10

Bár a regény rövid, de kellően tartalmas, és nincs benne egy percnyi üresjárat sem. Sokszor meglepi az embert, jók a karakterei, érdekes a világa, és nem csak izgalmakat ad, hanem el is gondolkodtatja az embert. Nagyon szerettem, és iszonyúan várom a folytatást, remélem a kiadó azt is elhozza magyarul.

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű! És igen, én is azok közé tartozom, akik elsősorban a borító miatt találtak rá a könyvre, ez keltette fel a figyelmem első körben, mert a kiadótól ritkán olvasok, de úgy érzem itt az idő változtatni.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az izgalmasabb könyveket, amiben akad egy kis természetfeletti, sok izgalom, és nem riadsz meg attól, ha néhol  keményebb az ábrázolás, akkor ne hagyd ki ezt a kisregényt sem. Igen, rövid a könyv, de így is sokat ad.