Sorok Között Könyves Blog Body Wrapper

Könyvkritika: Marie Lu – The ​Rose Society: A Rózsa Társasága

Egy trilógiánál sajnos elég gyakori, hogy a második rész csak egy felvezetés a fináléra, de önmagában nem állja meg a helyét. Na szerencsére erről itt szó sem volt. Meglepően merész volt Marie Lu a történet szövését illetően, és akárcsak az előző kötetben, most is nagy élményt adott az olvasás.

* Elolvasnád? Kattints a könyvért ide! *

Adelina bosszúvággyal a szívében dönt úgy, hogy megalapítja A Rózsa Társaságát, egy kiválasztottakból álló alakulatot, akikkel együtt szembeszáll a Tőrökkel, az Inkvizícióval, és persze ő akar lenni Kennettra királynője. Így toborozni kezd, miközben egyre jobban bánik az erejével. Eközben a Tőröknek is megvan a saját tervük, és szóba kerül Enzo esetleges feltámasztása is…

A könyv legnagyobb előnye az, hogy végig nagyon pörgős volt. Egy pillanatra sem ült le a cselekmény, valahol mindig megvolt az intrika, a vágy az irányításra, vagy éppen az olyan személyes drámák és problémák, amik érdekessé, olvasmányossá tették a történetet.

Nagyon szerettem például ismét elmerülni Raffaelle életében, kicsit jobban megismerni a múltját, és egy viszonylagos képet kapni arról, hogy a Tőrök vezetője miért is küzd a céljaiért, mik a gyengeségei, és hogyan vélekedik a világról. Épp ezért szerettem az új szereplőnk, a beld királynő fejébe is belelátni. Egyrészt tök érdekes volt a képessége, imádom, hogy kaptunk általa egy erős LMBT+ szálat, ahogy a Tristannal, az öccsével való kapcsolata is hátborzongatóan jó lett.

Kaptunk most is Teren fejezeteket, aminek nagyon örültem. Teren volt az első rész egyik legemlékezetesebb karaktere, hiszen ő az egyik legerősebb malfetto – kiválasztott, az inkvicízió vezetőjeként mégis arra esküdött, hogy minden malfettót megöljön. Most is félelmetesen jó volt Teren fejében járni, látni, hogy miként pörög az agya, hogy mit is jelent számára a szerelem, hogyan képes bármilyen tettébe belemagyarázni azt, ami számára képpen kényelmes a hite kapcsán. Teren szálát most is nagyon szerettem, különösen azután, hogy újra találkozott Adelinával. Az a bizonyos jelenet a trónteremben mindent vitt.

Marie Lu régóta mondja, hogy számára ebben a sorozatban az a különleges, hogy Adelina szálán keresztül megmutassa, milyen is, ha egy főgonosz a főszereplő. Adelina átalakulása pedig ebben a kötetben kezdődött igazán. A félelmeit, a vágyait, a szeretetre éhségét gyönyörűen megmutatta az író, és arra is ésszerű, érthető magyarázatot kaptunk, hogy miként juthat el egy sokat szenvedett lány a gonosszá válás útján egyre tovább és tovább.

De Marie Lu még jobban játszott azzal, hogy Adelina most tényleg gonosz-e. Például Rafaelle cselekedei is ugyanolyan megkérdőjelezhetőek. És egyáltalán, kitől tanulta mindezt Adelina? Pont emiatt volt annyira erős az egész. Mert az író nem rágta a szánkba, hogy mit gondoljunk. Nem kaptunk tökéletes karaktereket, itt nincsenek echte jó és rossz emberek. Itt mindenkit megsebzett az élet, mindenki vágyik valamire, és mindenki a saját erkölcse szerint követ el rossz és jó dolgokat. És itt aztán mindenki bepiszkolja a kezét… És pont ettől lesz élő és lélegző a könyv.

A legizgalmasabb részek a könyv végén történtek, amikor is megkaptuk azt a nagy harcot. Csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történik, de baromi izgalmas volt az egész, és tök jól el tudtam képzelni. De az igazi csapás a könyv végén jött, a titokkal, amit az egyik szereplő felfedett. Meg kell mondjam, most már még kíváncsibb vagyok rá, hogy miként alakul a szereplők szála, mert ami most kiderült, az mindent megváltoztat.

Az egyetlen gondom a regénnyel a romantikus szálak ábrázolása volt. Kaptunk például egy nagyon imádnivaló és jól felépített új szereplőt, erre amikor behozták vele kapcsolatosan a romantikus szálat, csak pislogtam. Minden interakció a két karakter között inkább csak barátinak érződött, azt a csókot nem is értettem. És hát, érzelmileg én többet vártam volna az Adelina és Enzo páros újrakapcsolódásától is. Persze, a romantikára nem helyezetődött nagy hangsúly, hiszen birodalmak elfoglalásával foglalatoskodtak, ezzel együtt is azt érzem, hogy kicsit gyengítette mindez a történetet.

Értékelés: 9/10

Pörgős, izgalmas, egyedi, elgondolkodtató. Ezzel a négy jelzővel tudnám leginkább leírni azt, hogy miért is szerettem ennyire ezt a kötetet. A Rózsa társasága egy pillanatra sem hagy unatkozni, Adelina pedig olyan különleges főszereplő, akit az ember sosem felejt el.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, és tök jó ötlet volt rátenni a fehér farkast. Csillagos ötös a kivitelezés is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a YA fantasy regényeket, ezt se hagyd ki, mert a zsánerben ez az egyik legjobb.

* Elolvasnád? Kattints a könyvért ide! *

  • Három évvel az első rész megjelenése után végre olvashatjuk Az ifjú kiválasztottak folytatását! Marie Lu csodás fantasyjában olyan fiatalokat ismerünk meg, akik egy járványnak köszönhetően különleges képességeket szereztek. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről, és játsszatok a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányért!

  • Játékunkban ezúttal az írónővel ismerkedünk meg egy igaz-hamis keretében. Ahhoz, hogy legyen esélyetek megnyerni a könyvet, el kell döntenetek, hogy az állomásokon található állítások igazak vagy hamisak.

    (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

    Marie Lu tajvani származású.

    a Rafflecopter giveaway

  • 06.29. Sorok Között – extra
    07.01. Kelly és Lupi olvas – extra
    07.03. Sorok Között
    07.05. Readinspo
    07.07. Kelly és Lupi olvas