Home Könyvkritika Könyvkritika: Laura Ertimo & Mari Ahokoivu – Micsoda ​idő!

Könyvkritika: Laura Ertimo & Mari Ahokoivu – Micsoda ​idő!

A klímaváltozás korunk legégetőbb problémája. Mert bár mindannyian halljuk, hogy tennünk kell azért, hogy megmentsük a Földből azt, amit még meg lehet, igazából kevesen teszünk bármit is, és sajnos sok helyen a kormányok sem jeleskednek a jó dolgok megtételében.

Abban, hogy ez a könyv megszületett pont az a nagyon klassz, hogy elsősorban gyerekeknek íródott. Ugyanis a mostani fiatalok és gyerekek generációja lesz aki, akiknek a klímaváltozás hatásaival leginkább meg kell majd küzdjenek, ők azok, akik még fogékonyak arra, hogy változtassanak és eredményeket érjenek el, ez a könyv pedig tökéletes támpont lehet minden gyereknek.

Ismeretterjesztő kötetről van szó, de szerencsére nem hatott tankönyvszagúnak. Nem éreztem azt, mintha egy környezetismeret órára kapott tankönyvet kapnék. Ebben nyilván nagy segítség volt, hogy iszonyat cuki illusztrációkkal van tele a könyv, de tényleg, ritkán látni ennyire szép és színes rajzokat egy könyvben. Önmagában már ez is feldobja az ember kedvét olvasáskor. (Velem legalábbis ez történt :))

Szerencsére az elmesélési mód is olyan, ami tök jól megfogja a célközönséget. Ugyanis két kisgyerek, Lotti és Gáspár mesél nekünk, illetve a jót megtestesítő Klímatündér és a gonosz Fosszilis Manó. Egyrészt megvan ebben a könyvben a játékosság, a jó kis humor, ami mosolyt csal az ember arcára, másfelől pedig rengeteg információt ad át.

A könyv végigveszi azt, hogy miért lett mára ennyire rossz a helyzet, mi vezetett a baj megszületéséig, és mik azok a pontok, ahol a Fosszilis manó ki tudta aknázni az emberek, a kormányok kapzsiságát. Szépen végigvezették a folyamatokat, de szerencsére a megoldás sem maradt el, ugyanis kaptunk egy csomó jó tippet arra vonatkozóan, hogy mégis miként lehetne segíteni a Klíma tündérnek megmenteni a Földünket.

Ebben a könyvben nem hangzanak el olyan tanácsok, amiket ne hallottunk volna korábban, gondolok itt mondjunk arra, hogy mondjuk kevesebb húst együnk, vagy gyűjtsük szelektíven a szemetet. Viszont ezeket az infókat most a gyerekek kapják meg, akik a könyv végén kapnak egy ideális jövőképet is, hogy mi történhet, ha elkezdünk változtatni. Én biztos vagyok benne, ha gyerekként olvasom el ezt a könyvet, akkor jóval környezettudatosabban növök fel. És az igenis baromi jó lett volna.

Újabban elkezdtem jobban figyelni a környezettudatosságra, követek pár ezzel foglalkozó YT csatornát, szeretnék én is tenni valamit azért, hogy a következő generáció is élvezhesse azt, ami számunkra természetes. De iszonyú nehéz már ilyenkor változtatni, pedig még “csak” 32 vagyok. Na pont ezért jó ez a könyv, mert a gyerekeknek még nincs olyan berögzült, amit a lelkesedés ne írhatna fel könnyedén. És pont emiatt remélem, hogy minél több gyerkőchöz karácsonyfája alatt ott lapul majd a Micsoda idő.

Azért azt sem tudom elhallgatni, hogy olvasás közben többször éreztem magam furán. Leginkább az információk adagolása kapcsán. Több helyen szárazon voltak tálalva a tények és ami rosszabb, hogy nagyon tudományosan, és emiatt kevésbé tűnt közérthetőnek. Ezt jól ellensúlyozta ugyan a manók vagy a Gáspárék szövegrésze, de valahogy jobban örültem volna, hogy ha koherens a szöveg, és mindenhol követik ezt a könnyedebb, közérthetőbb beszédtónust. Igazából ez volt az egyetlen komolyabb gondom.

Mindennel együtt azt tudom mondani, nagyon örülök, hogy ez a könyv megszületett, mert fontos üzenete van, fontos dolgokat ad át, és ha csak pár gyerek is úgy dönt, hogy környezettudatosabb lesz (a családjával együtt), akkor aztán bőven elérte a célját. És így nem marad más, csak a remény, hogy húsz-harminc év múlva ránk is olyan fényes jövő vár, mint amit a Klíma Tündér felvázolt.