Könyvkritika: P. Dangelico – Wrecking ​Ball: A romboló

Tudjátok, vannak azok a könyvek, amiket elkezdünk olvasni és a kezünkhöz ragadnak, mert annyira jók. Na A romboló is ilyen volt, egy nap alatt kivégeztem, mert annyira imádtam a történetét. Sőt, bátran ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legjobb Rubin Pöttyös, amit valaha olvastam. Jöhet az áradozás!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Hősnőnk, Camilla nehéz időszakon van túl. A férje három évvel ezelőtt meghalt, ráadásul piramisjátékot űzött, milliókkal károsított meg embereket. Cam hiába volt ártatlan az egészben, a férje tette üldözi őt, alig kap munkát tanárként, és a kormány minden értékét lefoglalta a ruháin kívül. Most a szüleinél él, és próbálja feldolgozni a férje halálát, akit nyilván gyászol. Ekkor kap egy remek lehetőséget: a híres focista, Calvin Shaw unokaöccsére kéne vigyáznia három hónapig százezer dollárért, de a focista meglehetősen bunkó fazonnak tűnik…

Bár az alapsztori kicsit lerágott csontnak tűnhet, de valójában a megvalósítás emelte ki a többi regény közül A Rombolót. A szerző elérte, hogy a könyv végig tele legyen feszültséggel, izgalommal, és eközben bemutatott olyan emberi sorsokat és ezzel együtt olyan karaktereket, akikért az ember szívesen olvas el egy regényt. Itt nem csak a romantika, és a két szereplő közti kémia volt erős, hanem minden más is.

Nyilván a hősnő, Cam lett a legnagyobb kedvencem! Imádtam a személyiségét, azt, hogy ennek a lánynak vannak elvei, amik mellett kitart, és van büszkesége, amihez a végsőkig ragaszkodik. Szívszorítóan hiteles volt az is, hogy egyetlen sértés, miszerint “tehénnek nézel ki“, mennyire alá tudja ásni egy ember önbizalmát. A szavainkkal megsebezhetünk másokat, és erre a könyv tökéletesen emlékeztetett mindenkit.

Nálam viszont a könyv utolsó negyedének a fő problémája tette fel az i-re a pontot. Nem akarok spoilerezni, maradjunk annyiban, hogy Cam gyönyörűen megmutatta, ha igazán vágyunk valamire, akkor nem szabad megalkudnunk és bármi is legyen az álma, igenis ki kell tartanunk amellett, amire vágyunk. És ez annyira jól átjött! Meg úgy eleve az egész karakter telitalálat lett, imádtam ezt a lányt.

Férfi hősünk, Shaw is egy imádnivaló karakter. Igen, ő az a marcona szakállas amerikai focista, aki mindig mogorva, aki bunkón parancsolgat az embernek, de (naná, hogy van de), miután az ember jobban megismeri őt, és persze a múltját is, valahogy minden érthetőbbé vált. Ahogy telt az idő, úgy szerettem meg jobban a pasit, pláne amikor jobban megismertük őt, és előkerült a humoros oldala is. Igazi könyves álompasi lett belőle, az fix!

És milyen volt a romantika? Hát perzselő! Szerettem ám, hogy nem esett rögtön egymásnak a két főszereplő, nagyon lassan építkezett a kapcsolatuk és ettől valahogy még ütősebbé, hitelesebbé vált az egész. Mert bizony Cam és Shaw is nehéz múlttal bír, mindkettejüknek volt már korábban házassága, így teljesen érthető volt, hogy féltek odaadni egymásnak a szívüket. És pont emiatt vált maga a történet is még gyönyörűbbé kettejük között. Itt mindennek tétje volt – és ez ütött.

A mellékszereplőket is nagyon szerettem ám, különösen a kis Samet, annyira aranyos volt az a kölyök, feldobott minden jelenetet, amiben szerepelt. A legjobb barátok, Ethan az ügyvéd és Amber, a színésznő karaktere mindent vitt, és ami azt illeti, rajtuk röhögtem a legjobban. Amber harciassága és az ebből fakadó vicces szituk, illetve Ethan némely beszólása aranyat ért, alig várom már, hogy olvassam az ő közös történetüket is.

A történet hallelujah csak egy nézőpontból íródott, aminek most nagyon tudtam örülni, mert úgy örültem, hogy nem látok bele a férfi főhős, Calvin gondolataiba, mert az bizony úgy érzem sokszor illúzióromboló lett volna. Így, hogy csak Camille szemén át láttam a sztorit csak még rejtélyesebb, még egyedibb lett a történet, és ezt is annyira szerettem benne!

Értékelés: 10/10

A Wrecking Ball az egyik legjobb Rubin Pöttyös, amit valaha olvastam. Imádnivalóak a főszereplői, erős a könyv humora, jól működtek a romantikus részek is, ráadásul különösen szerettem azt, ahogyan a komolyabb témákról mesél a szerző, gondolok itt például a gyászfeldolgozásra vagy a pánikrohamok kezelésre. Alig várom, hogy újra olvassak a szerzőtől!

Hogy tetszik a magyar borító? Sajnos nekem ez a borító abszolút nem tetszik. Az egy dolog, hogy a modell nem hasonlít Shawra, de ez az idétlen póz számomra kissé röhejes is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ez a könyv olyan jó, hogy kár lenne kihagyni! 😉

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Wrecking Ball: A romboló – Blogturné