Home Könyvkritika Könyvkritika: Ashley Carrigan – Az oroszlán árnyékában (Negin 1.)

Könyvkritika: Ashley Carrigan – Az oroszlán árnyékában (Negin 1.)

A Blogturné Klub tagjai nagyon szeretik Ashley Carrigan írásait, sőt, eddig negatív véleménnyel nem is igazán találkoztam, így már én is át akartam élni a Carrigan-katarzist, ez a könyv jó választásnak tűnt. Zafír pöttyös, hősnő, akinek különleges képessége van és a sumér mitológia már önmagában remek hívószó, pláne mert utóbbi annyira egyedi, és tök jó volt olvasni róla. És ez igaz az egész könyvre. Kellemes olvasmány volt jó karakterekkel, szuper történettel.

* Te is elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

A sztori hősnője Negin, aki tizenhat évesen rádöbben arra, hogy különleges képességei vannak. Végül egy szervezet veszi a szárnyai alá, akik ártó lényeket, jellemzően szellemeket tüldöznek, és Negin teste a kapu, amin át az ártó szellemek a túlvilágra kerülnek. Negin most már harminc éves, a legjobb barátja, Lucas meghal egy démonnal való ütközet alatt, és helyette érkezik meg a csapatba a baromi helyes George, akinek védelmeznie kéne a lányt, de Negin nehezen fogadja őt be. Még úgy is, hogy az élete veszélyben az.

A könyv nézőpontkaraktere Negin lett, aki egy erős, határozott, badass lány, nagyon jó volt olvasni róla. Szerettem, hogy a bátor tettek mögött mennyi félelem lapul, olyan szépen lett felépítve a karakter, külön bejött, hogy mennyire idegesíti őt, hogy nem tud semmit az apjáról, sem a képességei eredetéről. A sztori egy pontján imádtam, amikor azon kezdett el tanakodni, hogy ő most akkor gonosz-e, vagy az lesz-e, hiszen nem sokat tud önmagáról. Negin egy végtelenül szerethető lány, akivel az ember bármikor szívesen összebarátkozna.

Ez az egész szellemvadászos szál is nagyon jól volt felépítve, erős jeleneteket kaptunk. Többször is sokkolt a szellemek mögött meghúzódó emberi tragédia, a tudat, hogy mi mindent vagyunk képesek csinálni egymással. Az üldözős jelenetek izgalmasak, élettel teliek lettek, a csapat dinamikáját is szerettem, pláne amikor George lassan beépülni látszódott, és Negin még ellenkezett. Apropó, csapat: külön oda és vissza voltam az idősebb boszorkánynő, Miranda és Negin kapcsolatáért. Annyira jól felépítette az írónő!

Ahogy én elképzeltem: Negin és George

Volt viszont egy szál, amitől valahogy többet vártam, ez pedig Negin és Lucas. Az elején szépen bejött a gyászfeldolgozás kérdése, hogy mennyire nehéz, ha meghal a legjobb barátunk, csak aztán utólag kicsit kifulladni látszott a szememben mindez. Pedig jöttek a dramaturgiailag fontos dolgok, érdekes titkok derültek ki, de valahogy érzelmileg ezek a WTF pillanatok kevésbé csapódtak le bennem (vagy Neginben?) úgy, ahogy az ember azt várta volna, illetve ez a gyászfeldolgozós téma is lehetett volna szerintem erősebb.

Ami George-ot és Negint illeti, hát hű! Gondolom nem lepek meg ezzel senkit, a kémia iszonyú jól sistergett körülöttük, egy élmény volt olvasni a lassan kialakuló, és egyre erősebbé, szenvedélyesebbé váló szerelmükről. George amúgy is nagyon szimpi lett, tipikusan azaz erős, harcos pasi, akinek már önmagában a dumája és a magabiztossága is levesz a lábadról. Izgi volt átélni, amíg Negin próbál ellenállni, hallelujah, hogy végül beadta a derekát.

A kötet világépítését is nagyon szerettem ám, Gloria doktornő karakterét különösen, a sumér mitológia ötletéért is rajongtam. A könyv vége felé kiderült ez meg az, és azoknál a részeknél jöttek el leginkább a WTF pillanatok és a zseniális karakterek. Kicsit úgy is éreztem, hogy a könyv első fele a lassú építkezésről szólt, és inkább a háromnegyedétől lett nagyon izgalmas és egyedi. Az írónő sodró lendülettel ír, az segített átlendülni, mindenesetre volt egy olyan érzésem, hogy akkor ér véget a könyv, amikor a legizgalmasabb.

A képen a könyv szerzője, Ashley Carrigan

Értékelés: 9/10

Izgalmas világ, szuper karakterek és jó rejtélyek jellemekezték a könyvet. A függővégre jobb, ha felkészültök, brutális, de ettől csak még inkább várós az a folytatás. Negin és George pedig felkerültek a kedvenc párosaim közé, csak úgy izzott a kémia 🙂

Hogy tetszik a borító? Hát, passz. Nem mondom, hogy rossz, meg hogy nem értem mi akar az lenni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy imádom ezt a borítót.

Kinek ajánlom elolvasára? Ha szereted a zafír pöttyös könyveket és a lassan épülő, de annál szenvedélyesebb románcú sztorikat, mindenképpen olvasd el ezt is!

* Te is elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

AZ OROSZLÁN ÁRNYÉKÁBAN – BLOGTURNÉ