A Könyvhétre jelent meg Brit Bennet díjnyertes regénye, Az anyák, ami az egyik legnagyobb kedvencem lett az idei olvasmányaimból. A mű komoly témát boncolgat, az abortuszt, és annak hosszútávú hatásait. A könyvből most hoztam nektek 6 idézetet, remélem megjön a kedvetek az olvasáshoz! A kötetről írt értékelésemért katt ide.

#1

„A szegénységből sosem szokik ki az ember, mondta Luke-nak. A szegénység egyfajta éhség, ami egészen a csontjaid mélyébe ássa magát. Kiéheztet, akkor is, amikor éppen teli vagy.”

#2

„Aubrey jó ember volt. Luke minél több időt töltött el vele, annál inkább rádöbbent, hogy milyen ritkán is gondolta bárki másról, hogy az valóban jó ember. Kedves, talán, de bárki tud kedvesen viselkedni, attól függetlenül, hogy azt komolyan gondolja-e vagy sem.”

#3

„– Nem tarthatom meg a babát – mondta. – Nem lehetek valaki kibaszott anyja, egyetemre fogok menni, az apám meg…
Képtelen volt rávenni magát, hogy hangosan is kimondja, amit akar – az abortusz szó olyan ocsmánynak és mechanikusnak tűnt –, de Luke megértette, nem igaz? Ő volt az első ember, akinek szólt, amikor megkapta a felvételi értesítő e-mailjét a Michigani Egyetemtől – a fiú még azelőtt a karja közé kapta, hogy Nadia befejezhette volna a mondatot, és majdnem összeroppantotta őt. Meg kell értenie, hogy Nadia nem szalaszthatja el ezt a lehetőséget, az egyetlen lehetőségét, hogy elszabaduljon otthonról. Ez volt az esélye arra, hogy elhagyhassa a néma apját, akinek a mosolya még csak el sem ért a szeméig, amikor Nadia megmutatta neki az e-mailt, aki viszont – Nadia tudta – boldogabb lenne, ha a lánya elmenne, és nem lenne ott, hogy emlékeztesse őt arra, mit is veszített. Nadia nem hagyhatta, hogy ez a baba ehhez a helyhez szögezze, pont most, amikor esélyt kapott arra, hogy elszökhessen.”

#4

„De egyszer mi is lányok voltunk, ami egyben azt is jelenti, hogy mindannyian szerettünk egy férfit, aki igazi szarházi volt. Ezt egyszerűen nem lehet keresztényibb módon kifejezni. Kétféle férfi létezik: az, amelyik szarházi, meg az, amelyik nem.”

#5

„Már előtte is láttunk terhes nőt, de a terhesség egy lány testén más. Ahogy a hatalmas has a masnikkal hímzett pamutbugyi fölé lóg. Éveken keresztül mindig összerezzentünk, valahányszor csak egy fiú megérintett minket, mert féltünk, hogy elég egy a combra helyezett két ahhoz, hogy velünk is ez történjen. De hogyha belőlünk is elküldött lány vált volna, mi is úgy viseltünk volna, mint ők, és anyaként tértünk volna haza.”

#6

„– Milyen érzés? – kérdezte Nadia. – Terhesnek lenni.
– Furcsa – felelte Aubrey. – A tested többé már nem a tiéd. Idegenek fogdossák a hasadat, és azt kérdezgetik, hányadik hónapban jársz. Mégis miből gondolják, hogy megtehetik? De többé már nem csak te vagy. És ez néha rémisztő, mert már soha többé nem leszek csak én. Néha még jó, mert több leszek annál, aki voltam. – Neki dőlt a falnak. – De máskor meg arra gondolok, hogy mi lesz, ha nem szeretem ezt a babát.”