Könyvkritika: Lois Duncan – Sötét ​folyosók

Ez a könyv a tökéletes példa arra, hogy miért örülök, ha könyvadaptáció készül valamiből. Hiába, hogy a film baromi sok módosítással élt a könyvhöz képest, mégis elérte azt, hogy felfigyeljek a regényre. Konkrétan a film trailer volt az, ami meggyőzött, és amiért esélyt adtam a sztorinak. És milyen jól tettem!

Bár sok típusú Young Adult regényt olvastam már, horrorosból nem került még sok a kezembe. Szerencsére a Sötét folyosók se volt olyan parás regény, márpedig attól tartottam. Sokkal inkább egy izgalmas, elgondolkodtató és pörgős, jól kidolgozott történetként maradt meg bennem, amiben egy nagyon izgalmas női hősnőt ismerhettem meg.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kedvezményesen a kiadótól! *

A főszereplő Kit, aki egy különleges bentlakásos intézményben kezdi meg a tanévet. Amikor megérkezik máris érzi, ez a hely gonosz, és nem akar ott maradni, de az anyja elutazik fél évre, így nincs választása. A furcsaságok pedig ezután kezdődnek: az ódon épületben csak négy diák tanul, a szobáik ajtaja csak kívülről zárható, Kit barátnője, Sandy pedig az éjszaka közepén üvölteni kezd, és amikor Kit a szobába ér, jéghideget, és valami gonoszat érez…

Persze már az első perctől nyilvánvaló, hogy a sztoriban szerep jut a szellemeknek és a természetfelettinek. Az, ahogy az írónő mindezzel játszott, az valami zseniális volt. Nagyon jó ötletet talált ki, és igazából olyan morális dilemmát fogalmazott meg az írónő, hogy a padlón kerestem az állam. Nem akarok spoilerezni, de a történet egy pontján tényleg elgondolkodik az ember, hogy ami az iskolában történik, az most valójában jó, vagy rossz. Persze a végére kiderül minden, de a morális dilemma megmarad, és baromi jókat lehetne erről vitázni akár egy irodalom órán is.

Különösen megszerettem a hősnőt, Kitet, aki kellően erős, bátor és kitartó volt ahhoz, hogy igazán drukkolni lehessen a sorsáért. Mellette aki nagy kedvenc lett, az Ruth, a kábé zseni lány, mert olyan meglátásai és gondolatai voltak, hogy csak kapkodtam a fejem. Szeretem az ilyen racionális karaktereket.

A négy diáklányt szerintem jól bemutatta az írónő, illetve Jules-t, a helyi cuki srácot is, nála különösen szerettem a jellemének az árnyalását. Viszont a professzornál és az igazgatónál kissé egysíkúnak éreztem a jellemábrázolást, náluk azért vártam volna valami pluszt. Ó, és úgy tűnik ez a sokadik könyv amit mostanság olvasok, és nem a romantikát állítja a középpontba. Meg kell mondjam, ennek a sztorinak még ez is jól állt.

Ami külön jó volt még, az a stílus. Lois Duncan nagyon sodró lendüelttel ír, emellett viszont a mondatai gyönyörűen megfogalmazottak. A sztori is végig tele volt feszültséggel, izgalommal, és szinte egy pillanatra se ült le a könyv, végig érezhető volt az izgalom, a feszültség. És igen, a horror elem is működött, néhol kirázott a hideg, de azért alapvetően nem nevezném olyan félős könyvnek, így aki az utóbbi kategóriát nem szereti, bátran vágjon bele ebbe is.

Egy dologban viszont csalódtam, az pedig a lezárás volt. Mintha kitépték volna a könyv utolsó két fejezetét, olyan érzésem lett. Persze kaptunk egyfajta lezárást, mert azért Kit történetének a végére értünk, de azért így is tele vagyok kérdésekkel.

Értékelés: 9/10

Izgalmas, feszültségekkel teli könyv a Sötét folyosók, ami ráadásul olyan morális dilemmákat feszeget, amiken baromi jól elgondolkodni. A főszereplőjét nagyon szerettem, ahogy Lois Duncan gyönyörűen megírt mondatait is.

Hogy tetszik a borító? Én imádom ezt a filmes borítót, még úgy is, hogy külsőre Kit és AnnaSophia Robb hajszínben nem hasonlítanak. Viszont maga a borító jól visszaadja a hangulatot, különösen mert az a rémisztő folyosó jelenik meg rajta, ami a könyv fontos helyszíne.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az izgalmas, pörgős YA sztorikat, és nem zavar egy kis szellemesdi, akkor csapj le rá bátran!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kedvezményesen a kiadótól! *