A Hazudósokat nagyon szerettem az írónőtől, így magasra tettem a lécet, amit Frankie Landau-Banks sajnos nem tudott átugrani. Hát igen, gondban vagyok ezzel a könyvvel. Gondban, mert nagyon kétes érzelmeim vannak. Egyfelől a történet nagy része számomra unalmas volt, alig zajlottak az események. A karaktereit is hol szerettem, hol nem. Az elit bentlakásos középiskolás közeg is túl sok volt…
Viszont van, amit képtelenség elvitatni a könyvtől. Azt, amiben az ereje rejlik: az üzenete, ahogyan a feminizmusról beszél, az frenetikus. Frankie a család Nyuszifüle, akit a sulijában sem vesz senki komolyan. A szép külseje, a látszólagos ártatlansága alapján ítélik meg, miközben mindenki szeretné a maga módján irányítani a lányt.
A sztori elején Frankie második tanévében nyitunk az elit iskolában. Most figyel fel rá a népszerű és szexi végzős, Matthew, akibe Frankie már elsős kora ót szerelmes. Végül összejönnek, de rá kell döbbenie, hogy Matthew sem az, akire számított. Hogy a srác szeretné irányítani őt, nem tartja igazán okosnak sem, és akkor érzi magát jól a párkapcsolatban a srác, ha mindenben ő irányíthat, és ő lehet a felsőbbrendűbb. És ez mennyire gáz!
Ebben a kötetben nem a romantika dominált. Frankie rendkívül okos lány, hamar rájön az összefüggésekre, ez már a könyv elején bekövetkezik, tehát nem spoilerezek. A sztori inkább egy felnövéstörténet, amihez a romantikus szál egy adalék, mert Frankie ennek kapcsán fedezi fel leginkább önmagát, és a benne rejlő feministát. És igazából ez a pont volt az, ami megmentette a regényt, ami miatt végig bírtam olvasni.
Hiába élünk 2019-ben, a női jogok sajnos még mindig nem egyenlőek, ezért is kellenek az ilyen sztorik, hogy a jó ügyért szót emeljenek. Ez a kötet pedig egy fiatal lány szemén át mutatja meg, hogy mennyire rossz lehet, ha valakit el akarnak nyomni. Frankie ha srác lett volna, lazán a suli legmenőbbjévé választják, de egy lánytól másmilyen viselkedést vártak el – például a külseje miatt is. És ez borzalmas!
Frankie karakterének a felépítése, az út, amit bejárt, nagyon tetszett. Szerintem hitelesen lett bemutatva az egész feminista kérdés, és akár más lányok viselkedésének a mikéntje és a miértje is. És talán azt hihetnétek, hogy ez a szál erőszakosan, durván jött át, de szerencsére erről szó nincs. Az írónő nem tukmált szerintem ránk semmilyen gondolatot, egyszerűen csak bemutatta Frankie szemén át, hogy milyen érzés is tinédzser feministának lenni.
Mégsem tudtam rajongani a kötetért, méghozzá sok dolog miatt. A történetvezetés baromira unalmas volt. Konkrétan rengeteg idő kellett, mire egy kicsit is beindult a sztori, de az odáig elvezető út baromi rögös lett. A srácokat pedig extrán untam. Alpha és Matthew karaktere mondjuk még érdekes lehetett volna, de annyira idióták voltak szerencsétlenek, hogy egyszerűen majd bealudtam a megszólalásaik többségén.
Sajnos a stílus sem segített. Nagyon szépirodalmis akart lenni a szöveg, nem volt sodró lendületű, ezért is tartotta fent nehezen a figyelmem. Ráadásul a regényt néhol olyan dolgok lassították, mint Frankie házidolgozata vagy éppen különféle nyelvtani leírások a szavak kialakulásáról. Utóbbinál majdnem el is aludtam, a gimis éveim legborzasztóbb nyelvtan óráira emlékeztetett…
Értékelés: 6/10
Szerettem volna imádni ezt a könyvet, de sajnos nem ment, mert unalmasnak éreztem a sztorit, nem kapott el az írásmód, a srácok idegesítettek, nem jött be ez az egész iskolai titkos klubbos ötlet sem. Az egyedüli fény a sötétségben Frankie karaktere volt, a felnövéstörténete, a feminista gondolatok, és maga az üzenet, ami túlragyott minden hibát. És pont ez volt az, amiért nem bánom, hogy elolvastam a könyvet.
Hogy tetszik a borító? Passzol a sztorihoz, szeretem a tipográfiát is. És az eredetinél mindenképpen mutatósabb a magyar kiadás (lásd a fenti képeket).
Kinek ajánlom elolvasásra? Jó kérdés. Ha szereted a komolyabb YA sztorikat, ha érdekelnek a titkos iskolai klubbok, és ha kíváncsi vagy egy feminista tinédzser fejlődéstörténetére, akkor bejöhet neked ez a regény.
