Tele vagyok kettősséggel, amikor a könyvre gondolok. Mert nagyon sok pontját szerettem a történetnek, de a hosszúsága, és Sóvágó Katalin fordítási megoldásai olyan sokszor tették élvezhetetlenné számomra a kötetet, hogy nem tudok kedvencként gondolni rá. Bármennyire is odacsapott a vége. A könyv legnagyobb erénye kétségkívül a felépített világ volt. Az írónő jegyzetéből kiderül, hogy a … Bővebben: Könyvkritika: Tomi Adeyemi — Vér ​és csont gyermekei (Orisha legendája 1.)