Könyvkritika: Sara Holland – A ​varázslónő és az alkimista (Everless 1.)

Izgalmas alaptörténet, egy álomszép borító, és egy ütős disztópia ígérete. Naná, hogy kellett nekem ez a könyv. Gyorsan haladós olvasmány volt, ami igazán tetszett, jót szórakoztam rajta, és ez segített elfeledtetni velem a hibákat is.

A könyv legnagyobb erőssége az alap, amire az írónő felhúzta a történetet. Ebben a világban ugyanis az emberiség megtalálta az örök élet titkát – bár, mondhatjuk, hogy “csak” meghosszabbítják, de ki ne akarna háromszáz évesen harmincnak kinézni?

Alkímiai és mágikus módszerekkel az emberek idejét szó szerint ki lehet nyerni a vérükből, ebből vérvasat készítenek, és aki ezt feloldja pl. egy teában, annyival tovább élhet, amennyit a vérvas ért, mitudomén, három órát, egy évet. De persze ez valuta is egyben, ezzel fizetsz a boltban, a kocsmában, vérvasat kapsz fizetség gyanánt. És akkor innen kitalálható: a szegények szívnak és fiatalon meghalnak, míg a gazdagok évszázadokon át élnek jó módban, fiatal külsővel.

A sztorit szerintem nagyrészt a Justin Timberlake nevével fémjezlett Lopott idő c. film ihlette, és akárcsak ott, itt is éreztem némi logikai bakit ezzel az egésszel kapcsolatban, bármennyire is jó maga az alapötlet. Persze, ettől még maga a könyv nem volt rossz, de egy ilyen sztorinál nagyon fontos az, hogy a világ, amire felfűzik kikezdhetetlen legyen, és úgy érzem, itt nem volt az.

A karaktereket viszont szerettem. Jules egy nagyon emberi hősnő volt, aki sokszor hibázik, sokszor önfejű és vad, de igazából végig nagyon szerethető, olyan, akinek könnyen drukkol az ember, bármennyire is idegölő tetteket is hajtson végre. Az alapsztori amúgy annyi, hogy Jules és az apja régen Everlessben, a nemesek lakta palotában szolgáltak, de az egyik nemes fiú, Liam miatt el kellett menekülniük. A könyv elején egy kis faluban nyitunk, ahol Jules és az apja nyomorog, a férfi pedig szó szerint haldoklik, fogytán az ideje. Ezért Jules elmegy Everlessbe szolgálólánynak, és innen indulnak be a nehézségek.

Akadt ám itt romantika is, noha nem volt túl nagy jelentősége. A Gerling srácok édesek voltak, és igen, nem tagadom, engem is Liam vonzott inkább, bár valljuk be, Roannak nem is adott túl sok esélyt az írónő, hogy igazán bizonyítson. A folytatásban azért remélem a romantika már nagyobb szerepet kap, mert van itt olyan kémia, amire érdemes lenne építeni. Plusz Liam személyisége is nagyon jó, szeretem az építkező karaktereket, akikben sokkal több van, mint amit elsőre látni lehet.

A kötetben legjobban a rejtélyeket szerettem, mert abból volt bőven. A kígyó és a róka sztoriját érdemes a kezdetektől figyelemmel kísérni, mert nem véletlenül hangzik el annyiszor, nem kicsi a jelentősége. Az egész mitológia szépen épült, akárcsak Jules jelentősége a történetben. A kötet második fele már tényleg nagyon izgalmasra sikeredett, onnan tudtam igazán élvezni a megalkotott világot.

Értékelés: 8/10

Nehéz erről a könyvről hosszan írni. Azért is volt nekem akkora élmény a történet, mert keveset tudtam róla amikor elkezdtem olvasni, így tényleg minden csavar, és szál meglepetésként ért, ezért igyekeztem nagyon minimálra venni a figurát.

Azt viszont megerősítem, hogy az Everless egy jó, de nem hibátlan regény. A főszereplő a lelke az egésznek, Jules kalandjai sokszor eszméletlenek, és nehéz nem drukkolni azért, hogy célt érjen a lány. Everless világa engem egyértelműen meghódított, nagyon várom a folytatást.

Hogy tetszik a borító? Álomszép. De tényleg, iszonyúan gyönyörű, de ami fontosabb, passzol is a könyvhöz, nagyon szépen jeleníti meg a történetét.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a disztópikus jellegű sztorikat, az erős, de nem tökéletes hősnőket és az izgalmakat, akkor az Everless a te könyved lesz.