Szó nincs rá, hogy mennyire örülök annak, hogy ez a könyv megíródott. Mert ma sincs minden rendben a női egyenjogúság terén. Persze, még mindig jobb a helyzet, mint régen, de bőven lenne hová fejlődni.

Mert ma, amikor az ország legnépszerűbb énekese arról beszél, hogy a nőknek nem az a dolguk, hogy annyit keressenek, mint a férfiak, hanem az, hogy gyereket szüljenek, tényleg nagy szükség van egy ilyen könyvre. Ami megmutatja azt, hogy mennyire szar lenne a világ, ha a nők „csak” gyereket szülnének. (Félreértés ne essék, mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit szeretne. Ha valakit az anyaság tesz boldoggá, hajrá. De ha valaki karriert építene nőként ugyanannyi fizetésért, mint egy pasi, akkor ahhoz is legyen ugyanannyi joga, nem igaz?)

Ez a könyv azért varázslatos, mert elmeséli, hogy mennyi mindent köszönhetünk ennek az 50 csodálatos nőnek. Mit is? Például azt, hogy vannak óvodák. A napenergiát. Azt, hogy a tengervízből iható vizet tudunk csinálni. Magyarország létrejöttét. (Sarolt fejedelemasszony, Szent Árpád édesanyja, ha nincs, a magyarság ezer éve ki tudja közeledik-e a Nyugathoz, és lenne-e egyáltalán Magyarország.)

Az 50 elszánt magyar nő tényleg egy hiánypótló könyv. Hiszen igaza van a szerzőpárosnak az előszóban. Az iskolai tanulmányaink során csak a férfiakról tanulunk. Azokról a férfiakról, akik amúgy lenézték a nőket, és évszázadokon át akadályozták őket abban, hogy teljesíthessék az álmaikat. És ez azért kissé szomorú, nem igaz? Hiszen róluk is lenne mit tanulni. Nem is keveset.

Ez a könyv viszont megmutatja azt, hogy igenis éltek olyan magyar nők, akik nem riadtak meg senkitől és semmitől. Mint Szilágyi Erzsébet, aki korának legnagyszerűbb politikusaként ültette a trónra Mátyás Királyt. Vagy Veres Pálné, aki azért harcolt, hogy a lányok is ugyanolyan színvonalú nevelést kaphassanak, mint a fiúk. Vagy Bangi Ilona, akinek Nobel-díj járt volna az aktin felfedezéséért.

Persze, nem tagadom, a könyv olvasása során azért volt némi hiányérzetem. Mert úgy éreztem, nagyon kevés infót tudok meg ezekről a bátor nőkről. Nekem ez a két oldal kevés volt, mert annyi nagy dolgot vittek véghez, hogy jóval több szöveget is megérdemeltek volna.

És itt jön képbe az, hogy kiknek íródott ez a könyv. Gyerekeknek, akiket lenyűgöz a szépséges illusztráció (mondjuk az nekem is tetszik), és afféle esti-meseként ennyi nekik épp elég. Éppen ezért én nagyon bízom benne, hogy elkészül majd a könyv „felnőtt verziója is”, ahol ezek a bátor nők száz százalékig megkapják a nekik járó rivaldafényt, és jó pár oldallal hosszabban jöhetnek az információk az életükről. Szuper lenne!

És persze mondanom sem kell: ez a könyv kötelező olvasnivaló. Tök mindegy hány éves vagy, érdemes időt szánni rá. Mert ezek a nők megérdemlik a figyelmet. Hiszen nélkülük ma nem élnénk azt az életet, amit. De amíg a Youtube attól hangos, hogy szülj még egy gyereket, különben jönnek az afrikai kannibálok és megesznek, bőven még dolgunk az egyenjogúság felé úton. Amiért nekünk, pasiknak is tennünk kell.