Gondolom mint sokan mások, Tarryn Fisher nevét én is a Never, never sorozat kapcsán véstem igazán az eszembe. Mivel azt szerettem, naná, hogy érdekelt az írónő új regénye. Annál is inkább, mert stand alone történet.

Azt már korábban is tudtam, hogy Fisher stílusa nagyon eredeti, és jó páran fel is készítettek arra, hogy a történet is az lesz. Nos, igazuk volt. A Kapd be, szerelem! tényleg nem egy hétköznapi könyv, és nem csak a története miatt. Stílusra is igazi unikum, mert ahogy Fisher karaktert alkot, és történetet ad át, az tényleg egyedi. Kérdés, hogy ez jó volt-e. Nos, magam sem tudom teljesen a választ, és ez valahol jó.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *

A történet hősnője Helena, egy frissen egyetemet végzett lány, aki egy nap különöset álmodik. Tizenvalahány évvel később ébred fel, van két gyereke, és élete szerelme Kit, aki amúgy a legjobb barátnője, Della pasija. Ez az álom annyira valóságos, hogy miután felébred, Helena tényleg belezúg Kitbe, hiába nem figyelt fel rá korábban. És elkezd tenni azért is, hogy az álom valóra váljon, például rajzolni tanul, mert álmában képregényeket készített.

Szóval, már ebből is látszik, hogy Fisher érdekes témához nyúlt. Egy álom miatt képes lennél megváltoztatni az életed? Érdekes kérdés, és tetszett, ahogy hozzányúlt az írónő. Mert itt a lényeg, ha lecsupaszítjuk a sztorit, akkor Helena személyiségfejlődésén volt. Azon, hogy képes változtatni az életén, felismerni például, hogy nem akarja azt a munkát végezni, amibe eddig belekényszerítették, vagy akár rájönni, hogy mi teheti igazán boldoggá őt.

Jó volt átélni Helena személyiségfejlődésének az útját, még akkor is, ha a vége egy kissé arra a képre emlékezett, amikor ősemberből mai emberek leszünk, aztán a mai ember megfordul, azt mondja, „állj, vissza, valamit elcsesztünk„. Mert naná, hogy a könyv vége keserített el, ami miatt kissé úgy érzem, hogy a jó irány, amit az írónő felépített, az ingoványos talajra térve elsüllyedt.

Mert igen, itt volt nekünk a romantikus kapcsolat, és megint kaptunk egy olyan Rubin Pöttyös férfi főszereplőt, akit péklapáttal csapkodnék meg legszívesebben. Persze, Kit cuki, meg kedves és gondoskodó, de az ég kíméljen meg minden egyes nőt egy ilyen férfitől. Aki ennyire döntésképtelen, aki két nő életét is tönkreteszi, aki képes úgy lefeküdni Dellával, hogy teherbe ejtse azok után, hogy tudja, nem szerelmes belé. Egyszerűen gusztustalan volt a pasi, és pont emiatt sajnáltam a könyv végét. (Erről később).

Több dolgot ki kell emelnem, amit szerettem a könyvben. Az egyik mindenképpen Della és Helena barátsága volt. Persze, nem lett tökéletes, érezhető volt, hogy bántják egymást, de pont ettől volt annyira reális. Mert szerintem mindenkinek van olyan barátja, aki nélkül talán könnyebb lenne az élet, de már hozzánk nőtt, és a régi szeretet miatt nem engedhetjük el. Mindez pedig gyönyörűen átjött a könyvben.

Szerettem Helena karakterét is, hiába volt néhány oldalon kicsit idegesítőbb a kelleténél. Annyira emberközeli lett, de megmaradt a tisztelet is iránta. Pedig eltolhatta volna az írónő, a szerelmi háromszög itt rizikós volt, de az, ahogyan ezt Helena kezelte, nekem nagyon tetszett. És pont ettől volt szép a dolog. És hát, azért ez az egyedi stílus is sokat hozzáadott az élvezhetőségi faktorhoz. Akárcsak a Harry Potteres utalások, és a viccesebb jelenetek.

* Figyelem! A következő 4 bekezdés spoileres lesz! Spoiler veszély! *

Számomra az egész könyv arról szólt, hogy Helena engedje el ezt az álmot. Hasznosítsa belőle amit tud, legyen személyiségfejlődése, lépjen tovább, és vágja ki az életéből azokat az embereket – például Dellát – akik csak lehúzzák, és nem teszik boldoggá. És amikor végre eljutott erre a pontra, összejött Kittel, és szó szerint hátat fordított mindennek, amit elért, és mindezt úgy, hogy már lett volna egy másik pasi is az életében, tehát képes lett volna újra szerelemmel szeretni. Ehelyett visszafogadta az életébe a Della-Kit drámát, és hátraarc felkiáltással eldobott magától minden elért eredményt. Egy olyan pasi kedvéért, aki nem érdemelte őt meg.

Veronika mesélte, hogy az írónő a válása után írta a könyvet, így nagy eséllyel nagyon akart hinni a szerelemben, a happy endben. Ami gyönyörű gondolat, de ha egy egész könyv érzelmi ívét, és a hősnő személyiségfejlődését arra építjük, hogy önállóan kellene élnie, és magát helyezni az első helyre, akkor ne legyen beerőszakolt happy end, mert emiatt az egész sztori hiteltelenné válik.

Igazából ami fáj, hogy megadta a lehetőséget a rendes lezárásra. Della élet és halál között lebegett, ha meghal a nő, akkor legalább lett volna valami értelme az egésznek. De így? Oké, megkapta a végén Kitet (aki ismétlem, nem érdemelte meg Helenát), emellé viszont ugyanolyan bonyolult és gáz lett az élete, mint ami elől próbált elmenekülni. Ezt pedig nagyon sajnálom.

És akkor még valami, amiért picit kiakadtam: az álom szerepe. Nem lett meghatározva, hogy ez véletlen volt, netán valami természetfeletti, de ezt elnézem. Azt viszont nem, hogy Kit többször is elkezdte, hogy álmodott, de hogy mit, és miként, sose derült ki, valaki mindig közbeszólt. Azért ez gáz.

Értékelés: 7/10

Sokat gondolkodtam ezen a könyvön, és összességében arra jutottam, hogy tetszett. Bár nem volt tökéletes, de mégis, az egyedi stílus és a jó karakterek mindenképpen feledhetetlenné tették a szememben a sztorit, és emiatt jár ez a magas pontszám. Az viszont hallelujah, hogy nincs folytatása.

Hogy tetszik a borító? Le a kalappal! Ez aztán gyönyörű lett, és tök jól beágyazódott a történetbe is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a különleges New Adult történeteket, és nem riadsz vissza egy fájdalmasan jó szerelmi háromszögtől, akkor a Kapd be szerelem! a te könyved lesz.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *