Nem szeretek negatívan indítani, de ezt most nem tudom elhallgatni: kissé csalódtam ebben a regényben. És ez már a második Shusterman könyv, amivel így járok, úgyhogy ezentúl azt hiszem, csak az Unwind-típusú disztópiáit fogom elolvasni az írótól.

Ez egy sokszorosan díjnyertes könyv, a blogturné előző két állomásán Kelly és Szandi is ódákat zengett a regényről, szóval simán lehet, hogy bennem van a hiba. Annál is inkább, mert úgy érzem mást kaptam a történettől, mint amit elvártam volna.

Én egy Megmaradt Alice-nek típusú regényt szerettem volna, ami tökéletesen megmutatja nekem, hogy milyen a skizofrénia, ami elmagyarázza a dolgot, úgy, hogy ne váljon szájbarágóssá. Ehelyett Az óceán mélyén E/1-es nézőponttal, és egy nagyon zavaró kitalált világgal dolgozott, és mire (végre valahára) a regény végére értem, nem éreztem azt, hogy én most már jobban megértem és megismertem a betegséget. Átjött a szenvedés, a fájdalom, a kiszolgáltatottság érzés, de az, amiért nekiültem a könyvnek valahogy a lapok között marad.

Bevallom, leginkább a kitalált világ tehet arról, hogy nem szerettem bele a könyvbe. A fejezetek egy része ugyanis egy hajón játszódik, ahol a főhős, Caden arra készül, hogy lemerüljön a mélybe. Idővel kiderült, hogy ezek a fejezetek, és minden ott lévő karakter a valóság kivetülése, így maga az ötlet jó volt, a megvalósítás viszont nálam fél csillag, mert annyira untattak ezek a fejezetek. És lehet, hogy bennem van a hiba, mert más ezeket imádta a legjobban.

Azokat a fejezetek már jobban szerettem, ahol Caden úgymond észnél van, és a saját valóságában vagyunk. Innen kiderült, hogy ő egy életrevaló, vidám és népszerű srác volt, aztán tizenévesen a skizofrénia előtört benne, és innen változott meg drasztikusan az élete. Mindezt végigélni még olvasás közben is fájdalmas volt, ez adta meg legjobban a történet sava-borsát.

Szerettem, ahogy az író érzékletesen bemutatta, hogy min megy át Caden, hogyan változnak meg benne a dolgok, és miként veszíti el az irányítást. Külön érdekes volt az is, hogy megtudtuk, hogy éli meg ezt a családja, mit tesznek, miként állnak a fiú mellé. Példamutató volt az egész, olyan üdítő szeretetreméltó családokról is olvasni néha. De hiába szerettem ezeket a fejezeteket, ha nem tudtam olvasni a sorok között, és nem jött át az, amiért eleve a kezembe vettem a könyvet.

 Értékelés: 6/10 

Nem szerettem bele a könyvbe, teljesen mást adott, mint amire előzetesen vártam. De simán benne van a pakliban, hogy velem van a gond. Az írót viszont tisztelem azért, hogy megírta ezt a regényt, hiszen a saját fia ihlette a történetet, aki ugyanúgy végigment a folyamatokon, mint Caden. (Már csak ezért is sajnáltam, hogy nem sikerült igazán megismernem ezt a betegséget a könyv által)

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, élőben is nagyon jól mutat.

Kinek ajánlom elolvasásra? Nehéz erre mit mondani. Olvassatok el más értékeléseket is, netán a könyv első oldalait, és úgy meglátjátok, hogy nektek való-e a könyv. Én kissé megszenvedtem vele, de benne van a pakliban, hogy ti imádni fogjátok.