Számomra ez egy guilty pleasure könyvsorozat volt már az elejétől kezdve. Volt benne valami, ami megfogott és nem eresztett. A harmadik kötetnél viszont nem igazán tudom, mit érezzek. Mindenesetre az írónő kisegített, mert már a könyv első oldalain közölte, a könyv Dankmar rajongóinak szól. És hogy ez mit is jelent?

Az Istenség kérésére Pagan ebben a részben elveszíti az összes Dankkal kapcsolatos emlékét, hogy a Halálnak újra meg kelljen hódítania a lányt. A csavar, hogy a Pagannak kijelölt lelki társ, az előző részben feltűnt Jay is terítékre kerül, az emlékek nélküli Pagannak pedig döntenie kell: Jay, a lelki társa a szimpatikusabb számára, vagy Dank, a Halál, akit újra megismer.

Maga az alapgondolat nem rossz, de lényegében sajnos nem sok újat ad hozzá a kerek egészhez. Az előző két rész izgalmas volt, mert olyan szituációk történtek Pagannal, amin az ember rághatta a körmét. Kiszabadul-e a diliházból? Sikerül-e megmenteni őt Leif és a voodoo karjaiból? Mi lesz Wyattel? A sormintát pedig még bőven lehetne folytatni.

A Jövőm számomra kissé tétnélküli volt, mert a regény tulajdonképpen kimerült annyiban, hogy Danknak meg kellett hódítania Pagant, aki ugye nem emlékezett rá. És  ennyi, az eddigi izgalmas romantikus könyvek helyett ezúttal „csak” egy romantikus regényt kaptam, aminek egy pillanatáig sem hittem el, hogy Pagan netán másként dönt majd.

Ahogy az írónő ajánlása is jelzi, ez a regény egyértelműen a Dank rajongóknak szól. Nem a hozzám hasonló mezei olvasónak, aki bár szerette a könyveket, de nem álmodozott elalvás előtt arról, hogy Dank majd meglátogat az álmaimban és énekel nekem miközben átölel. Ezt a könyvet szerintem az fogja élvezni és imádni igazán, aki teljesen odavan Dankért, a Halálért.

Persze akkor ilyen felvezetéssel kérdezhetnétek, hogy tetszett-e a könyv. Őszintén szólva nem annyira, mint az előző két rész, de voltak benne olyan jelenetek, amik az én szívemet is meghódították. Érdekes volt például átélni, ahogy újra beleszeret Dankba Pagan, és fájdalmasan jók voltak Dank fejezetei is, amikben szenvedett Pagan hiányától, avagy éppen igyekezett újra meghódítani a lányt.

Külön jó volt ebben a részben, hogy valahogy még jobban tudtam értékelni a mellékszereplőt. Például Pagan legjobb barátnőjét, Mirandát, aki annyira egy „jajj, szép-e a ruhám, szépnek kell lennem” típusú lánynak akar tűnni, de sokkal több belülről. Mindenkinek kéne egy ilyen jó barát. Gee-t pedig még mindig imádom, minden egyes megszólalása aranyat ér. Rengeteg mosolyt csalt az arcomra, és külön imádtam a három köteten átívelő karakterfejlődését is.

Értékelés: 6/10

A Jövőm nem volt annyira izgalmas, mint az előző kötetek, sokkal inkább a romantikán volt a hangsúly. Kissé tétnélkülinek éreztem a fő szálat, miszerint Pagan Danket választja-e a lelki társával szemben. De szerencsére volt pár ütős jelenet, és a könyv lezárása, plusz az Istenség végső döntése is iszonyú szimpatikus volt.

Hogy tetszik a borító? Komolyan mondom, ha a pasi nem lenne ilyen furán fehér, kicsit még szeretném is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban Dank rajongóinak. Ez a könyv szó szerint nekik íródott.