Az első sorától az utolsóig imádtam ezt a könyvet, és mégis… olyan nehéz volt elolvasnom az elején! Úgy éreztem végig, mintha az írónő titkos naplója lenne a kezemben, és a nő szó szerint kipakolja elém az életét, a legbelsőbb gondolatait, a saját érzelmeit. Persze, lehet, hogy csak én láttam ezt bele, de ettől a személyes jellegtől csak még jobb lett a könyv, mégha néhol szégyelltem is magam, hogy „elolvasom Rainbow Rowell naplóját„.

A sztori középpontjában Cath áll, aki most kezdte el a főiskolai tanulmányait. Az ikertestvérével, Wrennel csinált eddig jóformán mindent: közösen szórakoztak, Simon Snow fanfictiönöket írtak és együtt vészelték túl, hogy lelépett az anyjuk. Közös fősulira kerülnek, de Wren nem akar közös szobát. Sőt, új életet akar kezdeni, új barátokkal… Cath magára marad, a lány az írásba menekül, de néhol az sem segít…

Anno én is laktam kollégiumban, tökéletesen emlékszem az első napok nehézségeire, hogy milyen nehéz volt a beilleszkedés, és összebarátkozni olyan emberekkel, akiknek az enyémtől teljesen eltérő volt az érdeklődési köre. Nagyon át tudtam érezni Cath félelmeit, a zárkózottságát. Igen, nehezen nyílt meg, több száz oldal kellett neki hozzá, de még így is nagyon érthető volt, hogy miért is nem olyan egyszerű elengednie önmagát, és megbíznia másokban.

A testvérkapcsolat, és úgy egyáltalán Cath családjának a bemutatása zseniálisra sikeredett. Bár haragudtam Wrenre, amiért magára hagyja Cath-et, valahol meg is értettem őt, hogy miért szeretne annyit változtatni az életén. Persze, amikor jöttek a pofonok naná, hogy Cath volt a mentsvára, és pont ezzel együtt lett annyira szép a testvéri szeretet bemutatása. Külön plusz pont, hogy ikrek, így még inkább kiéleződött, hogy ugyanolyan korú, neveltetésű és még külsőre is azonos lányt mennyire másként tud érinteni egy családi gubanc.

Fontos szerepet kapott a sztoriban a fanfiction, amit Cath ír. Leginkább egy Harry Potter szerű varázslós sztoriról van szó, amiben Cath egy Harry-Draco-féle LMBT vonalat visz fanfiction gyanánt. A lány a neten nagy sikernek örvend, több ezren olvassák, és ez egyszerre jelent nyomást számára, és élvezetet. Szerettem, ahogy Cath az írásról elmélkedik, és bár maga a fanfiction műfaja nem áll hozzám közel, de ahogy a téma terítékre került, az tetszett. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy nem tudtam maradéktalanul élvezni minden bemásolt fanfiction jelenetet, de akadtak azért itt is fénypontok.

És ami a romantikus szálat illeti… Már az Eleanor és Parknál is imádtam, hogy két nem tökéletes fiatal került össze. És ezért itt is odavoltam. Ahogy Cath megnyílt Levi előtt, az valami csodálatos volt, akár a kapcsolatuk lassú, de annál imádnivalóbb kibontakozása. És mit is mondhatnék a húszévesen kopaszodó, állandóan mosolygó, félelmetesen okos és vicces Leviről? Tulajdonképpen annyi bőven elég, hogy lehetetlen nem belezúgni a srácba, és ő is egy nagyon jól megírt, hiteles karakter. A közös jeleneteiknél pedig legjobban azt csíptem, amikor Cath felolvasta a srácnak a fanfictiönjeit. Most komolyan, létezik ennél romantikusabb egy olyan ember számára, aki maga is ír? Tutira nincs!

Értékelés: 10/10

Tényleg imádtam ezt a könyvet, és hiába teltek már el hetek az olvasásom óta, még mindig bennem él a történet, a karakterek, és egy-egy vicces, vagy elgondolkodtató idézet. Rainbow Rowell egy nagyon tehetséges szerző, őszintén remélem, hogy lesz még tőle magyarul könyv.

Hogy tetszik a borító? Szerintem aranyos a magyar borító, és kicsit jobban is tetszik, mint az eredeti. A rajzolt alakokkal az olyan semmilyen volt.

Kinek ajánlom elolvasásra? Aki szereti az érettebb, elgondolkodtató történeteket, vagy mostanság kerül be egy kollégiumba, mindenképpen olvassa el!