Év elején olvastam el a sorozat első kötetét, a Touch – Érintés pedig a gyenge kezdése ellenére nagyon bejött. Kíváncsian vártam már a folytatást, mert szokás szerint egy nagy függővéggel ért véget a sztori. (Amúgy ez most sincs másként). Ma délután fejeztem be a Toxic – Mérgezés elolvasását, és hát izé, elég felemás a véleményem. Nem mondom azt, hogy nem jött be, mert hazudnék, hisz’ úgy faltam a sorokat, mintha nem lenne holnap. Amit viszont olvastam az nem mindig, és nem mindenütt tetszett, leginkább Dez hülye döntései vittek a sírba. Mindenesetre a sorozat továbbra is tetszetős, várom a harmadik részt, de előtte be kell még szereznem a másfelediket. (Bizony, olyan is van).

A történet: A Toxic – Mérgezés ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész abbamaradt. Dez éppen menőzik, egy daruról akar leugrani, hogy bebizonyítsa az olvasóknak, ő nem egy Young Adult nebántsvirág, hanem egy menő csaj, kemény dumával és adrenalin függőséggel. Atán megtörténik a legszörnyűbb dolog, elveszti immunitását Kale érintésére, ami rettentő sok bonyodalmat okoz. Akárcsak az új lány, a titokzatos Jade feltűnése, aki bezzeg meg tudja érinteni Kale-t. Dez helyzetét az sem könnyíti meg, hogy az apja egyik embere szó szerint megmérgezi őt, a lány pedig egyre rosszabbul van…

Fura egy lány ez a Dez: A szerző annyira erőszakosan próbálja belém sulykolni, hogy Dez mennyire nem hétköznapi. Adrenalinfüggő, vagány beszólásokkal és ezek végre már kezdtek szimpatikussá válni, de alapvetően még mindig karakteridegennek érzem ezt a ráaggatott menőséget. Most képzeljétek el Hamupipőkét bakancsban karatézni, hogy aztán darukról ugráljon le bizonyítva a menőségét. Hé, nem nézem le Hamupipőt, biztos menne neki, csak nekem karakteridegen. De ez csak az én véleményem. Ami viszont tolerálhatatlan, az Dez hülye viselkedése, a gondolatai és így tovább. Nehéz ebbe belemenni spoilerek nélkül, de majd megértitek mire gondolok amint a kezetekbe kerül a könyv. Szó se róla, megszerettem a csajt, csak voltak hülye pillanatai.

Kale viszont egy álom: Jajam, a srác még mindig imádnivaló. Sőt, egyértelműen a kedvenc YA férfi főhőseim közé sorolom őt. Annyira édes beszólásai vannak, hogy meg kell őt zabálni, eközben pedig halálos a srác. Szó szerint! Szerettem, amikor Dez elemezte őt, ahogy egyre jobban megismerhettük Kale világlátását. Ahogy Dez is mondta, nála minden fekete, vagy fehér, és nehéz meglátnia a különbségeket. Kétségkívül ő a könyv legjobb karaktere, aki miatt ennyire sikeres ez a sorozat. (És a csudába már, hogy nem ő a van a borítón. És az vesse rám az első követ, aki nem idegeskedik emiatt 🙂 ).

A mellékszereplőkről: Kifejezetten sok mellékkaraktert vonultatott fel a könyv, akiket szerethetőre írt meg a szerző. Alexszel nekem a világon semmi problémám nincs, bár szemmel láthatólag sosem fog kitörni a B-pasi skatulyából, de ide a rosdás bökőt, hogy majd valamikor összehozzák Jade-del. A csajt amúgy imádtam, és a regény legviccesebb momentumai kétségkívül azok voltak, amikor Dez haragudott rá és lehordta őt gondolatban mindennek. Aki nagyon idegel az Ginger. Oké, megvan az oka a titokzatosságra, de ez a sors-duma nem csak Dezt borítja ki, hanem engem is. Dez anyukájától kicsit többet vártam volna, nekem valahogy kevés volt, amit belőle kaptam.

A háttérvilág: Továbbra is erős a The Tomorrow People – X-Men áthallás, de hát ez egy ilyen műfaj, amit el kell fogadni. Szerettem a karakterek képességeit, ahogy a harcokat is. A felsőbbrendűségi projekt, a zsarolások, Cross-apu szerepe mind izgalmassá tették a könyvet. Egyre kíváncsibban várom, hogy a folytatásban miként alakítgatják majd ezt a szálat.

A könyv lezárásáról spoileresen: Nem viccelek, ez az utolsó bekezdés tényleg spoileres lesz. Szóval az utolsó oldalak eléggé felőrölték az idegeimet. Dez várva-várt vallomása végre bekövetkezett, és ennyiből világossá vált, hogy csupán időhúzás volt az egész, hogy bevessék a nagyon béna „feladom magam érted” trükköt. Az egyetlen igazán értékelhető dolog a végjátékban Kiernan lebukása volt, ami totál meglepett, és egyben a plusz infók kiderülése is érdekes lehet. Viszont a kiszámítható húzás miatt kicsit rossz szájízzel zártam a regényt.

Értékelés: 7/10
Nem volt jobb, mint az első kötet, mondhatni tartotta a színvonalat. Alapvetően szívesen olvastam végig, mert Kale még mindig imádnivaló, Dez is egyre kedvelhetőbb, ráadásul a humor faktor erősen dominált. Nem is tudom mikor nevettem utoljára annyit, mint Dez féltékenységi rohamain. Ha már másért nem, hát emiatt megérte elolvasni a könyvet. Meg amúgy is, szeretem ezt a sorozatot.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, aki olvasta már az első kötetet. Nem jobb a folytatás, de megmaradt a színvonal. Azoknak pedig akik még nem kezdtek bele a sorozatba tegyék meg bátran. Kale miatt igazán megéri.

• November 07 – Függővég
• November 09 – Kelly Lupi olvas
• November 11 – Media Addict
• November 13 – Könyvszeretet
• November 15 – Angelika blogja
• November 17 – Deszy könvajánlója
• November 19 – Dreamworld
• November 21 – CBooks