Könyvkritika: Teagan Hunter – Let’s ​Get Textual: Légy merész!

Különös a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Amikor elkezdtem olvasni, rögtön írtam is Veronikának messengeren, hogy én ezt mennyire imádom, és hogy feldobja a kedvem. És tényleg, a regény eleje maga volt a tökéletesség. Már az alapszituáció is mindent visz: hősnőnk éppen most szakít a szerelmével, Calebbel, és ezután történik egy érdekesség. Delia kap egy sms-t, azt hiszi a bátyja az, de kiderül, hogy egy jópofa srác, Zach írt rossz helyre.

Ebből a banális tévedésből, hogy rossz helyre megy az üzenet, végül hatalmas szerelem lesz. Zach és Delia első beszélgetése, amikor a félreértést tisztáznák ugyanis annyira tüzes, hogy először lassan barátokká válnak, üzeneteket váltanak, megismerik a másikat és utána már minden megy simán a maga útján, és kialakul kettejük között egy cuki románc.

Annyi pozitív dolgot fel tudok sorakoztatni a könyv mellett! A humorát például nagyon szerettem, sokszor mosolyogtam vagy nevettem olvasás közben. Delia és Zach humora páratlan, amikor pedig összekerülnek, ott kő kövön nem marad. Baromi eredeti és jó ötlet volt a kiskecske bevetése is, ugyanis Zach beszerez egy állatkát a lány nyomására, és így Mályvacukornak köszönhetően rengeteg szívet melengető és humoros jelenetet kaptunk.

Igazából ha vannak olyan könyvek, amik erre a kemény vírusos időszakra valók, akkor a Légy merész! az egyik ilyen, mert cuki, romantikus, kirepít a hétköznapokból, és a szereplői is szerethetőek. A legfontosabb mégis az, hogy mosolyt csal az ember arcára. Mert igenis vannak olyan élethelyzetek, amikor egy ilyen konfliktusoktól mentes történetre vágyik az ember. Persze azért ez típus függő is, hiszen mindenki mást szeret.

Én például nem tudtam beleszeretni a regénybe. Sőt, bevallom, a történet egy pontján elkezdtem unatkozni, mert annyi minden hiányzott ebből a könyvből, amit én fontosnak érzek olvasáskor. Szeretem például azt, ha a karakterek fejlődnek, ha látok egy ívet, hogy a regény elején milyen gondokkal küzdöttek, és azt a végére hogyan oldották fel. Na itt ez nem volt.

Igazából se Zachnek, se Daliának nem volt az életében semmi, de semmi problémája. Az életük szó szerint tökéletes, anyagi gond nuku, jó barátok adottak, iskolai és munkahelyi gondok sincsenek, és Dalia még egy több éves kapcsolatot is úgy zár le, hogy utána Caleb a legjobb barátja marad, és teljesen drama-free marad az egész. Soha nem olvastam még ilyen karakterekről, akiknek az élete ennyire álomszerű lenne.

A könyvből (a végét leszámítva) teljes mértékben hiányoznak a konfliktusok. Itt nem történik semmi más, csak megismerkednek, viccelődnek, randiznak, viccelődnek, dugnak, viccelődnek, aztán a sztori végén kaptunk egy nagyobb konfliktust, de erről később. Én végig nagyon vártam, hogy legyen már valami, történjen valami, mert úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy olyan akadálypályán mennének át a szereplők a totális boldogság felé, aminél a kötél 5 centivel lebeg a föld felett. Izgalomnak itt helye nincs.

És igazából ez volt az, amiért én nem tudtam úgy élvezni ezt a könyvet, mint ahogy az elején reméltem. Hiányzott a karakterfejlődés, hiányoztak a konfliktusok. Vártam, hogy történjen valami, mert én úgy érzem, hogy a főhősök totális boldogsága a végén úgy az igazi, ha megharcoltak érte, de itt erről szó se volt.

Szerintem az írónő is érezte, hogy a végére azért nem ártana egy konfliktus, és kitalált egyet, de bár ne tette volna, mert azon is csak rendkívül felhúztam magam. Amikor a barátnőd küld neked ameztelen képet, amiért hetek óta könyörögsz, majd megkér, hogy töröld, de te nem teszed meg, és a tesód körbeküldi a suliban a fotót, ne neked álljon már feljebb Zach fiam, ha a lány kétségbeesésében neked esik. Értem én, hogy bizalom és társai, de könyörgöm! Itt messze nem te vagy az áldozat! Ez azért levont az élvezeti értékből. (A világos szürke szöveg spoileres!)

Értékelés: 6/10

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényt, de karakterfejlődés és konfliktusok nélkül nem maradt más, csak rózsaszín köd, nagy szerelem és a főhősök tökéletes élete. De kérlek, ez az értékelés ne tántorítson el titeket az olvasástól, hiszen ahogy a molyon is láthatjátok, rengetegen szerették a regényt, és ha most olyan olvasnivalót keresnél, ami vicces, ami rózsaszín ködben leng, ami kiemel a (majdnem) karanténból, akkor a Légy merész! jó választás lehet.

Mert alapvetően nem a könyv a rossz, csak egy olyan stílust képvisel, ami nagyon megosztó, ami nem mindenkinek jön be. Ez inkább romantikus komédia, nem pedig egy hagyományos New Adult regény, vagy olyan chick-lit, mint a Tudsz titkot tartani? Tehát bár a borító (ami az eredeti) picit talán félrevisz, de ez egy romantikus komédia, és aszerint is érdemes nekivágni. Én nem tudtam sajnos ezt, ezért se lettem szerelmes a történetbe.

Légy merész! blogturné

  • A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában debütál hazánkban Teagan Hunter Let’s ​Get Textual – Légy merész! című könyve, amely egy aranyos és vicces romantikus történet egy eltévedt üzenetről és egy pimasz lány és egy kocka srác nem mindennapi találkozásáról. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

  • Mostani játékunk során az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben nagy szerepet kapnak az üzenetek, emailek és levelek. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!

    (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

    “Azt hiszem, egészen addig nem tartottam magam érdekesnek, míg Blue annak nem talált.”

    a Rafflecopter giveaway

  • 11/11 – Veronika’s Reader Feeder
    11/13 – Angelika blogja
    11/15 – Sorok Között
    11/17 – Dreamworld (extra)
    11/19 – Fanni’s Library
    11/21 – Hagyjatok! Olvasok!
    11/23 – Dreamworld