Könyvkritika: T.M. Frazier – Tyrant: Zsarnok (King 2.)

Bár a King sorozat hét kötetes, de King és Doe története itt és most véget ért, a harmadik résztől már Bear a főszereplő. És srácok! Hogy milyen finálét kapott a “duológia”! Hát ez nem volt semmi, iszonyúan élveztem ezt a részt, a szerző telepakolta jó ötletekkel.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Ott nyitunk, ahol az előző rész véget ért. A szenátor hazavitte Doe-t, ahol ott várta őt a régi szerelme, Tanner és a közös kisfiúk. King eközben rájön, hogy a zsaru aki elvitte, egy bérgyilkos, így megöli őt. Doe-t mégsem szerezheti vissza, mert egy idegbeteg maffiafőnök vadászik rá, és Doe veszélyben lenne. És ki tudja, talán így is veszélyben van…

Gyerekek, ebben a kötetben Doe története teljesen magával ragadott! (Bocsi, nem tudok róla a valódi nevén nyilatkozni). Sosem szerettem az amnéziás történetszálat, mindig felesleges drámának éreztem, de úgy tűnik csak T.M. Frazier kellett ahhoz, hogy megmutassa mekkorát tévedek, és egy amnéziás történetszál is lehet lehengerlő és egyedi.

Az első részben Doe még csak élte az életét, nem tudva róla, hogy ki ő. Most visszakerült a régi otthonába, a régi életébe, hirtelen édesanya lett, miközben semmire sem elékezett, legalábbis, a történet egy pontjáig. Mindennek az érzelmi részét az írónő zseniálisan átadta, annyira átjött, hogy milyen nehézségekkel néz szembe emiatt a lány. Nem emlékezni a múltadra, a családodra, a saját gyerekedre, miközben ott van rajtad a nyomás… Úgy hozni döntéseket, hogy arra gondolsz, “az a régi lány, aki valaha voltál” mit érezne emiatt. Imádtam erről olvasni, és emiatt (is) még közelebb került hozzám Doe karaktere.

A családi szál amúgy is zseniális volt, ahogy Doe anyaként viselkedett mindent vitt, mert annyira ösztönösen ráérzett a dolgokra, szép jeleneteket kaptunk emiatt. Az apjával, a szenátorral lévő kapcsolata is ütött, leginkább az a múltbéli visszaemlékezés tetszett, no és az, ahogy alakult a kapcsolatuk. A könyv vége ebből a szempontból is száz százalékig telitalálat lett.

Ami a románcot illeti, kaptunk egy lightos szerelmi háromszöget, a lány régi barátja, Tanner ugyanis még mindig szerepel Doe-ba. A fiú karaktere egy lassú gyilkos volt, fejezetről fejezetre lett egyre érdekesebb, egyre ütősebb, emiatt is jár a pacsi az írónőnek.

Na és mi a helyzet Kinggel? Az ő szálát nem éreztem annyira erősnek, sőt, az egyik utcai harcnál már azt hittem kimaradt a könyvből pár fejezet, mert a történet egy pontján véget ért a mesélés, aztán a következményeket élhettük át…

Ami King érzelmi állapotát illeti, arról jó volt olvasni hogyan jön rá arra, Doe mennyire fontos az életében, és mit jelentett számára Preppy. A gyászfeldolgozás mindkét főhősünknél jól előjött, Kingnél talán erősebben, mert Bear gyászával is foglalkoztunk. (Mindenesetre ez a “szellem-Preppy” dolog nekem nagyon creepy)

És sikerült-e megkedvelnem Kinget? Nos, a válaszom az, hogy igen. Az első részben nem férkőzött annyira a szívembe, de most, hogy már nem a rossz gyerekkorával példálózott állandóan, és előjött az érzelmesebb, szerethetőbb énje is, már tudtam drukkolni a románcukért is.

Még mielőtt: ne aggódjatok, volt ám egy csomó King és Doe jelenet így is, amiknél izzott a kémia, érezhető volt, hogy ezek ketten mennyire szeretik egymást. Bár King dominanciája nem tűnt el, de érezhetően Doe is “felnőtt” a férfihoz, a finálé emiatt is ütött nagyon. Olyan gyönyörűen ért véget a könyv, nem is tudom mikor olvastam utoljára ennyire szép “duológia” lezárást. Persze ezzel együtt Bear története is érdekesnek ígérkezik, pláne a felvezetéssel, ami ebben a részben történt. Szegény pasi nagyon megjárta…

Értékelés: 9/10

Ez a könyv tele volt izgalmakkal, erős karakterekkel, ütős dilemmákkal és perzselően jó románccal. Doe most is mindent vitt, az írónő pedig olyan csavart vitt egy ponton a sztoriba, hogy csak pislogtam nagyokat. Tökéletes lezárása volt ez a kötet Doe és King történetének.

Hogy tetszik a borító? Továbbra is imádom, zseniális a kép, annyira King! Csak ezzel a fekete sávval nehéz mit kezdeni az alján.

Kinek ajánlom az elolvasását? Ha szeretted az első részt nehogy kihagyd a folytatást, nekem ez még jobban is tetszett az előzőnél 🙂

Könyvkritika: T. M. Frazier – King