Könyvkritika: Kiera Cass – Eljegyezve

Bevallom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon tartottam tőle, ugyanis a regény jelenleg is csak 55%-os tetszési indexen áll a molyon, ami meglehetősen alacsony. Így nyilván volt bennem egy kis “félsz”, de a végeredményben nagyon pozitívan csalódtam, szerettem olvasni ezt a regényt.

Az Eljegyezve alaptörténete már önmagában is nagyon érdekes. Hősnőnk Hollis, aki a palotában él, a szüleivel elég rossz a kapcsolata, de ez megváltozhat, amikor a Jameson király egyre többet foglalkozik a lánnyal, már mindenki arról beszél, hogy el is fogja jegyezni. Hollis is egyre jobban kezd beilleszkedni a királynéi szerepkörbe, amikor megismeri a lehengerlően kék szemű Silast, aki a szomszéd birodalomból érkezik a családjával menekültként. Hollisnak pedig lassan döntéseket kell hoznia.

A könyv története úgy a végéig elég kiszámítható, ott aztán olyat lépett Cass, hogy csak pislogtam nagyokat. Ha Silas tényleg halott marad, én nagyon magasra fogom emelni a kalapomat az írónő előtt, de igazából kétlem, hogy meg merné véglegesen lépni a dolgot. No de ne szaladjunk a könyv végére!

Mit is szerettem nagyon az Eljegyezvében? Leginkább a témákat, amiket az írónő kiválasztott. Például Hollis és az udvarhölgye, Delia Grace barátsága nagyon érdekes lett, egy remek korlenyomat, hogy anno mi is nehezítette az őszinte barátságok megkötését, amikor a társadalmi rang olyan sokat számított. Delia Grace viselkedése a regény több pontján meglepett, de nem tudtam haragudni rá, annyira hitelesnek éreztem, ahogy a kritikát is, amit Hollisszal szemben megfogalmazott.

Cass nagyon érzékenyen ábrázolta azt is, hogy milyen károkat okozhat valakiben az, ha a szülei nem törődnek vele, ha szemmel láthatóan nem szeretik. A szívem szakadt meg Hollis fájdalmát látva, és pont emiatt ütöttek nagyot azok a jelenetek, amikor a lány közel kerül Silas családjához, leginkább a fiú édesanyjához. Ezt a családi részt az írónő nagyon eltalálta, és jól reflektált Hollis jellemére a múltja, és azok a sebek, amiket a családjától kapott.

Létezik-e vonzóbb egy jóképű és udvarias királynál, aki szemmel láthatóan körberajong téged? Nyilván ez olyan milliő, ami mindenkit elvakít. Szerettem, ahogy Cass ennél tovább megy, és megmutatja milyen terhekkel jár a korona viselése, milyen nehézségek történnek, ha te már nem önmagad vagy, hanem a királyné, aki egy nemzetért felel. A szomszéd ország királynéja, Valentina emiatt is volt zseniális karakter, mert olyan jó tükör volt Hollis felé. Érzékletesen és jól prezentálta Cass a királyi lét nehézségeit, és azokat a tanulságokat, amiket Hollis mindebből levont.

Talán nem volt annyira egyértelmű, de érzésem szerint Hollis remek jellemfejlődést produkált a regény során. Egy bizonytalan lányból, aki meg akar felelni a szüleinek és az udvarnak milyen messzire jutottunk! Többek között ezért is került közel hozzám Hollis, mert szeretem az ilyen remek fejlődési íveket. Sok más pont is volt, ahol megfogott, ezek egyike volt a humor, vagy az, amikor a saját értékeit és a hibáit olyan reálisan megítélte. Bár nyilván itt-ott kedvesebb volt önmagával szemben, mert kétségkívül akadtak negatívabb pillanatai is a karakternek.

És mi a helyzet a románccal? A Jameson szál alakulását úgy a könyv közepéig nagyon szerettem. Sokat hozzáadott az élvezeti faktorhoz az, ahogyan Hollis realizálja a dolgokat, és a király személyisége is nagyon erősen átjött, jár a pacsi, amiért nem lett démonizálva a pasi, hiszen ő csak a saját neveltetésének megfelelően viselkedett. A könyv vége kapcsán agyaltam azon, hogy talán ő rendelte el a támadást az esküvőn, hogy visszaszerezze Hollist. Már csak ezért is kíváncsi leszek a második részre hogy ez kiderüljön.

És akkor beszéljünk a könyv egyik legnagyobb gondjáról. Silas és Hollis bántóan nagyon instaszerelem volt. Hiszek a szerelem első látásra sztoriban, csak itt nagyon furcsán lett átadva. Később Cass nyilván mélyítette a szálat, kaptunk is pár aranyos jelenetet, de végső soron nem éreztem akkora szerelmet olvasás közben, és ezt a könyv végén Hollis nem túl hiteles érzelmi reakciója is jól átadta. Kár, hogy a lapokon nem zizegett úgy a románc, ahogy Cass azt megálmodta.

Értékelés: 8/10

Kétség sem fér hozzá, nem ez Kiera Cass legjobb regénye. Akadtak hibái, a romantikus szálon túl logikai bakik is, de végső soron én élveztem az olvasást, leginkább a milliő és Hollis karakter(fejlődés)e miatt, illetve Cass továbbra is nagyon lehengerlő stílussal ír. Remélem a második részt is elhozza majd nekünk a kiadó, mert úgy érzem nagyon sok érdekesség várhat még ránk.

Hogy tetszik a borító? Szerintem meseszép, én nagyon imádom, és tökéletesen passzol a könyvhöz. Csak az a szívfájdalmam, hogy a gerincen nincs ott Hollis, így a polcon a Cass gyűjtemény elég diszharmónikus 🙁

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szeretted Cass könyveit, odavagy a történelmi romantikusokért vagy egy jó YA sztoriért, szerintem adj egy esélyt Hollis történetének is. Ha másért nem is, de a vége miatt mindenképpen!