Filmkritika: Táncra fel! – Feel the Beath (2020)

Tudjátok, vannak azok a filmek, amiknél elég az alaptörténet ahhoz, hogy pontosan tudja az ember miről is fog szólni az egész. A Táncra fel! is ilyen, és mégis, az első perctől az utolsóig igazán szórakoztató tudott lenni. És végső soron ez a lényeg, nem igaz?

A film hősnője, April legnagyobb álma, hogy a broadway sztárja legyen. Elkötelezett, fegyelmezett, talán kissé érzelmek nélküli. Miután véletlenül sérülést okoz a broadway ikonjának, haza menekül New Yorktól, majd elvállalja a helyi tánciskola tanári posztját, mert a közelgő versenyen egy másik broadway legenda zsűrizik, és így “a tanárral együtt táncolunk” szám miatt talán új lehetőséget kap. És eközben újra találkozik a tinikori szerelmével, aki iránt még mindig érez valamit.

Szóval, igen, a Táncra fel! nem az a film, ami megváltja a világot. Nincs tele meglepetésekkel, alig akad benne váratlan pillanat, vagy olyan momentum, amit ne láttunk volna ezerszer egy-egy táncos filmben. De mégis, a júniusi debütálása óta a Táncra fel! szinte minden nap ott van a Netflix 10 legnézettebb filmje között. És ez nem véletlen.

Hiába a sablonos sztori, hiába a garantált végkifejlet, maga a film hihetetlenül szórakoztató. Engem teljesen kikapcsolt, miközben néztem, és jókat nevettem, élveztem végigélni April karakterfejlődését, imádtam látni azt, ahogyan a gyerekek lassan megtanulnak táncolni és kivirágoznak. Ó, és hogy a kisfiún én mennyit nevettem! Ő volt a legcukibb, mellette a siket kislányt kedveltem még nagyon. Mert miért ne lehetne így is varázslatos táncos?

Kaptunk egy romantikus szálat is, azt is iszonyúan szerettem, hiába nem hozott semmi újat. Talán azért is volt ez, mert Nick karaktere önmagában is zseniális. Ki ne imádná a helyes  farmer srácot, aki a húgát neveli és eközben édes, kedves és iszonyúan jófej, naná, hogy drukkoltam a boldogságukért.

A film élvezhetősége igazából sok mindenben rejlett. Jól használták fel a sablonos történetszálakat, érdekes, szerethető karaktereket írtak, még a mellékszereplők is zseniálisak lettek, amikor a táncos apukák “focista apukák” módjára estek egymásnak, na ott szakadtam. Igen, jól sejted. Erős lett a humor faktor is, ami mindig jó, pláne ha szórakozni akar az ember.

Ó, és a táncjelenetek! Na azok gyönyörűek lettek, gondolok itt elsősorban arra, amit a végén táncolt el April a tanítványaival. Ciki vagy sem, ott könnyezni kezdtem, és nem csak azért, mert szép volt a tánc, hanem mert a kicsúcsosodása volt a gyerekek kemény munkájának és annak a gyönyörű mentális változásnak, felnőtté érésnek, amit April karakterén keresztül olyan szépen felépítettek. A lenti videón megnézheted te is.

Igenis fontos és jó, hogy a film mesélt arról, az álmok fontosak, és küzdenünk kell a céljainkért, de nem mindegy mit adunk fel érte, és egyáltalán, élünk-e, boldogok vagyunk-e, vagy csak egy olyan célért hajtunk, amiről azt hisszük, boldoggá tesz minket. Nem csak a cél a fontos, hanem az út is, ahogy eléred. A film pedig ezt fogalmazta meg nagyon szépen.

És ami a színészeket illeti, a Netflix szokás szerint jó munkát végzett. Sofia Carson brillírozott a szerepben, a táncai is meseszépek voltak. Imádom az utat is, amit Wolfgang Novogratz bejárt, hogy annyi mellékszerep után végre főhős lehetett, és nagyon imádnivaló volt a játéka. Na és ahogy mosolyogni tudott! Hát én elolvadtam. Ami pedig a gyerekeket illeti, nem csak nagyon cukik, hanem írtó tehetségesek is voltak.

Értékelés: 10/10

Úgy érzem minden filmet a saját szintjén kell mérni. Bár a Táncra fel! nem a legegyedibb film, de rendkívül szórakoztató, szuper táncjelenetek vannak benne, elsőosztályú a humora, cuki a románc és még egy fontos üzenetet is átadott. Ha szereted a táncos filmeket, semmiképpen ne hagyd ki a Táncra fel!-t, legalábbis, én azt javaslom 🙂