Könyvkritika: Jessica Coch – Közel a horizonthoz

Egy újabb könyv, aminél nagyon hálás vagyok, hogy adaptáció készült belőle, ugyanis a trailer keltette fel a figyelmem, amiatt kerültt fel a listámra a könyv. Meg kell mondjam, nagyon hamar beleszerettem a történetbe, végig a lapokhoz szögezett. Mégsem tudtam gyorsan haladni vele, ez a kötet lelkileg megviseli az embert, különösen a karantén alatt. De olyan élményt adott, amit sosem felejtek el.

Külön ki kell emelni, hogy minden elismerésem az írónőé, amiért ennyire nyíltan és őszintén tárta a világ elé az első igazi szerelmének a történetét. A könyv ugyanis igaz történeten alapul, amit iszonyú nehéz lehetett megírni. Olvasóként viszont csak hálás lehetek ezért a csodáért.

A történet főszereplője a tizenhét éves Jessica, aki egy buli alkalmával megismer egy pofátlanul helyes srácot, Dannyt, aki kissé bunkó, de lehetetlen nem belezúgni. Később újra találkoznak, Danny viszont eltaszítja magától a lányt és figyelmezteti őt, jobban jár, ha nem kezd vele.

Később kiderül miért: Danny nagyon sötét múlttal rendelkezik, az édesapja rendszeresen megerőszakolta gyerekkorában és HIV pozitívvá tette. Jessica viszont Dannyt választja, és a végsőkig kitart mellette, a könyv pedig az ő szerelmük történetét meséli el, annak minden gyönyörű és szomorú oldalával.

Meg kell mondjam, nagyon ritkán szoktam szeretni azokat a sztorikat, ahol az AIDS kiemelt szerepet kap. Szó se róla, nagyon fontos téma, és beszélni kell róla, csak nem szokott jól esni olvasni vagy nézni ilyen produktumot. A Közel a horizonthoz magához bilincselt. Érdekes volt a sok LMBT megközelítés után heteró témában látni azt, mit okozhat az AIDS, és külön érdekes lett a partner szemén át látni, mit jelent, ha a párod a halál kapujában van.

Ugyanis a sztori a ’90-es évek végén veszi fel a vonalat, és a 2000-es évek elején játszódik szinte végig, ekkor még nem voltak olyan gyógyszerek, mint napjainkban, amikkel egy HIV pozitív ember akár addig is élhet, mint bárki más, sőt, egészséges gyermeke is lehet. Így ez még még jobban deklarálta a tragikus véget.

Úgy szerettem azt, ahogyan az írónő a komolyabb témákat érintette, és amilyen társadalmi érzékenységgel mesélt a megtört lelkű szereplőiről. Külön érdekes volt Danny legjobb barátjának, Tinának a szála. A lányt is a saját apja erőszakolta meg, ő emiatt a droghoz menekült, a könyv nagy részében pedig a heroinról próbál leszokni. Olyan jó perspektívában adta az írónő át a valóságot: fogalmunk sincs, hogy kinek mi áll a szenvedése mögött, nem vagyunk a másik bőrében, ne ítélkezzünk látatlanul. Legjobban ez Jessica szüleinek a reakcióin keresztül jött át, és ez annyira elgondolkodtatott. Tinát, és eleve ezt a hármas triót pedig iszonyúan megszerettem.

Borzalmas volt még a gondolat is, hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni az emberek. Gondolok itt például azokra, akik bántották Dannyt a HIV pozitív státusza miatt, de ugyanúgy gyűlöltem a két apát is, akik így tönkretették a gyerekeik életét. Annyira reménykedem benne, hogy ma már a Dannyk és a Tinák időben kapnak segítséget. Az pedig, ahogy ez a két karakter kezelte a gyerekkori traumáit szívszorító volt, sokszor kerültem a sírás közeléb.

A könyv romantikus szála viszont mindent vitt. Danny az egyik legimádnivalóbb könyves álompasi akiről valaha olvastam. Védelmező, kedves, magabiztos és vicces srác, akibe lehetetlen nem beleszeretni, különösen amikor megmutatja neked az élet apró örömeit, amiket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Mint akár annyit, hogy gyönyörködjünk az esőben és ne bosszankodjunk miatta.

Imádtam Jessica és Danny szerelméről olvasni, lobogott a sorok között a kettejük közti kémia és a mély érzelmek. Végig izgultam a sorsukat és bevallom, az utolsó pillanatig reménykedtem a happy endben. Jessica pedig lassacskán ugyanúgy kedvenc karakter lett, mint Danny, mert olyan jó volt átélni a személyiségének a fejlődését.

A könyv másik fájóan hiteles része volt az, ahogy megmutatta, mit él át Jessica egy HIV pozitív pasi szerelmeként. El sem tudom képzelni mennyire nehéz lehetett az írónőnek ennyire őszintén átadnia a gondolatait, a haragját a betegség miatt, az agyalásokat, hogy mennyire szeretne átlagos problémákat a párkapcsolatában, nem pedig azon agyalni, hogy a párja megéli-e a kövektező évet. Átjött minden nehézség, de az is, hogy Jessica miért lett szerelmes Dannybe és miért is volt tökéletes a kapcsolatuk. Vannak olyan szerelmek, amikért megéri mindent feladni. Ez is ilyen volt.

Értékelés: 10/10

A Közel a horizonton az a könyv, ami összetöri az ember szívét, de mégse bánom, mert annyira jó olvasni. Kemény témákról mesél, de nem depresszív a kötet, végig érezni benne az élet szeretetét, a romantika, no és Danny pedig mindent vitt benne, ahogy az árnyalt, finom kis humor is.

Hogy tetszik a borító? Annyira sajnálom, hogy nem kaptunk filmborítós kiadást, mert a két színészt szerintem nagyon eltalálták. Ezzel együtt nem rossz a borító, és szépen visszaadja a történet egyik kulcsjelenetét.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ez a könyv meg fog ríkatni, de annyi mosolyt csal az arcodra és annyi jó érzést ad a szívedbe, miközben elgondolkodtat az életről, a szerelemről. Olyan élményt ad, amit te sem fogsz soha elfelejteni. Ne hagyd ki!