Könyvkritika: Mackenzi Lee – Útmutató ​hölgyeknek a kalózélethez (Montague testvérek 2.)

Az írónőtől már Az úriemberek kézikönyve is hatalmas kedvenc lett, ráadásul már ott is nagyon szerettem az akkor még mellékszerepben brillírozó Felicity Montague-t, így kérdés sem volt számomra, hogy folytatni akarom-e a sorozatot. Szerencsére a második rész is ugyanolyan tökéletes lett, mint az első, minden pillanatában hatalmas szerelem volt ez a könyv.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a könyvet kedvezményesen! *

Az 1800-as években játszódik a sztori, Edinburgh-ben járunk, Felicity egy péksrácnál dolgozik, aki amúgy szerelmes belé. A lány próbálja megvalósítani az álmát, hogy orvos legyen, de mivel nőnek született, mindenhol falakba ütközik. Végül Londonba menekül és úgy dönt, megpróbál az idoljához, Dr. Alexander Platthez szegődni tanulóként. Szerencséjére a férfi pont a régi legjobb barátnőjét, Johannát venné el, ám a két lány barátsága rossz szájízzel ért véget. Ám Felicity bármit megtenne a céljaiért. Mindez pedig még csak a sztori eleje.

Felicity Montague egy zseniális karakter, ezt már most szögezzük le az elején. Azt szerettem benne a legjobban a kötet során, hogy nem tökéletes és annyira emberi. Mert az alap, hogy hamar meg lehet kedvelni őt és van benne olyan erő, amitől az első pillanattól drukkol neki az ember. De nem semmi karakterfejlődést kell bejárnia, mert tele van rossz tulajdonságokkal, olyan dilemmákkal, gondolatokkal, amitől csak még emberibb lett a szememben.

Felicity egyértelműen az a lány, akivel szívesen barátkoznék. Annak pedig különösen örültem, hogy a romantika most kimaradt a képből, mert vannak fontosabb dolgok is az életben, a sztori pedig jól prezentálta ezt. Felicity gondolatai pedig a szerelemről, a csókokról pedig mindent vittek 🙂

Szó se róla, a könyvben nagyon erősen megjelenik az egyenjogúság kérdése. És nem csak Felicity szálán, hanem Johanna, és később Sim révén is előjön az, hogy a nőknek mennyire nehéz volt mindig is, és a világ mennyi mindent megtett azért, hogy eltapossa őket. Bicskanyitogató volt erről olvasni, leginkább azért, mert bár történtek változások, de még ma is nehezebb egy nőnek boldogulnia mint egy férfinek, és ez piszkosul kiborító. De szerencsére pont az ilyen történetek segíthetnek kiharcolni a jól megérdemelt egyenjogúságot.

Különösen tetszett az, ahogy három erős női karakter sorsa fonódott össze, hiszen mindegyiküknek más volt az álma, és mindenki a maga eszközeivel harcolt. Különösen érdekes volt számomra Johanna karaktere, aki állatimádó és felfedező természet, de emellett odavan a szép ruhákat és a bálokat is. Felicity emiatt lenézi őt, egy ideig nem vallja be magának sem, de bizony ott van az az él. És ez jó, mert ezzel foglalkozni kell.

Olyan szépen rávilágított arra, hogy sokszor az ember hajlamos felvenni annak az attitüdjét, aki őt is lenézi, és kivetíteni valaki másra. Azaz, Felicity sokszor egy férfi szemével nézett le egy nőt, csak mert vele is azt tették, és nem gondolkodott igazán. Annyira szépen átjött ez is a történetben, a felismeréseket és a változásokat pedig meg tudtam volna tapsolni.

Ennyire gyönyörű a könyv eredeti borítója

Johanna karaktere nagy jelenettolvaj lett, és az ő háttértörténetét különösen szerettem, izgalmas és egyedi volt, leginkább az anyjával való viszonya – már amennyire annak lehet azt nevezni. Sim is érdekes volt a maga nemében, csak róla olyan későn derültek ki az információk, hogy kevésbé tudott ütni a szememben a története.

Szerencsére most is bejártuk ám a világot, baromi izgalmas dolgok kerekedtek ki az utazásokból. Ezt még véletlenül sem szeretném lespoilerezni, de meg kell említenem, rajongok azért, ahogy Mackenzi Lee ezeket a roadtrip történeteket kezeli, mert rengeteg pluszt hozzáad a történethez az egész. Az izgalmakról nem is beszélve.

Szerencsére a könyvben felbukkant az első rész főhőse, Felicity bátyja, Monty is. (No és Percy, ó, Percy!). Úgy imádtam a párosukat, annyira jó volt látni, hogy még mindig együtt vannak!

Ráadásul Monty és Felicity testvéri kapcsolata annyira szépen fejlődött az első rész kezdete óta, öröm volt látni mindezt, és hozzá kell tegyem, rengeteg vicces és szerethető jelenet kötődött a tesókhoz, de kétségkívül Monty és Percy pillanatai is elrabolták a szívemet. (Ahw, annyira édesek együtt!)

Értékelés: 10/10

Így, az értékelés végén meg kell jegyeznem, külön pirospont volt számomra a kötetben az álmok szerepe. Mert mindhárom hősnőnknek volt egy álma, vágyai, amikért küzdöttek a maguk módján. Olyan szépen eljutottunk a történet végén arra a következtetésre, hogy az álmaink idővel megváltozhatnak, új formát ölthetnek, de a legfontosabb, hogy önazonosak legyünk és a tükörbe tudjunk nézni a nap végén. Szeretem, amikor a YA regények jó élettanulságokat is tartalmaznak, ez a történet pedig tele volt velük, ráadásul emellett piszkosul szórakoztató is tudott lenni. És ez mennyei.

Hogy tetszik a borító? Sajnos nem varázsolt el annyira, mint az eredeti, de azért ez sem vészes.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett az első rész, ha érdekelnek a női kalózok, az egyenjogúsági kérdések vagy csak egyszerűen szereted a zseniális YA könyveket, akkor ezt se hagyd ki! 🙂