Filmkritika: Giant Little Ones (Cuki LMBT film)

Egy ideje azt vettem észre, hogy a fesztiválnyertes YA filmek végénél mindig hiányérzetem van, mert nincs olyan igazi lezárás. A Cameron Post rossz nevelése is ezért lett számomra csalódás. A Giant Little Ones megnézését is emiatt tologattam sokáig, de végül úgy érzem, megérte esélyt adnom a filmnek, mert jó élményt nyújtott.

A főszereplő Franky, aki a születésnapja éjszakáján a totál sötétben túl sokat iszik Ballassal, a legjobb barátjával, és arra ébred, hogy a fiú a farkán ügyködik. Ballas képtelen feldolgozni mindezt, és azt hazudja, Franky támadta őt le, így mindenki melegnek hiszi a fiút, aki kiközösítetté válik.

Az LMBT történetszál pedig úgy igazán kerek, hogy a srác édesapja pár éve egy férfi miatt hagyta el őket, és emiatt Franky alig beszél az apjával, a nővére például kissé homofóbnak is hiszi őt a sztori elején. Szívszorító és olykor bicskanyitogató volt Ballas viselkedése, az, hogy hazudott a legjobb barátjáról és sutba vágta az egész életünkben tartó barátságot. De így sem lehetett igazán utálni őt, mert hiába szerepelt viszonylag keveset Ballas, annyira átjött a félelme a melegségtől.

Maga a bullying szál több szempontból volt érdekes. Franky ugyanis az úszó csapat tagja, ahol már eleve volt egy meleg srác, aki mellett Franky korábban nem állt ki. Ezt a szálat is ügyesen kezelték, és eleve a bullying jelenetek és a pár konfliktus Ballas és Franky között meglepően erős lett, és ami fontosabb, iszonyúan emberi.

És pont ez volt a film titka: olyan hitelesnek éreztem a szereplőket, a szituációkat, egyedül talán a kacsalábon forgó kastély volt fura, amiben a szereplők éltek. De ez csak egy apró mellékszál, mert amúgy minden jól működött, kezdve Franky anyjának az egyértelmű fájdalmától Ballas húgának a zseniális történetszáláig. A két család története a szemem előtt rajzolódott ki, élvezet volt végignézni.

A filmet a Frankyt alakító Josh Wiggins elvitte a hátán, nagyon erős színészi játékot prezentált, de persze az is segített, hogy ennyire jól megírták Franky karakterét. A srác tudott végtelenül kedves és bűbájos, de bunkó és idegölő is lenni, Wiggins pedig elég széles érzelmi skálát tudott prezentálni ahhoz, hogy ütős legyen a film. A transznemű barátjával lévő jeleneteket imádtam, különösen azt, ami a film végén volt. Na ez egyszerre lett torokszorítóan fájdalmas és döbbenetesen vicces.

Ami a romantikus részeket illeti, bejött egy tök jó csavar a filmben amit nem láttam előre, ezt nyilván nem spoilerezem le, az ötletért viszont rajongtam. Ügyesen fejtegeti a sztori azt is, hogy most mi is volt ez a srácok között az ágyban, és szükséges-e címkéket ragasztanunk önmagunkra. Ennek kapcsán pedig különösen szerettem Franky és az édesapja beszélgetését, és eleve a köztük lévő kapcsolat alakulását.

Értékelés: 9/10

Ha szereted az LMBT történeteket és a jó Young Adult sztorikat, szerintem ezt a filmet se hagyd ki. Ráadásul tele van feelgood jelenetekkel, az utolsó snittek, amikor Franky az utcán biciklizik, na az tényleg mindent vitt, én is hozzá hasonló fülig érő mosollyal kapcsoltam le a filmet. Az HBO GO-n magyar felirattal érhető el a Giant Little Ones, jó szórakozást!