Body Wrapper


www.autoalkatreszek24.hu

Filmkritika: After – Miután (2019) – Ebben én is csalódtam…

Anna Todd és az After története baromi inspiráló. Az írónő Wattpadra kezdte el írogatni Harry Styles fanfictionként a sztorit, és ez jelent meg regényként és a filmes jogok is elkeltek. Egészen elképesztő, hollywoodi álomsztori. Csak kár, hogy a betetőzés, az adaptáció csalódást keltő lett.

* Elolvasnád a könyved? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *

Leszögezem, a könyvet nem olvastam, és nem is szeretném. Romantikus műfajban egy párosról négy darab ~500 oldalas könyv nekem kicsit sok. A filmre viszont nagyon kíváncsi voltam, mert bár sok a romantikus könyvadaptáció, a klasszikus New Adult-séma, amiben egy ártatlan lány a fősulira megy, ahol belezúg a helyi tetkós keménycsávóba, nem sokszor került terítékre.

Maga az alaptörténet nekem simán bejön, mert nagyon sokat ki lehet hozni a klisés alapfelállásból, de sajnos nem történt meg mindez. A film kábé legnagyobb hibája az, hogy nem történik benne semmi. A főszereplők megismerkednek, évődnek, majdnem smárolnak, beszélgetnek, összejönnek és ennyi. De tényleg, kábé semmi említésreméltó nem volt.

Persze az írók próbálkoztak pár valós konfliktussal, de igazából csak feldobálták őket, de nem kezdtek velük semmit. Tessa szakítása a pasijával? Tessa veszekedése az anyjával? Az anyja büntetése miatti problémák kezelése? Hardin sérelmei az esküvőn? Csak egy-két perces közjátékok lettek csupán, nem pedig olyan érzelmi csúcspontok, amikkel igenis lehetett volna mit kezdeni, mert önmagában mindegyik egy létező és valós probléma, ami bővebb kifejtést érdemelt vola. Legjobban a Tessa és az anyja közti kapcsolatot sajnálom, mert az annyira bejött, kár, hogy nem kezdtek vele semmi érdemlegeset.

Az egyetlen nagyobb sokk kábé a vége előtt tíz perccel érkezett, mert az ötlet jó volt nagyon. Annyira vártam, hogy na majd mit hoznak ki belőle, olyan sok lehetőségük volt, de azon túl, hogy egy tanár nagyon erősen túllépte a hatáskörét, mást nem tudok kiemelni belőle. Készségesen elhiszem, hogy a könyvben jobban ütöttek ezek a dilemmák, de a filmben nagyon nem működtek, ahogy a karakterek közti kapcsolat sem.

Rég láttam már olyan filmet, ami ennyire látványosan nem törődött volna a mellékszereplőivel. Mi a francot tudunk például Landonról? Vagy a leszbikus szobatársról? Molly mi a csudáért akkora idegbeteg? És még sorolhatnám… Minden mellékszereplő alá volt rendelve a két főhősnek, ami konkrétan olyan jelenetet is eredményezett, ami kábé tíz másodperc volt, és Landon baljóslatként odaböfögi Tessának, hogy vigyázzon Hardinnal. És vált a snitt. Most komolyan, ne már!

A színészi játék pedig, hát hű. Üvöltött a filmről az alacsony költségvetés, mert nagyon amatőr színészeket válogattak be, akiknek a zöme nem tudott mit kezdeni a karakterével. A legdurvábbnak a szememben a Noaht alakító Dylan Arnold tűnt. A Mollyt játszó Inanna se volt valami erős, pedig Lele Pons videóiban olyan ügyesnek tűnt. A főszerepekben viszont Josephine Langford és Hero Fiennes Tiffin erősek voltak, jó a köztük lévő kémia, és úgy alapjáraton jó volt őket nézni, csak kár, hogy nem történt a filmben semmi…

Értékelés: 4/10

Végezetül nem is tudom hirtelen kinek ajánljam a filmet. Azt már korábban láttam, hogy többen írtátok mennyire gyenge, de bevallom, nem hittem, hogy tényleg ennyire csalódást keltő ez a film. Pedig lehetett volna benne potenciál, ha komolyabban foglalkozik a karaktereivel és akad pár konfliktus is a történetben, ami izgalmasabbá tehette volna a karakterek lelki fejlődését. A második részből már leforgott a film, hátha az jobb lesz, bár ezek után nem is tudom hirtelen, hogy akarom-e látni.