Body Wrapper


Könyvkritika: Véronique Petit – Abel szava

No pont az ilyen velős, rövid, de hatalmas érzelmi töltetű történetek miatt szeretem annyira a francia regényeket! Az Abel szava pedig nagy élmény volt, leginkább Az emlékek őrére emléztetett, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. Nagyon megérintett ez a történet is, gyönyörűen alkotta meg az írónő.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Egy olyan világban járunk, ahol minden embernek van egy szava, ami hozzá tartozik, ami a legbelsőbb lényéből fakad, és idővel akár ez is határozhatja meg az életét. A szavára tizenkét éves koruk körül jönnek rá az emberek, és utána emiatt sokuknak megváltozik az élete is. A főhős, Abel már tizenhárom múlt, még nincs szava, és baromira ideges, hogy mit kap majd. Valamilyen nagy, erős szőt szeretne, és retteg attól, hogy sötét szót kap, amitől rosszabb lehet az élete…

Ez a szavas ötlet szerintem zseniális volt. Hiszen a sztori szerint akinek olyan nagy szava van, mint a bátorság, vagy az igazság, sokkal magabiztosabb lett, és hitt benne, hogy nagy dolgokra hivatott az életben. A fura, vagy a kis szavakkal rendelkező emberek pedig dönthettek: vagy próbálják kihozni a legjobbat a szavukból és az életükből, vagy beletörődnek. Sok híres ember szavát is felfedte a sztori, például Pasqualét, akinek a szava a parányi volt, amivel nyilván lehetett volna kis ember, de a “parányi” felfedezése végül az egész világot megváltoztatta. És akkor ott vannak a sötét szavak is, mint a gyilkol. Aki ezt kapja, az egész életében harcol önnön lénye és a szava ellen, hogy ne gyilkoljon, és más értelmezést kapjon ez a gondolat.

És pont emiatt olyan jól ráhúzható ez a könyv a társadalmunkra: mert egy más tükrön keresztül mutatja meg a természetünket. Mint a könyvben felbukkanó Az igazság pártja, akik nyilvánosságra akarják hozni, hogy mely embereknek van sötét szava, hogy megelőzzék, nehogy engedelmeskejenek nekik. De el lehet előre ítélni valakit, azelőtt, hogy elkövette volna a tettét? Ha egy bűnöző fia bűnös családi közegben nő fel, akkor őt is le kéne csuknunk tizenkét évesen? Honnan tudhatnánk előre, hogy belőle is bűnöző lesz-e, csak azért, mert az apja az volt… És mi van, ha tovább lépünk? Ha mindenkit megfigyelés alatt tartunk, ha kényünk-kedvünk szerint kontrolláljuk az életét, mert úgy érezzük, jogunk van hozzá?

A regény annyira mély mondanivalót hordoz magában, hogy már csak emiatt is imádtam olvasni. Ezek látszólag “csak” szavak – de sokkal többek annál. Leginkább arról szól mindez, hogy mit kezdünk azzal, amit gyerekkorunkban magunkban hordozunk. Hogy a bűnöző fia maga is a bűn útjára lép, vagy kitör a stigmából. És persze, nyilván ott van a társadalmi egyenlőtlenség is, amikor a gazdag emberek gazdag gyerekeinek könnyebb – a sztoriban rájuk vetíthető az, akiknek erős-nagy szavuk van…

Az ideológia mellett persze a karaktereket, és magát a sztorit is szerettem. Abel karakterével könnyű azonosulni, hiszen mindannyian átéltük már a feszült várakozást, amikor azt hittük, kevesek vagyunk valamihez, és idegelt, hogy a kortársaink akár már elérték ugyanazt… Az út, amit a fiú bejárt a sztori során egyszerűen mindent, és hű gyerekek, a lezárás! Na az valami pazar, hatalmas pirospont.

Értékelés: 10/10

Az Abel szava egy nagyon elgondolkodtató regény, ami egy baromi jó ötlettel reflektál nagyon erősen a világunkra. Emellett a története, a karakterei is erősek. Az írónő itt-ott egyszerűen fogalmaz, hiszen a főhős is tizenhárom éves, de talán pont ezért is jól félelmetesen jól át a mögöttes mondanivaló. Nagy élmény volt számomra ez a történet, örülök, hogy elolvastam.

Hogy tetszik a borító? Ehhez a könyvhöz én terveztem borítót, így gondolom nem meglepetés, hogy nekem tetszik 🙂

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a komolyabb, elgondolkodtató YA regényeket, és ha egy kicsit is bejött Az emlékek őre, akkor az Abel szavát se hagyd ki!