Sierra Burgess Is a Loser – Kritika a Netflix legkárosabb, legbosszantóbb filmjéről

A Netflix nagyon ért ahhoz, hogy a YA filmjeit szerethetővé és értékessé tegye. Ekkora mennyiség mellett tulajdonképpen nem is meglepő, ha hibáznak. Márpedig az, hogy a Sierra Burgess Is a Loser megszületett, egy hatalmas hiba – dacára annak, hogy egy színdarab adta az alapját.

Most így hirtelen kevés károsabb filmet tudok elképzelni a fiatalok – vagy akár a felnőttek – számára, mint a Sierra Burgess Is a Loser. De miért is ennyire káros ez a film? Elmesélem, de kicsit spoileresen.

A film hősnője Sierra, egy az átlagnál picit kerekebb lány, aki őrültben belezúg egy helyes srácba, Jamey-be, akit Noah Centineo alakít. Hamarosan elkezdenek chatelni, és nagy köztük a kémia, viszont Jamey azt hiszi, hogy a suli menő csajával, Veronicával beszélget. Sierra nem mondja el az igazat, sőt, beszervezi Veronicát, még egy randit is kivitelez, és eléri, hogy Jamey becsukja a szemét, és úgy smárolja le a srácot…

Az, amit ez a film reklámoz, a klasszikus “catfish” jelenség, amikor elhitetjük valakivel, hogy más a külsőnk, és úgy alakítunk ki vele személyes kapcsolatot online, vagy telefonon. Itt is Sierra a film során végig átverte Jamey-t, mit sem törődve a srác érzelmi világával. Persze, akadtak jelenetek, ahol Sierra szájába erőszakoltak némi lelkifurdalást, de alapvetően úgy próbálták az egész filmet adagolni, mintha ez egy romantikus történet lenne, holott attól nagyon messze állt.

Annál, hogy a catfish jelenség egyáltalán létezik a filmben csak egy rosszabb van: hogy szó szerint legitimálják. A film végén ugyanis az írók egy olyan mondatot adtak Jamey szájába, hogy végső soron ha Sierra nem hazudott volna neki, akkor nagy eséllyel nem is figyel fel rá, mert külsőre nem olyan lány, akit hamar észrevesz az ember, de ha megismeri, akkor beleszeret a belső értékeibe, és a külsejébe is. (Saccperkábé így mondta szó szerint).

Ugye értitek, hogy mi ezzel a probléma? A végén összejött Sierra és Jamey, a srác pedig oké, hogy megbocsátott, ezt még be lehetne nyelni, de azzal, hogy legitimálta Sierra tettét, baromi rossz üzenetet közvetít. Hiszen a film szerint nyugodtan hazudhatsz és átverheted álmaid pasiját (vagy csaját), mert a végén beléd szeret, és úgyis meg fog bocsátani. És persze, nyilván elképzelhető ilyen forgatókönyv, de ugye nem csak én érzem azt, hogy ez a kevésbé elképzelhető lehetőség?

Azzal, hogy ez a film legitimálta a catfish jelenséget, a lehető legrosszabb üzenetet közvetítette a nézőinek. A Netflix pedig több szinten is elég nagyot hibázott, és ha már a Tizenhárom okomból kivették Hannah öngyilkossági jelenetét, itt is megvághatnák egy kissé ezt a jelenetet, de nem, még le is szinkronizálták magyarra. De persze nem csak emiatt a mondat miatt gáz a romantikus szál, ígyis-úgyis nagy szenvedés nézni az egész catfish dolgot, holott imádom azokat a sztorikat, ahol egy átlagnál nagyobb lány, vagy srác talál rá a szerelemre.

És akkor ezek után gondolhatjátok, hogy mennyire tudtam szeretni Sierra karakterét. Tipikusan az a lány, akinél az írók nagyon erőlködnek, hogy kedvelje az ember, Shannon Purser is keményen próbálkozott, de annyira mélyre vitték a karaktert, hogy egy szomorú dal megírása, és a panaszkodás arról, hogy márpedig az anyja mennyivel szebb nála, sajnos nem elég ok a szememben a hazugságaira. És mondom mindezt úgy, hogy Jamey-t is kissé kirakat karakternek éreztem, a helyi szexi srácnak, akit még csak árnyalni sem próbálnak igazán. Ezzel együtt a Sunflower dal zseniális, dalszövegét tekintve fontos üzenetet közvetít, csak gáz a filmes környezet.

Szerencsére azért a Sierra Burgess Is a Loser nem volt teljes katasztrófa, ugyanis Sierra és Veronica barátságának a kialakulását, és Veronica családi hátterét nagyon jól kezelték, gyönyörű jeleneteket kaptunk ezekből fakadóan. De sajnos még ez is kevés volt ahhoz, hogy ne érezzem azt, hogy a Sierra Burgess Is a Loser a Netflix legkárosabb filmje…