Body Wrapper


Könyvkritika: Giovanna Fletcher & Tom Fletcher – Eve ​of Man: A jövő reménye

Vannak olyan könyvek, amiket egy-két mondattal el tudnak adni nekem az írók. Itt is ez történt. A könyv ugyanis egy olyan disztópia, ahol 50 éve nem született egy lány sem, aztán megtörténik a csoda, megszületik Eve, aki az emberiség reménye lesz. Ugye mennyi kérdést felvet mindez az emberben? Engem is rögtön felvillanyozott, iszonyú kíváncsi lettem rá, hogy mit hoz ki a történetből az írópáros.

A legnagyobb kérdés bennem itt a világépítés volt. Rengeteget agyaltam ugyanis, hogy mit kezdene az emberiség, ha szó szerint nem születnének 50 évig nők, és milyen megoldást találna erre a problémára a tudomány. Rengeteg teóriám volt, sokat agyaltam például azon, hogy készítenének mesterséges méhet, netán speciális inkubátort, ahol a magzat megfoganhat, akár úgy is, hogy fiú lesz. Kihalás ellen pedig ott vannak a még élő nők, a tőlük folyamatosan levett petesejtek, és a már eleve fagyott állapotban lévő peték, hiszen sokan előre elteszik, vannak ezzel foglalkozó külön cégek.

Viszont sajnos azt kell mondanom, a világ felépítése számomra csalódás volt. Alig derült ki bármi, hogy miként akarják kezelni a helyzetet. Az egyetlen reményük szó szerint Eve volt, méghozzá egy olyan világban, ahol olyan virtuális valóságot tudtak teremteni, hogy az általul kreált ruhával és külsővel odaküldenek egy embernek tűnő valamit a másikhoz, és ha smárol vele, vagy megérinti, úgy érezheti, hogy tényleg megtörtént. Tehát értitek: a technikai fejlettség baromira megvolt, csak valahogy elsétáltunk fontos dolgok mellett.

A társadalmi felépítés is nagyon érdekelt, hiszen a könyv idejére a legfiatalabb nők 60 évesek elmúltak – kivéve Eve-t, aki éppen akkor lesz 16. És mi van a rengeteg férfivel? Megtörténik a “börtön-effektus”, és jobb híján melegek lesznek? Hiszen a megmaradt nénik akkorra már zömében védett házakban élnek. Nagyon kíváncsi lettem, de sajnos szomorú csalódás volt ez is. Egyetlen LMBT karaktert sem kaptunk, csak egyetlen aprócska fél mondatban veti oda a férfi főhős, Bram, hogy látott két pasit csókolózni a városban.

És nem azért, de gondolkodjunk. A nők kábé eltűntek. A pasiknak vannak vágyaik. Bármennyire is pusztít az árvíz, technikai és orvostudományi fejlettség az van. Alap, hogy szegény, árva, kiszolgáltatott fiúkat rabolnak el a szadista gonoszok, lánynak nevelik őket, majd amint lehet átalakítják a testüket, így kínálva “alternatívát” a kiéhezett pasiknak. De még csak ilyen se volt. Olyan romantikus gondolattal intézte el a kegyetlenségre képes férfi természetet az írópáros, hogy minden palinak Eve a megmentője, érte akár meg is halnának, és kábé mindenki belé szerelmes aki csak meglátja. És persze, utóbbit is el tudnám fogadni, de annyi durva dolog volt a történetben, hogy hiányzott a realitás e-téren is.

Persze, felsoroltam egy csomó hibát, pedig alapvetően szerettem olvasni a könyvet, kábé két nap alatt a végére is értem, mert a kezemhez ragadt. Sodró lendülettel vitt előre, baromi jó volt a stílus, izgalmasan lett megírva a történet, és annyi minden történt, hogy csak lestem. Nem engedtek unatkozni a szerzők, és sikerült azért jó ötleteket is belecsempészni az amúgy zseniális, de nagyon bicegő lábakon kidolgozott történetbe.

Két nézőpontot kaptunk, Eve-ét, aki csak sejti, hogy milyen sors vár rá, és lassan ráébred, hiába ő az emberiség legfontosabb tagja, bezárva tartják őt és manipulálják a nála hatalmasabbak. A másik főhős Bram, az egyik fődoki pilóta fia, akinek az a feladata, hogy kivetített női hologramként Eve legjobb barátja legyen, de szépen lassan beleszeret a lányba, és mivel Eve átlát a holo-szitán, és találkozik is a szexi Brammel, naná, hogy belezúg.

A romantikus rész tehát adott, a párosunk aranyos is volt együtt, imádtam a beszélgetéseiket, azt, ahogy a másikra gondoltak. És alapvetően a két karakter is erős volt és szerethető, Bramnél például tök jól átjött a nehéz családi háttér, és az, hogy ő ebből mit tudott profitálni, és hogyan vált azzá a vezetővé, aki mindig is benne volt. Eve-nél inkább a gondolati síkokon merültünk el: mit ér a jövő reményének az élete, ha tulajdonképpen rab, mennyit ér a szabadság, a döntési lehetőségek, és milyen érzés, ha szó szerint leomlik a világ előtted.

A kötet persze felvonultatott pár erkölcsi dilemmát, például Vivian, a fő vezető kapcsán, akinél azért hamar vágni lehet, hogy Eve neki csak egy eszköz a hatalomhoz, és emellett ha lehet a világot is megmentené. És akkor álljunk meg egy pillanatra: ha Eve szó szerint egy “tenyészállat”, akinek az a feladata, hogy sorra szülje a lányokat, és aztán azoknak a lányoknak is ez a sors jutna (és így tovább) az mennyire elfogadható erkölcsileg? Szenvedhet-e a szabadságtól megfosztva egy, vagy akár idővel több ember, hogy a végén meglegyen a közös jó, és fennmaradjon az emberiség? Érdekes dilemma, nem tudok rá se egyértelmű igent, se határozott nemet mondani, és ez a rész legalább jól átjött a könyvben.

Értékelés: 7/10

Az alapötlet zseniális, de a kidolgozott világ sajnos nagyon biceg, és baromira zavaró, hogy az LMBT téma szóba se került egy olyan világban, amiben 60 év alatt csak férfiak vannak (kivéve Eve). Ettől függetlenül azért izgalmas volt a könyv, sőt, igazából letehetetlen, és a folytatásra is vevő leszek.

Hogy tetszik a borító? Zseniális! És nagyon jól passzol a sztorihoz is, ez a logó például a történetben is megjelenik.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szeretitek a YA disztópiákat, érdemes lehet erre is ránézni, de logikai bakik lesznek a világépítésben, így ha erre háklisak vagytok, óvatosabban olvassátok a könyvet.

EVE OF MAN – BLOGTURNÉ

  • Mit szólnál, ha egy olyan világban élnél, ahol nem születnek lányok? Ahol telnek az évek és egyre kisebb az esély az emberiség túlélésre? A jövő reménye című könyvben Eve 50 év után egy ilyen világba születik, hogy aztán azonnal az egyetlen reménysugárrá váljon… De az élet egy ilyen világban egyáltalán nem egyszerű… Ha a Blogturné Klub négy bloggerével tartotok, akkor nem csak megismerhetetik ti is Maxim Kiadó újdonságát, de egy példány is nyerhettek a könyvből!

  • Eve születése az egész társadalmat újra megváltoztatja Giovanna és Tom Fletcher könyvében. Sarkalatos pontja ez a történetnek, csakúgy, mint számos más meghatározó regénynek is. Ezúttal minden blogon egy olyan könyvből találtok idézetet, amelynél szintén központi szerepet kap a világra jövetel és az általa előidézett társadalmi változások. A feladat egyszerű: a rafflecopter doboz megfelelő helyére írjátok be az adott könyvnek a szerzőjét és címét! 🙂

    (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

    “Anita szerint – és ebben tökéletesen egyetértek vele – sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg – őt, és csakis őt.”

    a Rafflecopter giveaway

  • 06. 23. – Nem félünk a könyvektől
    06. 25. – Sorok Között Könyves Blog
    06. 27. – Hagyjatok! Olvasok!
    06. 29. – Kelly és Lupi olvas