Magyar borítót kapott a szívet tépő Arany Pöttyös, Az anyák

A Könyvhétre érkezik magyarul Brit Bennett szívettépő regénye, Az anyák, ami külföldön számos rangos irodalmi díjat megnyert. Már nagyon kíváncsi vagyok rá, a borító pedig egészen gyönyörűre sikerült szerintem.

[su_note note_color=”#F0F0F0″]

Brit Bennett – Az anyák

Lenyűgöző bemutatkozó regény egy izgalmas, új hang tolmácsolásában. Az Anyák egy meglepő történet az ifjúkori szerelemről, a nagy titkok hatásáról a zárt közösségben, és azokról a dolgokról, amik leginkább kísértenek minket.

Brit Bennett kortárs, dél-kaliforniai, fekete közösségben játszódó hipnotikus első regénye érzelmekkel teli történet közösségről, szeretetről és ambícióról.

Minden egy titokkal kezdődik.

Nadia Turner, a lázadó, gyászoló, tizenhét éves szépség az utolsó félévét tölti a középiskolában. Miközben még mindig az édesanyját siratja, aki nemrégiben öngyilkosságot követett el, Nadia összegabalyodik a helyi lelkész fiával. Luke Sheppard huszonegy éves, egykori focisztár, akit a sérülése arra kényszerített, hogy egy lepukkant étteremben pincérkedjen. Mindketten fiatalok, az egész kapcsolat nem komoly. De az ebből a kamasz-románcból származó terhesség – és az ezt követő abortusz – olyan következményekkel jár, amelyek jóval túlmutatnak a fiatalságukon. Nadia mindenki elől elrejti a titkát – beleértve Aubrey-t, az ő istenfélő legjobb barátnőjét is. Az évek gyorsan telnek, nemsokára már Nadia, Aubrey és Luke is felnőttek, ám még mindig azoknak a döntéseknek az árnyékában élnek, amiket egy tengerparti nyár folyamán hoztak.

Nemsokára egy szerelmi háromszögben találják magukat, és közben folyamatosan kísérti őket a kérdés: mi lett volna, ha másképpen döntenek?

Magával ragadó, lírai prózájával Az Anyák azt boncolgatja, vajon a „mi lett volna ha” lehet-e hatalmasabb, mint egy élmény maga. Hogy vajon az idő múlásával mindig is fiatalabb énünk döntéseinek, a minket felnevelő közösségnek a rabszolgái leszünk-e, és vajon örökre hatással lesznek-e az életünkre.

Minden jó titoknak megvan a maga íze, mielőtt az ember továbbadná, és ha rászántunk volna egy pillanatot, hogy kicsit megforgassuk a szánkban, akkor talán észrevettük volna az éretlen titok savanykás ízét, amit túl korán csippentettek le, loptak el, és adtak körbe, mielőtt még megérett volna a szüretre.

[/su_note]