A Lélekdoki – Újabb komoly témával foglalkozó Vörös Pöttyös érkezik!

Nem titok, Marie Aude Murail az egyik legkedvesebb írónőm, akinek az Oh, Boy című kötetét különösen szerettem. Az írónőtől idén újabb Vörös Pöttyös érkezik.

A Sauveur & Fia egy újabb komoly kötetnek ígérkezik, de gyanítom az írónőtől megszokott gyengéd, érzelmes stílussal lesz átadva. Ráadásul ez most egy sorozat első része, így nem kell olyan hamar elszakadnunk Murail karaktereitől, mint eddig.

Marie-Aude Murail – Sauveur & Fia (A lélekdoki 1.)

Jó reklám-e egy pszichológusnak, ha úgy hívják, „Megváltó”?

Sauveur Saint-Yves klinikai szakpszichológust mintha már a neve is erre a hivatásra predesztinálná, hiszen azt jelenti, „megváltó”. Magánrendelőjében egymásnak adják az emberek a kilincset, jóllehet, aki először jön, bizony meghökken, amikor a 190 cm magas, csupa izom, sokkal inkább NBA kosarasnak, mint a pszichológia doktorának tűnő fekete férfi ajtót nyit nekik.

A sok depressziós, fóbiás, anorexiás, álmatlanságban vagy másban szenvedő, szóval megváltásra váró páciens között azonban Sauveurnek nemigen jut ideje a saját életére, sokszor még a nyolcéves kisfiára sem, akit egyedül nevel. A gyakran magányos Lazare ezért délutánonként a rendelő ajtaja mögött kucorogva hallgatózik, és izgalmas szappanoperaként kíséri figyelemmel a páciensek életének alakulását: az önvagdosó Margaux-ét, az iskolafóbiás Elláét, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille-ét, a hiperaktív Blandine-ét és a többiekét, akiken az apja segíteni igyekszik.

De még ennek az oly népszerű „megváltónak” is vannak ellenségei?

Ki ólálkodik a házuk körül, ki küldözget fenyegető, névtelen leveleket?

És miért nem beszél soha Sauveur a fiának az autóbalesetben meghalt édesanyjáról?

Egy újabb igazi MAM-regény, tele élettel, humorral, gyengédséggel – és hörcsöggel.