Body Wrapper


Könyvkritika: Susan Ee – Angelfall: Angyalok ​bukása

Ó, hogy én milyen régóta kerülgettem már ezt a sorozatot! Múlt héten viszont végre nekiültem, és rekord gyorsasággal ki is végeztem az Angelfallt. Mit is mondhatnék: már teljesen megértem, miért imádják ennyien ezt a könyvet. Susan Ee a maga nemében tényleg tökéleteset alkotott.

Egy disztópikus világban vagyunk, a dühös angyalok egyszercsak lejöttek a Földre, szökőárokat okoztak, megölték az emberek nagy részét, a túlélők pedig egymást gyilkolják, és mindenki próbál túlélni ebben a durva világban. Köztük van a tizenéves Penryn is, aki az elmeháborodott édesanyjával, és a tolószékes kishúgával próbál elmenni egy biztonságosnak hitt helyre.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Ám az útjuk során belekeveredik pár angyal csatájába, és miután megmenti az egyiküket, az angyalok dühös vezetője elrabolja a kishúgát. Penryn célja, hogy megtalálja a lányt, és ebben a segítségére Rafi lehet, akinek épp a lány előtt vágták le szó szerint a szárnyait. Így ők ketten összefognak: a lány a húgát kutatja, míg Rafi azt akarja, hogy visszavarrják a szárnyait. Ám az útjuk tele van veszélyekkel…

Ami nekem nagy erősség volt a kötetben, az, hogy hihetetlenül logikusan és profin van felépítve. A világa egyszerűen pazar, és őszintén, nem tudok hol belekötni. (Meg nem is akarok). Az érzelmi így profin átjött, jól át lehet érezni a karakterek belső motivációit, az alaphelyzet (khm, megszállás) iránti kétes érzelmeiket, ráadásul a negatív szereplők is megelelő árnyaltságot kaptak. Apropó, megszállás: mikor az angyalok az emberekről úgy beszéltek, hogy “majmok”, na ott dühös lettem. És annyira jól átjött ennek is a miértje!

A könyv tele van elszórt morzsákkal, olyan apró információkkal, amik akkor és ott, abban a pillanatban nem tűnnek jelentősnek, de aztán később bizony előjön, akkor akkor baromi erősen él az emberben az “aha!” érzés, ezt pedig egyszerűen imádtam. Leginkább mert olyan sodró lendülettel vitt előre a történet, hogy ezek a morzsák sokszor csak később tűntek el, hogy ezért meg amazért jelentősek. És még ezzel együtt is tele volt izgalmas és megdöbbentő pillanatokkal a regény.

A főhősöket is kifejezetten szerettem. Penryn nagyon árnyalt karakter, és külön jó benne, hogy nem tudod rásütni, hogy ő lenne a világ legjobb embere. Van egy határozott célja, azért küzd, és mindent megtesz a túlélésért. Emellett külön tetszett az anya karaktere, és a lány kapcsolódása az asszonnyal. Nehéz lehet úgy felnőni, hogy az anyád őrült, hogy neked kell egyben tartani a családot, disztópikus környezetben pedig ez még durvábban átjön. Érdekes és izgalmas volt az egész szál, ráadásul végig hitelesnek éreztem, érzelmeiben meg aztán pláne.

Apropó, érzelmek: kaptunk egy lágy romantikus szálat is. Bevallom, kicsit tartottam tőle, nehogy kevés legyen, vagy éppen túl sok. De ez a szépen-lassan haladós, tapogatózós dolog pont bejött, és pont passzolt a világhoz, ráadásul nagyon jó ötletekkel tudta vegyíteni a dolgokat az írónő. Külön pacsi a kötet végén kiderült információkért, amik miatt valahogy még inkább átjött a karakterek döntése, az ok-okozati összefüggések, leginkább a srác részéről.

A férfi főhősünk, Rafi maga volt a rejtély. Egy szexi angyal, aki tudja magáról, hogy döglesztő, és emiatt egy rakat jó beszólása is van. De ki is ő? És egyáltalán, miért vannak az angyalok a Földön? Gyanítom bibilai ismeretekkel jobban átjöttek volna a dolgok, anélkül kissé a sötétben tapogatózom. Általában ezt az érzést nem szeretem, de itt valahogy nem volt zavaró. Sokkal inkább a kíváncsiságomat keltette fel, mint a dühöt, hogy válaszra várok, és hol vannak már. Rafi amúgy karaktereként nagyon működött, szerettem a srácot.

Értékelés: 10/10

Egy biztos, imádtam ezt a könyvet, mert tökéletesen van felépítve. Jó az érzelmi és dramaturgiai íve, az általa megteremtett világ rendkívüli, ráadásul tele van ütős gondolatokkal is a kötet. Úgy érzem, az Angelfall olvasás közben is sokat ad az embernek – a szórakoztatáson túl is. A folytatásra mindenképpen benevezek, nagyon kíváncsi vagyok mit lehet még ebből kihozni.

Hogy tetszik a borító? Nekem álomszép, ráadásul úgy érzem, a könyvhöz is baromi jól passzol. Rafi szárnyait tényleg ilyen szépnek képzeli az ember (bár színében nem ugyanaz).

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Én már évek óta kerülgetem, és tökre örülök, hogy végre elolvastam. Ez a könyv pont annyira jó, mint a híre. Nem véletlen, hogy a molyon 1.270 csillagozáson túl is 92%-on áll.