Body Wrapper


Young Adult könyvek férfi szemmel – Gondolatok a műfajról, romantikáról, szülőkről

Pont egy hete volt a Csillagszóró KönyvKarácsony záró programjaként a Young Adult könyvek férfi szemmel beszélgetés, ahol Felkai Ádám kérdezte Bessenyei Gábort és jómagam YA témában.

Szerencsére sokan eljöttetek, aminek nagyon örültem. Ádám felkészülten érkezett, a kérdéseket Róbert Katalinnal együtt szedték össze. Úgy gondoltam felelek rájuk írásban is, nagy eséllyel persze totál mást, mint élőben tettem, de így valamelyest talán az is átélheti a beszélgetést, aki a múlt héten lemaradt. Jó olvasást!

Hogyan fogalmaznátok meg: mitől YA regény egy YA regény? Kizárólag csak romantikáról szól?

A legfontosabb szempont a főhősök kora, olyan 14 és 18 év közötti karaktereket mozgat, de persze ez egy kicsit mozdulhat felfelé is. A YA könyvek pörgősek, cselekmény központúak, feszegetik a kortárs problémákat, és igen, akad bennük romantika is, de nem csak arról szól.

Minden YA kötetben van egy másik központi elem is, például egy tragédia, haláleset feldolgozása, beilleszkedés egy új közösségbe, iskolai bullying, de szóba jöhet ugyanígy az LMBT kérdés, a coming out és így tovább. A YA könyvekben azon problémákkal szembesülhet az olvasó, amikkel a való életben is.

Ami amúgy még érdekes lehet, hogy bár Amerikában korábban is voltak YA könyvek, de a műfaj beindulása és népszerűségének a berobbanása az Alkonyatnak köszönhető. Az elmúlt tizenpár évben a műfaj pedig többször is változott, a disztópiák és a misztikus romantika után ma Amerikában a komolyabb problémákat feszegető kötetek a legsikeresebbek, mint a The Hate U Give, ami lassan száz hete vezeti az illusztris New York Times Bestseller listát.

Kiknek való? Ki lehet-e ebből nőni?

Érzésem szerint YA könyveknél elsődleges, és másodlagos célcsoportról beszélünk. Az elsődleges célcsoport a 14 – 18 éves korosztály, akikről tulajdonképpen ezek a könyvek szólnak. Mivel ez egy elég fiatal közönség, nagyon érzékenyen kell hozzájuk szólni, a szerkesztéskor még a csúnya szavak egy részét is írtjuk, és a romantikus részeknél az erotika is csak lehelletnyi finomsággal jelenik meg.

És persze adott a másodlagos célközönség, mint a 20 év feletti olvasók, a szülők, a lélekben örökké fiatalok. Sokan szeretik harminc felett is a YA könyveket, és akár ők is ugyanúgy fel tudják dolgozni a saját problémáikat a könyvek olvasásával, mint a tinik. Például beilleszkedni egy új munkahelyre ugyanolyan parás lehet, mint egy új suli. Plusz azért azt se felejtsük el, hogy például a Twilight – Alkonyatnál az anyukáké volt az egyik leghangosabb rajongói tábor.

Íróként viszont ami fontos, hogy az elsődleges célcsoport igényeit kell leginkább kiszolgálni. Nálam jó példa erre a popkultúrális utalások megjelenése. A hozzám eljutott visszajelzések alapján a tinik szeretik, élőbbnek érzik tőle a könyvet, a másodlagos célcsoportnak viszont idegesítő, attól tartanak, tíz év múlva ki érti így meg a könyvet, és ezek a problémakörök rendszeresen megjelennek az értékelésekben is.

És hogy ki lehet-e ebből nőni? Persze, mindenből ki lehet. Nem véletlenül jöttek létre a New Adult könyvek: az elsődleges célcsoportból kinőtt egykori YA olvasóknak már kevés volt a kézfogás, és igényelték, hogy a gimiből kilépve a fiatal felnőttek problémáiról is tudjanak olvasni.

Mit jelent a zsáner a számotokra? Mik voltak az első olvasmányok, írói példaképek.

Én imádom a YA könyveket, felüdülés olvasnom őket, így számomra kábé mindent jelent. Az első YA könyveim talán a korai Sohonyai Edit könyvek voltak, de a legmeghatározóbb a Tizenhárom okom volt lett, azután kezdtem el igazán vágyni arra, hogy én is írhassak. Példakép most hirtelen nem jut eszembe.

Hitelesek-e a fiúk a YA könyvekben, egyáltalán szükséges-e, hogy hitelesek legyenek? A női szerzők jól oldják meg a fiú nézőpontot?

Ez nagyon történet függő. Van, ahol nem gond, ha a srác túlidealizált és túlontúl tökéletes ahhoz, hogy valóban létezzen. Alapvetően szerintem fontos, hogy a srácok is hitelesek legyenek, és valós, élő-lélegző karakterként kerüljenek be egy sztoriba.

Sajnos vannak olyan női szerzők, akiknek kevésbé megy hitelesen a fiú nézőpont átadása, túlságosan nyálasra veszik a figurát, és a karakter ettől baromi feminim lesz. Persze vannak pozitív példák is, mint Simone Elkeles Tökéletes kémia trilógiája,

Középiskola bemutatása. A hazai YA irodalom átveszi-e az amerikai high school sémákat? Egyáltalán át kell-e, hogy vegye, mert ez elválaszthatatlan a műfajtól, vagy inkább a hazai középiskolák hiteles bemutatása-e a lényeg.

A középiskola elég univerzális dolog, kábé mindenhol ugyanazt élik át a diákok, de vannak különbségek. Amerikában például nincsenek osztályok, az ebédlőben lévő étkezés a nap társadalmi eseménye, míg nálunk ugye az osztályok miatt eleve más a sztori felépítéséek a mikéntje.

Szerintem akadnak olyan magyar könyvek, ahol hiteles volt a suli bemutatása. Ami nekem jó példa, az a Szent Johanna Gimi, azt ebből a szempontból szerettem, bár kész csoda, hogy Virág le tudott érettségizni.

Miként jelennek meg a szülők a YA könyvekben, fontos-e az ábrázolásuk?

Szerintem az elsődleges célközönség nem a szülőre kíváncsi, sőt, ebben a korban már megjelenik az igény a szülőtől való elszakadásra, a kirepülésre is, így a YA esetében a szülő csak egy kellék. Persze, fontos, hogy kellékként hiteles legyen, de igazából a szülő csak azért van, hogy mozdítsa a karaktereket, és olyan szituációt teremtsen, ami érdekesebbé teheti a történetet.

5547 <- Az összes oldalletöltés 14 <- A mai adatok
5548 <- Az összes oldalletöltés 15 <- A mai adatok