Könyvkritika: Szily Nóra & Molnár Ferenc – Caramel

Könyvkritika: Szily Nóra & Molnár Ferenc – Caramel

0
Oszd meg!

Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor megláttam Molnár Ferenc Caramelt a Megasztár színpadán. A válogatón énekelte a Szállok a dallalt, a dal pedig nem csak elkápráztatott, de reményt is adott. Életemben talán először hitette el velem valaki, hogy egy roma származású, szegény körülmények között felnövő gyerekből is lehet “valaki”, csak a tehetsége által. Ez adta meg az első lökést nekem is, hogy elhiggyem, van esélyem. Ezért pedig örök életemre hálás lehetek Caramelnek.

Éppen ez az élmény vezetett el odáig, hogy el akarjam olvasni Caramel életrajzát. Egyszerűen kíváncsi lettem a férfira a dalok mögött, noha ő pont az az előadó, aki a dalain keresztül is megmutatja önmagát. Mégis nagyon sokáig ült olvasatlanul a könyv a polcomon, mert féltem, hogy mi lesz, ha csalódást okoz. Ha egy olyan Caramelt találok meg benne, aki más, mint az én idolom, és netán úgy csalódok benne, mint anno a The Voice műsor néhány adásában.

Szerencsére a nagy csalódás elmaradt. Bár a könyv hűen magán viselte a memoárok sajátosságát (maradj végig szimpatikus, ne áruld el annyi rossz szokásod, egyebek), de mégis kitűnt a memoárok közül, mert pokolian őszinte volt. Olyan dolgokat fedett fel az írásában Caramel, amit gondolni sem mertem róla. Tudtam, hogy cigánytelepen nőtt fel, de azt nem tudtam miként. A könyvet, a történetét ismerve pedig csak még jobban tisztelem a férfit, akivé lett.

Caramel gyerekkora – kívülálló szemmel – maga lehetett a pokol. Az öccse meghalt, a nevelőapja folyamatosan verte, állandóan dolgoztatták, az anyja sem igazán védte meg. A tanárai az iskolában kegyetlenkedtek vele, direkt megbuktatták, nem voltak olyan emberek az életében, akik igazán hittek volna benne, a tehetségében. És így is milyen magasra jutott!

Caramel tényleg pokoli őszinteséggel mesélte el a borzalmakat, amik megestek vele, én pedig néhol majdnem elbőgtem magam, annyira fájdalmasan érintett. Ami kifejezetten tetszett viszont az egészben, hogy Caramel mesélt, nem vádolt. Sőt, fel is hívta az olvasók figyelmét, hogy Isten dolga megítélni az apját, nem az övé. (A vallásosság az egész könyvben jelentősen ott volt, látszik, hogy mennyire komoly Caramel számára mindez).

A gyerekkoron túl természetesen minden más szóba esett. Mint például a Megasztár, amiről több fejezet is szólt, hogy milyen volt megélni a versenyt, egyik pillanatról a másikra sztárnak, gazdagnak lenni. Amikor például írta, hogy egy évig csak étteremben evett, mert örült, hogy végre megtehette, annyira meg tudtam érteni őt. Át is jött a sorok között, hogy megpróbál hű maradni önmagához, nem engedni, hogy a hírnév elvegye az eszét.

Természetesen szóba kerültek a szerelmek is, legjobban a Bartók Eszteres fejezeteket szerettem. A zeneiparról is sok információ átjött, a médiáról, a folyamatos hajtásokról. Ezeket a kulisszatitkokat nagyon szerettem, mindig is érdekelt az ilyesmi, itt pedig jó sok oldalról megismerhettük az egészet. Érdekes volt még az is, hogyan írja Caramel a dalait, mit jelentenek számára a szövegek.

Értékelés: 10/10

Nagyon pozitív élmény volt nekem ez a könyv. Döbbenetes, hogy miken ment át Caramel a Megasztár előtt, és hogy utána is mennyit küszködött, mire igazán rátalált a boldogság. (Bár a szívem szorul el, tudva, hogy a kislánya beteg, a könyvben pedig annyira átjött, hogy imádja őt). Őszinte írás, Szily Nóra kreativitása pedig még többet hozzátett ahhoz, hogy megismerhessük Caramelt. Remek élmény volt.

Hogy tetszik a borító? Egyszerű, de nagyszerű. Nem lett túlbonyolítva, ez a letisztult egyszerűség jót tesz neki.

Kinek ajánlom elolvasásra? Természetesen minden Caramel rajongónak. És mindenki másnak is, aki kíváncsi rá, hogy tud önerőből, a tehetsége révén kitörni egy szegény roma srác. Tanulságos kötet hitről, reményről, szeretetről.

211 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
211 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás