Páran talán nem tudjátok, de óriási Eurovíziós Dalfesztivál rajongó vagyok. Egész héten Eurovízió-lázban égtem, korai ED dalokat hallgattam, és iszonyúan vártam a keddi-csütörtöki-szombati showkat. Most, hogy véget ért, és a Media Addictot már nem igazán szerkesztem (se idő, se kedv), úgy gondoltam mindenképpen érdemes írnom az idei Eurovízióról. Íme, 5 gondolat!

#1 – Hosszú évek óta ez volt a legunalmasabb Eurovízió

Valami nagyon félre ment Portugáliában, mert érzésem szerint nem volt kimagasló a teljesítményük. A két elődöntő még szódával elment, de a döntő katasztrofális lett.

A versenydalok eléneklése előtti bevezetésnél, és utána, amíg megy a szavazás, mindig van némi előadás, vicceskedés, az Eurovízió-történelem bemutatása. Ezt a korábbi években jól tolták, a két svéd Eurovízió-rendezés például páratlanul jó volt. A portugálok viszont…

Az nem show készítés, hogy elindítasz egy Eurovíziót béna portugál dalokkal, majd a szavazós részben megint két portugál dal van. Értem én, toljuk a nemzeti kultúrát, satöbbi, de ez rém unalmas volt.

Egyedül kábé két szegmens tetszett: amikor Salvador, a tavalyi győztes előadta a dalát, és amikor a tavalyi Eurovíziós fellépők énekelték a portugál győztes dalt. Nagyon remélem, hogy Izrael jövőre jobb showt tol.

#2 – Mi a fene? Már második éve van botrány a színpadon!

Egészen döbbenet, hogy az idei zsinórban a második év, hogy valaki csak úgy felmászik a színpadra, és belezavar egy előadó éneklésébe. Tavaly Jamala énekelte az új dalát, amikor beugrott mögé táncolni egy ukrán botrány-újságíró, és idén se maradt el a közjáték.

Most szerencsétlen Suri, az angol induló szívta meg. Szó szerint kitépték a kezéből a mikrofont. (A videó a botránynál indul) Elég szomorú volt az egész, de az énekesnő nagyon jól kezelte, és utána még erősebben, jobban énekelte a dalát, ami arról szólt, hogy nem szabad feladni. (Nem is értem miért végzett ennyire hátul szegény).

Az Eurovízió szerkesztőségének viszont el kéne gondolkodnia azon, miként történhetett meg mindez. Mert valamit rosszul csinálnak, ha a tavalyi hibából se tudtak tanulni, és ennyire képtelenek megvédeni az énekeseket a színpadon.

#3 – Már megint nem örülnek sokan a győztesnek

Mint minden évben, idén is rengeteg a negatív visszhang a győztes személye miatt. Ez mondhatni megszokott, minden évben ez van. Holott Netta kapta a közönségtől a legtöbb pontot, tehát elég egyértelmű, hogy ez a legjobb dal. (Legalábbis, a szavazók ízlése szerint).

Ami nekem nagyon tetszett az egészben az, hogy szó szerint megelevenedett a dalszöveg. A végén ugyanis Netta a ciprusi indulóval „harcolt” a győzelemért. Eleni Foureira pedig az a típusú nő, akit Hollywoodban imádnának. Magas, szép arc, lobogó haj, természetellenesen tökéletes külső. Míg Netta egy átlagos lány, akin van mit fogni, de így gyönyörű.

Netta ki is emelte a köszönőbeszédében, hogy örül a diverzitás győzelmének, annak, hogy valami olyat választottak a nézők, ami más, mint a megszokott. Jó kis fricska volt ez a ciprusi induló felé. (Bár lehet, hogy nem annak szánták)

#4 – LMBT botrány és édes tánc

Az ír induló Ryan O’Shaughnessy már a kezdetektől nagy esélyesnek lett kikiáltva, végül a tizenhatodik helyen végzett. A dalával viszont tuti beírta magát az Eurovízió történelembe, hiszen LMBT témát helyezett a középpontba.

Már a dal is két fiú szerelméről szólt, de két cuki fiú táncos is megjelent a színpadon, akik egy szerelmespárt alakítottak meglehetősen édesen. Bár kézfogásnál tovább nem mentek, de így is végtelenül édes volt az egész.

Persze akadt több konzervatív ország is, akinek ez nem tetszett. Kína például odáig ment, hogy le sem adták az ír srác előadását, és még egy LMBT zászlót is kimaszkíroztak más előadásból. Ezért le sem adhatták az Eurovízió döntőjét, meg lettek büntetve. (Nagyon helyesen)

#5 – Jól zúztak a fiaink

Rólam még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy szeretném a rock zenét. Viszont az AWS dala már a hazai válogatón bejött, így nem is bántam annyira, hogy nyertek. (De tény, Dánielfynek drukkoltam).

Az Eurovízió színpadán szerintem jól zúzott az AWS, büszkék lehetünk rájuk. Az aréna tombolt, a színpadot jól bejárták, és Örs is tisztán énekelt, a durva hangok sem ölték le a torkát a végén.

Végül a huszonegyedik helyen végeztünk. Oké, mindannyian örültünk volna, ha előrébb vagyunk, de az Eurovízió egy pop színpad. Az, hogy rock zenével sikerült ilyen jó helyen végeznünk, igenis szuper dolog. Ráadásul már nyolc éve ott vagyunk a döntőben, azért ez nem semmi! Úgyhogy, én vidáman mentem aludni a maratoni adás után. És már most várom a következő évi Eurovíziót!