Ez ám a szenzációs írói debütálás! Az Aranymosáson feltűnt Greff Magdi debütáló regénye, a Húzós szerelem hatalmas kedvenc lett nálam, pedig kissé félve kezdtem neki, hiszen a ’80-as évek és a kajakos téma elsőre nem tűnt vonzónak. Aztán pont ezek voltak azok, amik talán a legjobban tetszettek.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel ide kattintva! *

A hősnő egy Réka nevű fiatal lány, akinek a szülei disszidáltak Nyugatra, és emiatt Rékát egyszerűen nem akarják felvenni az állatorvosi egyetemre. Az utolsó lehetősége egy kajak verseny Belgiumban, amit ha megnyer, akkor bejuthat álmai egyetemére. A csapat útra is kell, Réka szívét pedig hamarosan két fiú is megdobogtatja: a legjobb barátja, Ádám és az új srác, Szőke.

Oké, kezdjük a romantikával: igen, itt tényleg szerelmi háromszög van, de szerintem a jobb fajtából. Konkrétan a történet egy pontjáig én sem tudtam eldönteni, hogy kinek drukkoljak. Szőke egy iszonyat helyes és jó dumájú srác, de imádtam a lány kötődését Ádámhoz, a legjobb barátjához, akivel gyönyörűen alakult át valami mássá, többé a viszony.

Aztán a történet egy pontján borult minden. Volt egy apróság, ami miatt hirtelen döntöttem arról, hogy melyik srác illik Rékához. Csak röviden: a csapatban két lány volt, és az ő reszortjuk lett a reggeli készítés és a tea adás az összes srácnak. Réka már éppen végzett, leült a kezében a tányérral reggelizni, és ekkor szólalt meg az egyik srác kedvesen: „adsz még teát?„. Mire a másik lovag: „Miért nem töltesz magadnak, Réka most ült le„. (Nem pontos idézet). És ez volt az a pont, amikor rádöbbentem kinek kell szurkolnom. És ez így nagyon tetszett.

Bár a romantikus szál nagyon édes és szerethető volt, de nem ez vitte el a hátán a regényt, hanem a ’80-as évek. Tele volt popkult utalással, aminek a felét értettem, de így is meg lett alapozva a hangulat. Ahogy viszont olvastam a könyvet egyre erőteljesebben kezdtem azt érezni, hogy ez egy disztópia.

Igen, disztópia, mert amin Rékának át kellett esnie, az borzasztó. Mi az, hogy nem mehet egyetemre, mert a szülei elszöktek az országból? Miért kell egy lánynak állandóan kiszolgálnia a srácokat kajával? Miért kellett ideküldeni Gézát, az állam ügynökét, hogy tönkretegye Réka álmait? És még sorolhatnám, de minden apró szituáció egy disztópiát sejtetett, egy olyan országot, ahol a szabadság csak távoli álom.

A legrosszabb egészben az, hogy ez nem egy disztópia. Ez a múlt hiteles lenyomata, a nyolcvanas éveké, amikor névtelen ügynökök jelenetéseitől kellett félni, amikor nem tehettél vagy mondhattál bármit, és amikor a női egyenjogúság is billegő lábakon állt. Nagyon örülök, hogy az írónő ennyire jól bemutatta ezt a világot, és megismerhettem én is. Most már látom, miként nőtt fel az előttünk lévő generáció, és talán jobban értem azt is, miért olyanok, amilyenek.

Amit még kiemelnék, az a kajakozás volt. Izgalmas volt a verseny, látni, hogy Rékának mit jelent a sport, de leginkább a csapatszellemet szerettem. Azt, ahogy ezek ott hülyéskedtek és viccelődtek egymással, annyira jól átjött. Egyszerűen kedvem lett volna leülni melléjük és velük együtt röhögni a poénokon, és aztán együtt dolgozni egy magasztos célért.

Pár apróság azért volt, ami nem nagyon tetszett. Réka fő motivációja például az volt, hogy állatorvos legyen, és azért is kellett neki drukkolni, hogy egyetemre mehessen. De egy olyan pontja sem akadt a történetnek amikor láttam volna, hogy ő mennyire szereti az állatokat, és miért akarja ezt a hivatást választani, így meg azért kicsit neccesebb a drukkolás. Persze ezek az apróságok nem rontották jelentősen a könyvélményt, de úgy éreztem, meg kell jegyezni.

Ó, és a könyv lezárását egyszerűen imádtam. Eljött az a pont, amit nagyon vártam, és Réka döntése miatt izgultam is rendesen. Az ő helyében én biztosan másként döntök, de teljesen megértettem Réka indokait is. Amikor kiderült a titok csak pislgotam nagyokat, nem gondoltam volna erre, de ez is csak a rendszer súlyos dolgát minősíti. A lezárás pedig nagyon romantikus lett, mosolyogva értem a könyv végére.

Értékelés: 10/10

Csodálatos írói debütálás, a könyv pedig egyszerűen letehetetlen. Greff Magdi jól elkapta a ’80-as évek disztópikus hangulatát, emellett viszont a történet tele volt vicces, jópofa és romantikus pillanatokkal, miközben végig ott tombolt bennem az érzés: bár ott lehetnék én is a srácokkal.

Hogy tetszik a borító? Ötletes a megoldás, imádom a cím tipográfiáját, de annyira sajnálom, hogy a srácok nem kerültek rá. Szőkét elnéztem volna a borítón.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! A szülőknek azért, hogy emlékezzenek milyen volt akkor, és ne sírják vissza, a fiataloknak látniuk kell, hogy mennyivel szabadabb ma az élet. Amúgy meg, tök jó ez a könyv, ne hagyjátok ki.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel ide kattintva! *