“Ugyanolyan borzasztóan éreztem magam, mint Patrik” – Interjú Kalapos Évával

“Ugyanolyan borzasztóan éreztem magam, mint Patrik” – Interjú Kalapos Évával

0
Oszd meg!

Kalapos Éva az egyik kedvenc szerzőm, mert nagyon mai témákat dolgoz fel a könyveiben, és teszi mindezt a lehető legminőségibb módon. A mostani interjú apropóját a hat kötet után véget érő D.A.C. sorozat adta, de persze szóba került a Massza, és a jövőbeli tervek is. Íme, a beszélgetés.

Fotó: Szöllösi Mátyás

Pár hónapja ért véget a D.A.C. sorozatod. Mit adott neked ez a könyvsorozat? Miért volt nehéz a búcsúzás?

Ha fel akarnám sorolni, mi mindent adott, arra nem lenne elég a hely. A D.A.C. rengeteg ajtót kinyitott bennem és előttem. Igazolta, hogy nem csupán egy regényt, de egy regénysorozatot is képes vagyok megírni, és az emberek szerethetik, amit csinálok. Hogy egy könyvsorozat támaszt nyújthat, kapaszkodóul szolgálhat az olvasóinak, akik hálásak az őszinteségért, sőt, egyre egyértelműbb, hogy csak az működik náluk.

Rengeteget tanultam az írásról szakmailag, szuper szerkesztők segítségével, és persze a saját hibáimból is. Emiatt persze részben nehéz volt elengedni, részben viszont Flóráéknak lassan menniük kellett, mert már más ötletek mocorogtak bennem, és csak addig akartam húzni a sztorit, amíg tényleg van mit mondanom. Ez hat köteten át tartott ki.

Szerintem jól döntöttél, így a teljes sorozat erős maradhatott. Van olyan eseményszál vagy történet, amiről sajnálod, hogy nem írtad bele a könyvekbe?

Hú, de mennyi! A leginkább azt sajnálom, hogy az első verzióban Ákos meleg lett volna, de aztán valahogy olyan szépen adta magát az Ágival való kapcsolat, a becsúszott terhesség meg a többi, hogy elvetettem az ötletet, pedig magáról a témáról nagyon szerettem volna írni. Rengeteg dolog van még, amiről beszéltem volna, de majd máskor, másik történetben.

Már régóta lehet tudni, hogy jó néhány iskolában ajánlott olvasmány a D.A.C. első része. Ez téged íróként miként érintett? Az örömön túl okozott valamilyen gátat, megfelelési kényszert?

Az öröm természetesen hatalmas volt, pláne, amikor kiderült, hogy sokan ki is választják. Az már eggyel ijesztőbb volt, mikor kiderült, hogy érettségi tétel is, de nem elsősorban a megfelelési kényszer miatt, hanem, mert a kötelezőktől a gyerekek köztudottan irtóznak, és nem akartam, hogy a könyvsorozatom olvasása, amit én a legnagyobb szeretettel írtam, bárki számára kellemetlen kötelesség legyen.

A megfelelési kényszer legdurvábban amúgy az első rész sikere után tört rám, fel is hívtam Karafiáth Orsit, aki szerette az Egy új élet-et, hogy úristen, most mi lesz?! Menni fog ez nekem másodszor, vagy akár harmadszor is? Megnyugtatott, hogy normális, amit érzek, és a főszerkesztőm, Csapody Kinga is végig biztatott, nagyon sok bátorítást kaptam.

Találkozhatunk még valamikor a szereplőkkel? Például Gerivel és a zenekarával?

Talán majd egyszer, később… volt tervben egy meglepetés pár évvel az utolsó rész után, és még nem tettünk le róla. Meglátjuk, összejön-e.

Drukkolok! Ha már jövőbeli tervek: mesélj nekünk, min dolgozol mostanság, milyen új regényt várhatunk?

Jelenleg a Manó Könyvek Ellenpontok-sorozatába írok egy részt, nemsokára elkészülök vele, 2017 októberében fog megjelenni.

Az Ellenpontok regényeiben mindig két főszereplő van, akik valamiképpen ellentétes oldalon állnak, és a könyv egyik fele az egyikük, a másik a másikuk szemszögéből mutatja be a történetet, majd középen összeérnek a szálak. Nálam egy patchwork-család (olyan család, ahol a szülők újraházasodnak, és már van gyerekük az előző házasságból – a szerk.) lesz terítéken, ahol két hasonló korú fiú, egy menő és egy lúzer srác nézőpontja feszül egymásnak. Nagyon izgalmas feladat, imádok különféle hangokkal dolgozni.

Ó, nagyon kíváncsian várom. Időközben megjelent a Massza című regényed is, ami nagy kritikai elismerést hozott. Mennyiben volt más egy sorozat közben stand alone regényt írni? Miben áll közel a szívedhez a Massza?

Nagyon más volt, a Massza már csak a témája miatt is sokkal feszültebb, sűrűbb könyv lett az előzőeknél. Nem volt akkora mozgásterem, hiszen nem folytathattam, ebbe a kétszáz oldalba kellett belepasszíroznom mindent, ami a tárgya miatt jót is tett neki.

Azt szeretem abban a könyvben, hogy azóta se tudom újra elolvasni, mert amikor írtam, nyakig belemerültem, ugyanolyan borzasztóan éreztem magam, mint Patrik, és mint a visszajelzések szerint az olvasók nagy része. Ezzel együtt most megint stand alone-t írok, és pár évig még biztos nem is szeretnék újabb sorozatba kezdeni, mert különálló sztorik vannak a fejemben, ezen kívül messze nem tudok még annyit például a sűrítésről, amennyit szeretnék, van mit tanulnom.

A Masszához készült színi előadás is. Kérlek, mutasd be a hátteret: hogyan lesz egy könyvből színdarab? Te mennyire vagy elégedett a végeredménnyel?

A RÉV színházi és nevelési társulat tavaly keresett meg, hogy szeretnének színházi nevelési előadást csinálni a Masszából, aminek persze iszonyúan örültem. Akkor meg végképp, amikor a dramaturg, Romankovics Edit elküldte a kész szövegkönyvet, hogy átnézzem, és láttam, hogy Patrik és Győző figuráját kettészedték, és az előadás első felében Győző, a másodikban Patrik szemszögéből nézhetjük végig a történetet. Ez így nagyon erős lett, látni, ahogy a közönségben ülő gyerekek az elején röhögnek Győző meg Subi beszólásain, aztán ahogy durvulnak a fiúk, ők is egyre jobban elkomorodnak, és kezdik megérezni, miről szól ez az egész zaklatósdi.

Szerintem rengeteget hozzáadott az előadás a könyvhöz, szerencsére sikere is van, szeptemberben például a Tantermi Színházi Szemlére mennek vele a RÉV-esek a Jurányi Inkubátorházba, októberben pedig a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlére, mindkét esetben több mint 100 előadás közül válogatták be a Masszát a versenyprogramba. Nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen tehetséges csapat dolgozta fel a könyvemet, az általam írt történetet színpadon látni pedig… hát, az elmondhatatlan érzés.

Köszönöm a beszélgetést!

964 <- Az összes oldalletöltés 4 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás